Mi nem azért írunk, mert ezzel pénzt keresnénk, a célunk csupán az, hogy hallassuk a hangunkat. Hallassuk, mert hiszünk a véleményben, annak szabadságában és a véleménycsere fontosságában. A parlament előtt álló médiaalkotmány ellenben nem tágítja, hanem csökkenti a szólásszabadság kereteit, mind direkt, mind indirekt módon nyomást gyakorol a médiára. Nekünk ez nem tetszik, ezért nemet mondunk a médiaalkotmányra! Ha egyetértesz, csatlakozz Facebook-oldalunkhoz! Várunk minden blogot, médiumot, civil szervezetet, hogy csatlakozzon a mozgalmunkhoz, rakja ki honlapjára ezt a felhívást és a linkjét rakja fel Facebook-oldalunkra.
Az elmúlt héten két esemény próbálta megrengetni a viktatúra alapjait: a Rajk-TEK-Széchenyi szakkollégiumok által szervezett diáktüntetés, mely az Alkotmánybíróság jogköreinek csorbítása ellen, illetve a független, demokratikus jogállam mellett állt ki, illetve három üres címlap (Magyar Narancs, Élet és Irodalom, Népszava), melyeken a Fidesz médiatörvénye elleni tiltakozásként nem jelent meg semmi. Egyik sem volt valami meggyőző, ahogyan jelentős erőt sem tudtak felmutatni - ez azonban még nem jelenti azt, hogy ne lennének abszolút jogosak. Sokan sokféleképpen látjuk az ürescímlaposdit, nyilván. Van itt azonban két olyan vélemény vagy szempont, amit a - sajnos ezt az általunk nagyon utált kifejezést használjuk most, mert jobb nem jut eszünkbe - mainstream média elfelejtett megemlíteni.
Az üres címlaposdi a magyar sajtó (meg úgy általában a társadalom) egyik sajátos kórtünete, és nem azért, mert annyira béna lenne az ötlet. Maga a tervezet rossz, és ezt igazából nehezen lehet kétségbe vonni. A szlovák médiatörvény megalkotása idején a legnagyobb újságoknak nem derogált együttműködni és egységesen üres címlappal megjelenni, míg az, hogy Magyarországon ugyanez személyi, ideológiai ellentétek, és a tiltakozó oldal vélt vagy valós erkölcsi lejáratódása miatt nem működik, sőt, a tiltakozók válnak nevetség tárgyává, jelez valamit.
A három tiltakozó lapot az a kritika éri, hogy nyilván azért tiltakoznak, mert az őket eltartó pártközeli cégek/alapítványok ezt kérték tőlük. Pont ezért érdemes tisztában lenni az egyik tiltakozó, az Élet és Irodalom hátterével.
Az ÉS-t tudomásom szerint semmilyen anyagi szál nem fűzi egyik magyar politikai párthoz sem. Meg lehet nézni, ki a kiadója, hogy van-e a tulajdonosai között egykori vagy aktív politikus, esetleg köztisztviselő. Le lehet kérni a nyilvános cégadatokat az IRM-től, beleértve a mérleget, meg lehet nézni, van-e köztartozása, és nyilván azt is ki lehet deríteni, mikor kapott utoljára állami támogatást, és milyen jogcímen. Ha ezeken a vonalakon mind végigmegyünk, akkor bizony azt látjuk, hogy ezek alapján az ÉS-t más sajtótermékek szerkesztői és hívei nemigen illethetik kritikával. Pont. A függetlenség mércéje ez, nem pedig az, hogy mi a véleménye Orbán Viktorról. (És nem is az, hogy egyébként lehoz-e hülyeségeket TGM-től, György Pétertől vagy épp Bauer Tamástól. Az elemi összeadásra képes publicistákkal a jobboldali sajtó sincs nagyon eleresztve.) Másodszor: tényleg annyira nem zavar senkit sem, hogy mostantól médiaszabályozás címén bármelyik sajtótermékkel bármit meg lehet tenni?
A helyzet az, hogy valójában fogalmunk nincs arról, a médiatörvény-tervezet vonatkozó részei ránk, blogokra nézve egyáltalán érvényesek-e. Nem tudjuk, beleesünk-e valamilyen kategóriába, hogy mi most megbaszhatóak vagyunk-e a lehozott tartalmakért, vagy sem. A szöveg alapján első blikkre úgy tűnik, hogy nem. Akkor meg mit fosunk, hm?
Hát van ez a dolog, hogy a kormány jelenleg azt csinál, amit akar. Tehát hiába gondoljuk azt, hogy ez ránk nem is vonatkozik, Szalai Potter suhint egyet a pálcájával, kiejt valami szittya varázsigét, aztán máris börtönben találjuk magunkat. A rendszer közjogi keretei bizonytalanok, nem tudjuk, forradalom van-é az utcában vagy nem, rendszerváltás volt-é megint vagy nem, nem biztos, hogy amit ma megtehetsz, de mégis holnapra halasztod, azt holnap is megteheted-e, vagy főbenjáró vétek lesz. Tehát, még ha nem is vonatkozik ránk, két hét múlva, adott esetben majd vonatkozni fog. Ha valami nem lesz NER-kompatibilis, akkor majd úgy lesz értelmezve.
Emiatt aggódunk: az általános fogalmazás, az elkenés, és a kormány opportunista, ide-oda csapkodó attitűdje bármit lehetővé tesz manapság Magyarországon. Ezek között a viszonyok között tiltakozunk egyrészt az ún. ellenzéki sajtó iránti szolidaritásból a sajtószabadság mellett, másrészt a bizonytalanság ellen.
Képünk a csütörtöki diáktüntetésen készült. A Nem a médialkotmányra Facebook-csoport a Kettős Mérce és az Alternatíva közös akciója.