Éppen a költségvetés részletes vitája zajlik a parlamentben, nyolc perce nem halad előre az ülés, mert nincs bent államtitkár, aki válaszolna az ellenzéki kérdésekre. „A költségvetési bizottság ülésére ötven percen keresztül nem érkezett meg az államtitkár. A kormányzat ennyire komolyan veszi a saját költségvetését” – kommentálja interjúalanyunk, Vágó Gábor, LMP-s képviselő az eseményeket a parlament dohányzójában. Vele beszélgettünk a dolgos parlamenti hétköznapokról, az LMP-alapításról, pártokról és aktuálpolitikáról.

Egy fideszes képviselő hozzátok képest mennyire van leterhelve?

Amennyiben polgármester is, akkor eléggé, de egy átlagos fideszes képviselő, aki nem polgármester, nem igazán szólhat hozzá itt a törvényalkotási folyamathoz.

Akkor minek van itt?

Ilyen a Fidesz kiválasztási rendszere. Erre nem tudok választ adni, gondolom, kellenek a megbízható Gombnyomogató Jánosok.

Több mint fél éve van ez a parlament és az LMP fél éve parlamenti pártként működik. Gyakran emlegetik úgy az LMP-t, mint „őfelsége ellenzéke”, mint egy Fidesz-csáp, vagy mint egy szélsőliberális SZDSZ-utódpárt. Az LMP parlamenti munkája szerinted mennyire mondható sikeresnek? Egyáltalán, vannak sikereitek?

Ezek a vádak pedig azoktól jönnek, akik nem tudnak felül kerekedni a szekértábor logikán. Sikereink pedig vannak. A fő siker az, hogy valamennyire sikerült meghatározni a párt karakterét. Bizonyos témákban többször hangosan felszólaltunk, érdemi változtatásokat kezdeményeztünk, arra is volt példa, hogy a fideszes nyomulással szemben sikerült részeredményeket elérnünk. Például a költségvetési módosítóknál sikeresen lobbiztunk a nemzeti parkokért, az alternatív színházakért és a Rádió C ügyében is. Mivel a Fidesz a maga kétharmadával szinte mindent megtehet, ezért nem tudjuk megakadályozni a jogállam leépítését, de például a Költségvetési Tanácsnál az utolsó töltényig küzdöttünk.

Mégis megszűnt, vagyis átalakult.

Így működik a demokrácia: ha az ellenzék nem ért egyet a kormány intézkedéseivel, föl kell hoznia az összes lehetséges ellenérvet. Mi ezt a munkát elvégeztük. Sőt, kezdeményeztük egy alternatív Költségvetési Tanács felállítását is.

Mostanában nagy port kavart a WikiLeaks és a frissen elfogadott médiatörvény. Mi az LMP álláspontja ezekben az ügyekben?

Volt egy napirend utáni fölszólalásom ezzel kapcsolatban. Szerintem az információ szabadsága egy olyan érték, amit nem lehet arra hivatkozva korlátozni, hogy a politikusok meglátják saját magukat az interneten. Attól függetlenül, hogy az internet gyakran torz képet ad, és nagyon sokféle szempont megjelenhet rajta, egy közszereplőnek vállalnia kell, hogy mindenféle véleményt kimondanak róla. Kövér László kijelentését pedig, ami arra vonatkozott, hogy a Wikileaks-re hivatkozva fel kell vetni azt, hogy ledönthető az internet ellenőrzésének tabuja, mélységesen elítélem. Teljesen diktatórikus törekvés a net teljes ellenőrzése. Annak az ellenőrzési rendszernek, ami Kínában és Iránban működik, annak Európában nincs helye.

WikiLeaks-témában pedig az a véleményem, hogy aki az utóbbi időben egy kicsit is a paravánok mögé látott a nemzetközi diplomáciában, annak nem sok újdonsággal szolgáltak ezek a dokumentumok. A mostani dokumentumok nyilvánosságra kerülése gyengítette a bizalmat a nemzetközi rendszerben, tehát az országok között nem lett rózsásabb a viszony az amerikai szuperhatalom tekintetében. A magyar jelentések állítólag azért nem keltettek túl nagy hangzavart, mert a magyar diplomácia eléggé bikkfanyelven fogalmaz, nem pedig olyan élesen, mint az amerikai.

A médiatörvényt már nagyon sok hazai és külföldi sajtóorgánumban szétcincálták. Voltak tökös kiállások is újságírók részéről, mint pl. Mong Attiláé. Én csak egy elemet emelnék ki a várható hatásokból, ez pedig az újságírói öncenzúra elterjedése, ami ellen minden újságírónak és szerkesztőnek meg kell vívnia a maga harcát. De majd a bíróságokon eldől, hol is van a Szalai Annamária által kijelölt határa a szólásszabadságnak.

Az információszabadságra hivatkozva, a Kuruc.infót sem szabadna betiltani?

A Kuruc.infóval más problémák vannak, például amikor egyes népcsoportokkal szemben olyan dolgokat fogalmaznak meg, amelyek alkalmasak arra, hogy uszító propaganda alapjai legyenek. De nem a betiltás a megfelelő eszköz erre.

Mit szólsz hozzá, hogy a házelnök szigorítja az újságírók parlamenti mozgását?

Szerintem ebből az intézkedésből is, és a médiatörvényből is süt a félelem. Félelem a közvélemény nyilvánosságától. Elég szánalmas az, ahogyan egy térség önálló képviseletével megbízott fideszesek menekülnek az Index kamerái elől. Egy közszereplőnek vállalnia kell a véleményét a nyilvánosság előtt. Eddig is vezettem blogot az ülésteremből, ezek után lehet, hogy megnő a közvetített információ értéke. Mert a képviselőknek csak nem tilthatják már meg a véleménynyilvánítást.

Hogyan lehet valaki LMP-s képviselő? Belépsz a pártba és azt mondod, képviselő szeretnék lenni?

Nem. Ez úgy működik, hogy mind szakmai, mind szervezői munkával sokat kell dolgozni az LMP-ért. Az önmagában véve kevés, ha csak az egyikben vagy jó, sőt, jó kommunikátornak is kell lenned, hogy képviselő lehess.

A te LMP-s életutad hogy kezdődött?

Már egyetemista koromban érdekelt az ökopolitika, az ökopolitika elméletéből írtam a szakdolgozatomat. A Társadalomelméleti Kollégium zöld műhelyében dolgoztam Jávor Benedekkel és Scheiring Gáborral, akik pártalapítók voltak, és hozzájuk csatlakozva később én is kivettem a részemet a pártépítésből.

Hogyan építetted a pártot?

A Bács-Kiskun megyei szervezet kiépítésén dolgoztam: sikerült LMP-s bástyákat felállítani Kecskeméten és a megye más településein is, és részt vettem az Európai parlamenti választásokat megelőző kampányban. Már a párt előtti mozgalomban is választmányi tag voltam, de ekkor újból megválasztottak választmányi tagnak, de már a pártba.

 
Nálatok, aki választmányi tag, az nagy eséllyel képviselő is egyben?

Van átfedés a kettő között, de ez nem egy automatikus kapcsolat. Egy darabig én vezettem a Vidék műhelyt az LMP-ben és vidéki politikai, mezőgazdasági témákban én szerveztem a párt megszólalásait. Gondolom, ez is hozzásegített ahhoz, hogy képviselővé választottak.

Milyen képviselőnek lenni?

Fárasztó. Amúgy jó dolog, mert valamit hozzá lehet tenni a dolgokhoz. Habitustól függően, mindenki másfajta képviselői szerepet játszik a parlamentben. Én egy kicsit az angol képviselők stílusát hozom, ami azt jelenti, inkább a gyakori, színes felszólalásokban hiszek, mint a ritka, hosszú, szakmai szagú felszólalásokban. Általában nyíltan, nem burkoltan mondom el a mondanivalómat, néha talán kicsit túlságosan ostorozom a kormánypártot a többi ellenzéki párthoz képest. Ettől függetlenül igyekszem személyesen jó viszonyt ápolni minden egyes képviselőtársammal, párttól elvonatkoztatva.

Ez mit jelent? Együtt jártok inni, bulizni?

Közös alkoholfogyasztásra nincs nagyon példa, még Szanyi Tiborral sem iszom. A dohányzóban, a folyosókon, a bizottságokban igyekszem mindenkivel emberi viszonyt kialakítani. Sokkal többet lehet megtudni a többi párt szakmai mondanivalójáról, hogyha négyszemközt beszélgetünk, mintha a plenáris ülésen kérem ki ugyanazzal kapcsolatban a véleményét.

A korábbi LMP-s pártépítő munka és az elmúlt fél év parlamenti munkája alapján megérte képviselőnek lenni? Megérte mindez, hogy most itt ülhess?

Persze. A tavaszi kampány során, amikor másodszor lettem választmányi tag, fölmondtam a munkahelyemen. Nagyon bíztam benne, hogy az LMP-nek összejön, és elsősorban nem is arra gondoltam, hogy én képviselő leszek. Akkor sem lettem volna sokkal szomorúbb, ha 5,01%-ot érünk el, és én éppen nem jutok be, mert már akkor is bejutottak a parlamentben azok az emberek, akik azt képviselik, amit el akarok mondani.

Ha nem képviselő lennél, akkor mit csinálnál most? Elmennél juhásznak?

Az egy régi álmom, hogy legyenek kecskéim, kecskesajtot szeretnék készíteni. A közösségi gazdálkodás megvalósításában továbbra is szeretnék aktívan részt venni, de jelenleg se időm, se energiám nem jut rá. Remélem, sikerül majd kialakítani a munka és magánélet olyan egyensúlyát, hogy jusson időm a saját életterem kialakítására is.

Az alábbi pártnevekről mi jut eszedbe: LMP?

Az én pártom! A zöld párt!

MSZP?

A nyugdíjasok és a tőkések szövetsége.

Fidesz?

Kaméleonok.

Miért?

Mert, ha megnézzük az elmúlt húsz évet, akkor a Fidesz már mondott mindent és annak az ellenkezőjét is. Ezzel elég sok párt van így. Szerintem egy párt akkor jó, ha nem az üléspontja határozza meg az álláspontját, hanem egy értékrendet képvisel, aminek társadalmi értéknek, és nem önérdeknek kell lennie.

Jobbik?

Szerintem nem kell a Jobbikkal kapcsolatban óvatosan fogalmazni. Ma mondtam Zagyva György Gyulának, hogy ők nemzeti szocialisták abból a nézőpontból, hogy kulturális szempontból nemzetiek, gazdasági szempontból pedig szocialisták.

És fölfogta?

Zagyva György Gyula a közvélekedéssel ellentétben nem egy hülye. Rendkívül értelmes a maga módján, csak rossz közegben szocializálódott. A jobbikosok közül sokan jöttek különböző a szélsőjobboldali és skinhead mozgalomból, de azóta többen konszolidálódtak. Úgy látszik, hogy nem tudják karakteresen megfogalmazni önmagukat: egy radikálisnak tűnő Fidesz-szárny lett a Jobbikból.

KDNP?

Oldalkocsi. Ők egy az egyben a fagyöngy.

Hol lesz az LMP három és fél év múlva?

Biztos vagyok benne, hogy a parlamentben.

Hol leszel te három és fél év múlva?

A Jóisten tudja.

És hol szeretnél lenni?

Mindenféleképpen ott, ahol tükörbe tudok nézni.