Miután a tapolcai választáson a baloldali jelölt, az MSZP és DK által közösen indított Pad Ferenc elbukott, a kisebb pártok nekiestek a szocialistáknak, őket hibáztatva a harmadik helyért. „Ami Veszprémben remekül működött, hogy az MSZP nem diktált, hanem beállt a civilek és más pártok által támogatott jelölt mögé, azt nem hozta Tapolcán, és nem is vitte sikerre. Meglett az eredménye" – írta például Juhász Péter a Facebookon, míg Szigetvári Viktor azt fejtegette: „a centrális erőtér megbukott. Kész Zoltán a centrumból harapott bele, a Jobbik sajnos jobbról. az MSzP-DK semmit sem értett Kész sikeréből."

Nagyon nehéz bármiféle kollegiális empátiát felélesztgetni az emberben, akár arról legyen szó, hogy a Fidesz kitol az eddig őt ajnározó sajtótermékekkel, akár arról, hogy a propagandatévéként működő nemzeti hírcsatorna műsorvezetőjét megverik.

Miután Vágó István ismét bebizonyította, hogy egy igazán keményvonalas DK-s semmiképp sem enged az alacsony szellemi színvonalú politikai megfejtésekből (ezúttal: ha az LMP nem indul, minden választás jobb véget ér), kevés szó esett a zöldpárt mostani teljesítményéről, pedig érdemes rá néhány szót vesztegetni. Az LMP-t is mindig azzal szokás (jogosan) védeni, hogy egy különálló párt, miért ne indítana mindenhol külön jelöltet, így értékelnünk is ennek megfelelően szükséges.

A tapolcai időközi után, a Baloldal Nagy Napján (B.N.N.) néhány javaslatom a nem-jobbradikális ellenzék számára a következő évekre, a biztos választási győzelemhez:

Száznegyvenhét kenyai fiatalt mészárolt le egy iszlamista terrorszervezet húsvét előtt néhány nappal. A tizenéves diákoknak vallásuk miatt kellett meghalniuk – azért, mert keresztények voltak, egy egyébként 83 százalékos keresztény többségű országban. Az emberi mivoltukból kifordult szélsőségesek csak ezt, egy világvallást láttak bennük – pedig emellett fiatal diákok voltak, fiúk és lányok, emberek, akiknek vágyaik, reményeik, terveik voltak. A fundamentalisták viszont nem ismernek sem Istent, sem embert – így volt ez tavaly decemberben is, amikor Pakisztánban tálib szélsőségesek több mint 140 embert öltek meg egy iskolában, többnyire muszlim diákokat. De bejárta a sajtót néhány nappal ezelőtt egy szíriai kislány képe, aki a fotóst látva magasba emelte a kezeit, attól félvén, hogy fegyvert fognak rá. Mert vannak, akik ezt tényleg megtették volna, ahogy megteszik napról napra Szíriában, Pakisztánban vagy most épp Kenyában.

Jelen körülmények mellett az lenne a meglepő, ha nem erősödne a Jobbik. A radikális párt nemrég szinte beérte a Fideszt, és többen is realitásként vették számba: mi lenne, ha mégis csak választást tudna nyerni Magyarországon Vona Gábor pártja. Gazda Albert arról írt: bár korábban úgy gondolta, a Jobbik egy szinten felül nem tud tovább növekedni, de már másként látja, és az ideológia helyett elsődlegessé válhat a kormányellenesség, a proteszthangulat. Hogy az emberek mindenképpen el kívánják már zavarni a Fidesz-KDNP-t, de egyetlen potenciális, esélyes jelöltnek a Jobbikot látják.

Hogyan lehetséges, hogy ma az emberek jó része a Jobbikot tartja a legesélyesebbnek a kormányváltásra? Rengeteg egyéb tényező mellett ebben nagy szerepe volt annak is: az elmúlt években a kormány ellenében szinte senki nem próbált meg komolyan pártot építeni. Ezt szinte végzetesnek látom a jövőre, a kormányváltás esélyeire nézvést.

Nem kell hosszasan keresgélni manapság, ha a mindennapok szabadságának korlátozására keresünk példákat. Vegyük például a vasárnapi zárva tartást, csak röviden.

"A nők átveszik az uralmat a Marvel felett" - nem olyan rég ezzel a címmel jelent meg egy rövid bejegyzés a KönyvesBlogon és ez a megállapítás jól illeszkedik ahhoz az általános véleményhez, ami a képregényipar (különösen a Marvel Comics) változásairól kialakult. A helyzet azonban korántsem ennyire egyértelmű és megéri kicsit jobban megvizsgálni azt, hogy a popkultúrát egyre jobban meghatározó iparág, hogyan változott meg az elmúlt években.