Úgy vártam már ezt. Úgy vártam már, hogy Gyurcsány "Elkúrtuk/Böszme/Hazudtunk Éjjel-Nappal" Ferencnek (csak hogy emlékezzünk, kiről is beszélünk) alkalma legyen feltámadni halottaiból. Ráadásul pont húsvét környékén, amikor is Mesterházy Attisról az a legújabb hír, hogy a labdarúgó szakosztályt fogja vezetni az MSZP-ben. Mindez a kiválóan kormányzó Fidesz-KDNP szövetség érdeme.

Arra nem számíthattam persze, hogy olyan sajnálatos események fogják eredményezni ezt, mint a gyöngyöspatai egyenruhás bűnözés és cigánybűnözés összecsapása, a gigászok harca, a populista szélsőjobb és a hazudozó cigányok küzdelme. Ahogy Kopiás Attila Steve aktivista/tumbász írja, a cigányok félnek. Ahogy Balogh Ákos Mandiner-főszerkesztő írja, a védtelen idősek is félnek. Na hát igen. Elég feltűnően tüneti kezelésnek tűnik az egyenruhás bűnözők megbaszása.

 
Március nyolcadikán, a nemzetközi Zoltán- és Nőnapon a Szegedi Tudományegyetem hallgatói megdöbbenve pislogtak az egyetemi tanulmányi rendszer pénzügyi részét olvasgatva. Láthatták, hogy március tizedikén jönnek a tanulmányi ösztöndíjak, és azt is látták, mennyi jut nekik idén.

A döbbent pislogás annak szólt, hogy az összeg nagyságrendekkel kevesebb, mint amennyit mindenki kikalkulált az előző félévek díjazásai és a saját teljesítménye alapján. Egy egyszerű példával élve: tavaly a legjobban teljesítő történészhallgató 40050 forintot kapott, ugyanerre a teljesítményre idén maximum 23400 forint járt. Az Alternatíva egy kicsit utánajárt a dolgoknak.

 
Minden magyar tudja, mire gondolok, ha a „menni vagy maradni” kérdést napjainkban felteszem. Új fogalmat nyert ugyanis ez az egyszerű kis eldöntendő, a kereső állampolgár nem tud már arcrángás, gyomorgörcs nélkül válaszolni rá, akkor sem, ha egy lepukkant házibuliban tesszük fel, hajnal négy magasságában. Alapvetően a magánnyugdíj-pénztári tagságról beszélek, természetesen.

102 ezren döntöttek a magánkézben maradás mellett, s – úgy tűnik – ők mára az ellenállás, az igaz becsület, a hazafiság jelképévé magasztosultak. Ők azok, akik nemcsak a fáradságot vették az egyébként nem túl bonyolult és nem is hosszadalmas adminisztratív teendők elvégzésére, de nevüket, arcukat büszkén vállalva kiálltak igazukért és becsületükért.

 
Újra száguld a Bzmot. Hurrá. Nem is gondolná az ember, hogy a 4-es menetrendi mezőben futtatott Esztergom–Almásfüzitő vasútvonal újranyitását éppen az esztergomi közpénzből kiadott kvázi pártújság, a Hídlap hozza le ilyen humoros címmel, bár az irónia ebben az esetben nagy eséllyel nem szándékos.

A vasúti személyszállítási szolgáltatás szükségességéről a Duna-menti vicinálison korábban már értekeztem itten (figyelem, nem szakmai alaposságú vélemény – hogyan is érhetnék fel a szaktárca nagyágyúihoz), az is egy szép olvasmány, de álljon most itt a lényeg, és támadjunk a hiteles újságban korábban leírt (következésképp nyilvánvalóan hiteles) számadatokkal: a bezárást megelőzően naponta átlagosan 402 utas használta a hat vonatpárt. Itt álljunk is meg egy kicsit, és gyönyörködjünk a fenti kép költőiségében.

 
Éppen a költségvetés részletes vitája zajlik a parlamentben, nyolc perce nem halad előre az ülés, mert nincs bent államtitkár, aki válaszolna az ellenzéki kérdésekre. „A költségvetési bizottság ülésére ötven percen keresztül nem érkezett meg az államtitkár. A kormányzat ennyire komolyan veszi a saját költségvetését” – kommentálja interjúalanyunk, Vágó Gábor, LMP-s képviselő az eseményeket a parlament dohányzójában. Vele beszélgettünk a dolgos parlamenti hétköznapokról, az LMP-alapításról, pártokról és aktuálpolitikáról.

Kimondták az einstandot. A kétharmados dominanciát már muszáj éreztetni a média berkein belül is, még szép, hogy gyakorlatilag kigazolják az ORTT-t és narancsfákkal ültetik tele. Ironikus, hogy többek (ÉS, Népszava) között a Magyar Narancs tiltakozott üres címlappal a frissen elfogadott törvénymódosítás ellen.

Még ki sem hűlt a paragrafusok zöme – máris égeti a szájpadlásunkat. Hol sajtószabadság az, ha kijelölt etikai elvek (!), normák csapásán kell minden újságírónak araszolnia, az út közbeni kutyaszarról nem is beszélve? Elég nyilvánvaló, hogy itt Fidesz-szimpátiára apellál a törvény. Ez a visszafele gondolkodás művészete. Ha valami béklyók nélkül úgy-ahogy működött, akkor nosza, elő Viktorka gyurmaformáit és építsünk hegemóniát a szabad sajtó helyére. Persze, konszolidáltnak tűnik az új médiatörvény első blikkre: a magáncélú blogok például hatályon kívül esnek (az újságírók még függetlenek is az államtól, szuper!), és a leírtak helyesbítését is egyedül a nyilvánvaló ténybeli tévedések/hazugságok esetében követelik.

 
Mi nem azért írunk, mert ezzel pénzt keresnénk, a célunk csupán az, hogy hallassuk a hangunkat. Hallassuk, mert hiszünk a véleményben, annak szabadságában és a véleménycsere fontosságában. A parlament előtt álló médiaalkotmány ellenben nem tágítja, hanem csökkenti a szólásszabadság kereteit, mind direkt, mind indirekt módon nyomást gyakorol a médiára. Nekünk ez nem tetszik, ezért nemet mondunk a médiaalkotmányra! Ha egyetértesz, csatlakozz Facebook-oldalunkhoz! Várunk minden blogot, médiumot, civil szervezetet, hogy csatlakozzon a mozgalmunkhoz, rakja ki honlapjára ezt a felhívást és a linkjét rakja fel Facebook-oldalunkra. 

Az elmúlt héten két esemény próbálta megrengetni a viktatúra alapjait: a Rajk-TEK-Széchenyi szakkollégiumok által szervezett diáktüntetés, mely az Alkotmánybíróság jogköreinek csorbítása ellen, illetve a független, demokratikus jogállam mellett állt ki, illetve három üres címlap (Magyar Narancs, Élet és Irodalom, Népszava), melyeken a Fidesz médiatörvénye elleni tiltakozásként nem jelent meg semmi. Egyik sem volt valami meggyőző, ahogyan jelentős erőt sem tudtak felmutatni - ez azonban még nem jelenti azt, hogy ne lennének abszolút jogosak. Sokan sokféleképpen látjuk az ürescímlaposdit, nyilván. Van itt azonban két olyan vélemény vagy szempont, amit a - sajnos ezt az általunk nagyon utált kifejezést használjuk most, mert jobb nem jut eszünkbe - mainstream média elfelejtett megemlíteni. 

 
Egy évvel ezelőtt kitört a pánik kis hazánkban (is), miután felbukkant a sertésinfluenza. Eredetileg a disznók közt terjedt, később aztán át az emberre, de fokozta a szenzációt, növelte a komolyságot, hogy megtartottuk köznapi nevét. Terjedt a szóbeszéd, úgy éreztük, százaknak adják fel az utolsó kenetet a kór miatt, nyomatta a média, gyártották a malacnátha-poénokat a humoristák.

A háziorvosok nehezen nyíló-csukódó Lehel hűtőjében azóta is H1N1-oltóanyagok veszik el a helyet a pisimintáktól, a legfelsőbb körökben, a WHO-nál pedig zabszem van a segglyukakban a jogi vizsgálódások miatt. A magyar kormány most már ingyen adja boldog-boldogtalannak a megmaradt vakcinákat, de nem kell sem a fokozottan veszélyeztetett idősebb korosztálynak, sem anyukának és kisfiának. De mégis, mi történt?

 
Orbánt a Dunába, Matolcsyt meg utána? Mi újat lehet még mondani a témában? Tényleg ennyire nyíltan és cinikusan játszik maffiásat a kormány? Tényleg meg lehet zsarolni egy országot? Következmények nélkül? Mi van mindezek mögött?

Két törekvés húzódik meg a háttérben: egyrészről van a nép, aki enni akar és nem akar megfagyni, esetleg öregkorában is ezeket az alapvető szükségleteket akarja élvezni, másrészről pedig van a mindenkori kormány, akinek - legalábbis itt nálunk, és most mindenképp - azzal kell szembesülnie, hogy nem hogy egy árva forint nincs a kasszában, de még a malacperselyt is összetörték. Tehát a kormánynak pénzt kell szereznie.

 
Szép hagyományt idézett fel az a csütörtök esti spontán civil kezdeményezés, amely a Facebookon pont huszonnégy óra alatt szerveződve nagyjából két-háromszáz embert tudott rávenni arra, hogy a Kossuth téren tüntessen a kormány gazdaságpolitikája ellen. Komoly politikai beszédek nem voltak, politikusok viszont igen: az LMP-től Tordai Bence és Schiffer András jött el.

„Végre lehet tüntetni" - mondták többen is fél kilenc felé, amikor erősen úgy tűnt, csak lesz itt este valami civil ellenállós dolog az Orbán-Matolcsy-féle gazdaságpolitikai akármi ellen. A csütörtöki tüntetés a tulajdon szentségéért, a magánnyugdíjpénztári vagyonunkért, a jogállamért állt ki. „Az mégsem járja, amit tegnap Matolcsy úr többek között bejelentett az Estében" - írják, célozva arra, hogy hát finoman szólva sem teljesen oké, amit a kormány a nyugdíjakkal csinál. És tényleg. Matolcsy bejelentése valószínűleg nagyobb tüntetéscunamit indít el, mint a Lázár-féle Alkotmánybíróság-korlátozás: az MSZP szombati naggyűlésén kívül számos civil szervezésű demonstráció előkészületeiről tudunk - az mondjuk más kérdés, hányan mennek el ezekre a rendezvényekre és hogy ezek mennyit érnek. De most nézzük inkább, mi volt csütörtökön.