Jó sok idő telt el mióta nem írtam! Több oka is van ennek, amiket nem szeretnék részletezni, mert nem olyan érdekesek. Nem is terveztem, hogy mostanság a világhálóra vetek valamit.
Kedves hobbim ez, amire sajnos most nincs idő. Ki is bírtam, hogy ne beszéljek (a teljesség teljes igénye nélkül):
- Quaestor, meg az egyéb “brókerházakhoz” kötődő történetekről
- Juncker suttyóságáról
- Halálbüntetésről
- Magyar fociról
- Gazdasági bevándorlásról
- Keményen dolgozó kisemberekről
- Kocsis “nem vagyok buzeráns” Máté prosztóságáról
- Ki tudja még mikről?
Aztán jött a fantasztikus, kormányközeli, blogstar felület és jött rajta az ország talán legnagyobb suttyója: Bayer Zsolt
Normális esetben nem mondanám, hogy érdemes megnézni mit is firkálgat a Magyar Hírlapos munkásságából láthatóan a téboly határán billegő “publicista”, hisz a már ott megjelenő írásai is túlmennek minden határon. Ízléstelen, fröcsögő, elmebeteg düh, kényszeres önigazolás és bicskanyitogató önimádat ömlik minden betűjéből, amit feltesz az internetre.
Nem tudom mi a bánat okozhatja, hogy Bayer minden hányinger keltő mondatából süt... mit süt? Éget a prosztóság, az el nem fogadás, a másik megértésére való hajlandóság teljes hiánya, a valódi viták kialakulásának esélyének kerülése. Cserébe kapunk egy olyan stílust, amit akkor figyelhetünk meg, ha bemegyünk egy lepattant kocsmába és véletlenül rálépünk egy középkorú, borzasztó életű, idült alkoholista lábára. Ez az egész annyiban sokkal rosszabb, hogy a kocsmában egyszerűen lehet kezelni a helyzetet. Vagy egy bocsánatkérés után, tréfásan elhajtjuk a picsába az illetőt, vagy veszünk neki egy sört, hogy szüttyögjön inkább afölött.
Bayer esetében sajnos nem működik az előbbi. Megpróbálta már ezt Szily Lacitól kezdve, Pintér Bencén keresztül, VV Aurélióig sok ember, de a Fidesz alapító továbbra sem érzi: ez a stílus nem vezet sehova, káros és módfelett undorító.
Oké. Ezeket eddig is tudtuk. Miért olyan nagy dolog ez?
A Bádog blog utolsó két bejegyzése valahogy (ha valakinek hányni támad kedve, az olvassa elitt és itt) bezár... kíméletlenül bebaszott egy kaput. Nem a bunkó stílus, nem a másik valamilyen féreghez, vagy bogárhoz való hasonlítgatása,
Itt egy pillanatra megállnék, csak eszembe jutott egy kérdés, amire nem találok magyarázatot. Miért jó szinte minden cikkben (amiben valamelyik szakmabelit dobálja szarral), valamilyen bogárhoz, csúszómászóhoz, féreghez hasonlítani, vagy azzal azonosítani a másikat? Bayer Zsolt ezek alapján nincs tisztában azzal, hogy az általa említett élőlények fontos részei az ökoszisztémának. Nagy valószínűséggel, sokkal fontosabbak, mint ő maga, akit ha jobban megnézzük, akkor csak egy bucifejű, pocakos ember, akinek a természetben, semmiféle haszna nincs.
nem is a Marxon, Freudon és Einsteinen keresztüli (egyébként érthetetlen, sületlenségeket felvonultató) burkolt zsidózás és ezek utáni buzizás és homokosozás ugrotta át az ingerküszöböm. Ezeket, megszokhattuk. Tudjuk és ki is röhögjük miatta.
A butaság és a következetlenség csapta ki még a falból is a biztosítékot.
Az említett posztok közül az elsőben, valamiért “humorosan” megjegyzi, hogy egyébként ő akkora spíler volt tudom is én melyik évben, hogy a Fonográf Klubban állítólag megkettyintett néhány jó nőt, amíg “kicsike, kopaszka, virsli ujjú”, “új gazdag pöcs” pasijuk/férjeik sportoltak. Ezek után a másodikban elböfögi, hogy
“Néhány homokos ismerősöm –köztük egy-két barát- közös jellemzője viszont az, hogy normális emberek, szexuális irányultságuk kivételével . Ez pedig abban nyilvánul meg, hogy egyik sem jár „meleg büszkeség napjára” vonaglani, hogy ezzel szeretet és tiszteletet vívjon ki magának, továbbá egyik sem akar házasodni, pláne nem oltárnál, Isten színe előtt. Nem olyan bonyolult ez, még egy Puzsér is megérthetné, ha akarná. S miképpen a heteroszexuálisok sem óhajtják a világ tudomására hozni hálószobájuk titkait, úgy a normális homokosok sem.”
És itt ütött be, hogy emberünk azonkívül, két egymást követő posztjában alázza rommá magát, egy-két barátját és a melegeket. Mindezt olyan önfeledt butasággal teszi, amilyet Alekosz óta nem láthatott az ország.
Hogy tiszta legyen:
- “Néhány homokos ismerősöm –köztük egy-két barát- közös jellemzője viszont az, hogy normális emberek, szexuális irányultságuk kivételével .” - Ezek után Bayer megérdemelné, hogy az állítólagos meleg barátai állcsúcson pattintsák, csak úgy barátilag.
- Nem tudom, hogy mennyire kell idiótának lenni ahhoz, hogy Istent, oltárt és azt emlegessük, hogy a ”...a heteroszexuálisok sem óhajtják a világ tudomására hozni hálószobájuk titkait, úgy a normális homokosok sem.”, mikor épp az egy nappal ezelőtti posztunkban, taglaljuk a szexuális életünket, amelyben lehet, hogy házas asszonyokat is megkettyintettünk. Azok a nagy keresztényi értelemben vett értékrendek!
Az már csak hab a tortán, hogy egy őszinte barátja szólhatott volna szegénynek:
“Hahó Zsolt! Ezt a virsliujjas ábrázolást kihúzhatnád, mert pont ilyen vagy te is és ez így tök kellemetlen.”
Talán nem sértődött volna meg rajta, ha tényleg egy közeli barátja szól.
Kell lennie megoldásnak, hogy legalább egy kicsit maradjon már csöndben!
Eszembe is jutott valami, de sajna nem én nyertem meg az ötös lottót. Sajnos így nem is tudok Bayer Zsolt kezébe nyomni 200 millió forintot (akár 250-et is áldoztam volna rá), hogy szüttyögjön fölötte -mint a példában említett alkesz a sör fölött-, tehát mást kell kitalálni.
Az is jó, ha csak egy kis időre, mondjuk egy hónapig nem bazsevál össze-vissza. Erre viszont lehet egy megoldás!
Támogassuk Bayer Zsolt üres hónapját, amikor munkaadójától nem kap fizetést (másképp nem adnám oda neki). Finanszírozzuk közösségileg azt. Fújjon egyet és ne írjon ekkora baromságokat és ne szennyezze a közbeszédet, így. Talán szüttyögés közben, rájön: nem az a baj, hogy ír, hanem az, hogy egy kíméletlenül nagy butaságokat ír és mindezt tahó módjára teszi. Pihenjen, nyugodjon meg, eressze ki valamiben a dühét, frusztrációit, költse el a pénzt, csak ne szennyezzen, legalább egy ideig.
Ha valamilyen okból kifolyólag nem fogadja el, akkor a NOÉ Állatotthonnak adom a pénzt.
A képet köszönjük