Jelen körülmények mellett az lenne a meglepő, ha nem erősödne a Jobbik. A radikális párt nemrég szinte beérte a Fideszt, és többen is realitásként vették számba: mi lenne, ha mégis csak választást tudna nyerni Magyarországon Vona Gábor pártja. Gazda Albert arról írt: bár korábban úgy gondolta, a Jobbik egy szinten felül nem tud tovább növekedni, de már másként látja, és az ideológia helyett elsődlegessé válhat a kormányellenesség, a proteszthangulat. Hogy az emberek mindenképpen el kívánják már zavarni a Fidesz-KDNP-t, de egyetlen potenciális, esélyes jelöltnek a Jobbikot látják.
Hogyan lehetséges, hogy ma az emberek jó része a Jobbikot tartja a legesélyesebbnek a kormányváltásra? Rengeteg egyéb tényező mellett ebben nagy szerepe volt annak is: az elmúlt években a kormány ellenében szinte senki nem próbált meg komolyan pártot építeni. Ezt szinte végzetesnek látom a jövőre, a kormányváltás esélyeire nézvést.
A Népszabadság újságírójának, Vári Gyurinak a véleményével gyakran tudok azonosulni, most viszont megragadta a figyelmemet a 168 Óra legutóbbi számában megjelent publicisztikájának néhány mondata. Ezek szerint talán elsősorban nem is pártokat, hanem szakmai és egyéb közösségeket kellene építeni most, ebből kellene kiindulni. Az állítás második felével egyetértek, de ez szerintem nem zárhatja ki az elsőt - illetve tökéletesen működhetnek együtt is.
Fenti íráson túl ugyanakkor a baloldali-liberális térfélen közkedvelt nézetről van szó: hogy most nincs itt az ideje a pártoskodásnak, nem most kell pártokban gondolkozni, 2018 még messze van, ráérünk elkezdeni gondolkozni mondjuk másfél évvel korábban. És épp ez a gondolatmenet volt az, ami jórészt elvezetett a Fidesz-KDNP tavalyi kétharmadához, és elvezethet a Jobbik 2018-as választási győzelméhez.
A bal- és liberális oldal politikusai között ma szinte senki sincs, akinek lennének távlati elképzelései arról, hogyan is képzeli el Magyarország sorsának az alakítását a következő öt-tíz évben. Ezt láthattuk már a tavalyi országgyűlési és önkormányzati választás előtt is: a felek minden rossz kompromisszumot megkötöttek, össze-vissza szerencsétlenkedtek, láthatóan fogalmuk sem volt róla, mit kellene csinálniuk. Annyira nem gondoltak semmit az egészről, hogy inkább hónapokig azon vitatkoztak, ki legyen a miniszterelnök-jelölt: majd végül is úgy döntöttek, hogy inkább nem döntenek sehogy. Megalakították korábban az Együtt 2014 nevű formációt, amit előbb ernyőszervezetnek szántak, végül kénytelenek voltak pártként elfogadni - az élen Bajnai Gordonnal, akinek mégis csak voltak hosszú távú elképzelései, hisz 2013-ban kerek-perec megmondta, ő egy év múlva miniszterelnök lesz. Ahogy azt is számtalanszor hallhattuk: a reaktivált ex-miniszterelnök nem azért tért vissza, hogy aztán távozzon a közéletből, hosszú távon szeretné kivenni részét a köz ügyeiből. Azóta is így tesz a franciaországi Meridiam-csoportnál.
Bajnai visszatértekor elismerte, hogy a korábbi kormánykoalíció szereplőinek adósságuk van a 2006 őszén történtek miatt - hogy aztán az Együtt-PM ugyanúgy összefogjon a DK-val, Gyurcsány Ferenccel is. De az ősz is tartogatott meglepetéseket: Miskolcon demokratáék beálltak Pásztor Albert mögé, hogy aztán heteken keresztül érveljenek mellette, egy időre száműzzék az oly jól ismert antifasiszta lendületet. A választási vereség után nem sokkal persze Gyurcsány már nem volt rest elismerni, hogy mégsem kellett volna. De említhetjük a csodálatos majdnem-főpolgármester-jelöltet, Falus Ferencet is, aki helyett végül Bokros Lajos mögé álltak be a baloldaliak és liberálisok.
Nincs 2018, csak 2014 van - nyilatkozta Dorosz Dávid még LMP-sként, hogy aztán szakadáskor a Párbeszéd Magyarországért Pártba távozzon. Azon túl, hogy jelenleg azt is problémás lenne megmondanom, mit is csinál épp Dorosz, ezt a nyilatkozatot kimondottan emlékezetesnek mondanám. A megszólaló nyilván arra célzott ezzel, hogy azonnal cselekedni kell, nincs idő kivárásra - de ugyanúgy kifejezte, hogy az ellenzéki politikusoknak nem túl sok elképzelésük van a jövőre nézvést. Nincs 2018, de 2015 sem: egyszerűen nem láttak túl a pillanatnyi alkukon, így abba sem gondoltak bele, mi lesz egy esetleges vereség és az utána beálló hitelességi deficit esetében.
Aztán megvoltak a választások, és az ellenzéki politikusok kimerülten behúzódtak a sarokba: huh, hát ez is megvolt, most talán egy ideig nem kell arról nyilatkozgatnunk, mit is akarunk kezdeni Gyurcsány Ferenccel; illetve arról, ki is legyen a miniszterelnök-jelölt. Közben szép lassan marginalizálódnak a nagy reményű pártok: nemrég a Nézőpont például kihozta, hogy az Együtt támogatottsága már a mérhetetlen tartományban van. Csodálkozhatunk ezen? Ha a közélettel napi szinten foglalkozó emberként én sem igazán tudom, a Milla, a Szolidaritás és a Haza és Haladás összefogásából létrejött Együtt micsoda is voltaképpen a Milla, a Szolidaritás és Bajnai Gordon távozása után, akkor mit gondoljon az egyszeri hírfogyasztó?
Közben némiképp erősödött a baloldaliak és liberálisok örök tehertétele, Gyurcsány Ferenc és pártja is - hogy aztán még nehezebb legyen a jövőben bármikor is megkerülniük a baloldaliaknak ezt a formációt. Erről valószínűleg már lecsúsztak: gyönyörű menet volt mindez a szép elvi állásfoglalások után, melyek a Gyurcsány Ferenc országlásának emlékezetes momentumaitól való elhatárolódásra szolgáltak. Egy-két éve még lehetséges lett volna annak felvállalása: Gyurcsány szavazókat visz, kábé két százalékon áll, meg amúgy is vállalhatatlan, szóval csak őt ne. Ma ez hogyan lenne elképzelhető, az időnként mérhetetlen támogatottságú Együtt bejelenti, hogy szavazókat visz a lassan az MSZP-t is beelőző DK, mindezt oly sok összekapaszkodás után? Márpedig egy lehetséges kormányváltó erőtől viszont tényleg szavazatokat visz Gyurcsány pártja, és ez már valószínűleg nem is fog soha változni. Ahogy Orbán Viktorra, úgy szerencsére Gyurcsány Ferencre sem fog már soha szavazni megannyi megfontolt, a haza üdvét a pillanatnyi pártpolitikai érdekek elé helyező ember.
A tavalyi országgyűlési választás után az ellenzék több szereplője is kijelentette: megértették a választók üzenetét, tanultak az összefogás hibáiból, többé ilyen nem fordul elő. Láthatólag mindez totál kamu volt, nem tanultak semmit, és ugyanott tartanak, mint néhány éve, csak a néhány siker, így például Kész Zoltán választási győzelme meg is részegíti őket eléggé ahhoz, hogy végképp elvessék a változtatás lehetőségét. A jeges rémület fog el, amikor azt hallom, hogy már most valamifajta előválasztásról beszélnek, amivel majd 2018 előtt eldönthetik mondjuk, ki is legyen a miniszterelnök-jelölt - mintha csak a tavalyi legnagyobb hiba az lett volna, hogy még ebben sem sikerült dűlőre jutniuk.
A végzetes hiba, hogy egyikük sem gondol semmit a jövőről, semmiféle elképzelése nincs arról, hogyan is lehetne itt választást nyerni és elkormányozni az országot. Sajnálatos módon erre vonatkozó ötletei szinte csak a már említett, nem igazán vállalható Gyurcsány Ferencnek vannak - amikor például arról beszél, hogy egy nagy pártot kell alkotniuk és úgy szembeszállniuk a Fidesszel. Mérhetetlenül távol áll tőlem, hogy létrejöjjön egy nagy párt, benne Gyurcsánnyal vezető szerepben - na de ez mégis csak egy valid elképzelés, a szituáció úgy nagyjából érthető lenne a választóknak. Az, hogy először létrejön az ernyőszervezet, majd abból mégis párt lesz, ami elhatárolódik, majd összefog, de mégsem fog össze, majd mégis összefog, de ez nem is olyan összefogás ám - nos, ez meg nem érthető. Azon túl persze, hogy Gyurcsányék jönnének vissza - na, ez tökéletesen érthető lesz mindenki számára a jövőben is.
És a pártokról is nagyjából annyit gondolnak, mint az országról - összehoznak hármat a választás előtt egy évvel, aztán nesztek, jó lesz nektek ez is, légyszi, válasszatok már meg minket. Ugyanígy van ezzel megannyi ellenzéki civil is (és most nem a fentebb említett Vári Gyurira gondolok): hogy elég lesz majd mondjuk 2017-ben elkezdeni foglalkozni az egész kérdéssel, majd akkor elég lesz összeszerencsétlenkedniük a feleknek valami választási koalíciót. Eközben úgy hozzák létre a pártokat is, mint az egyéb civil szerveteket: ketten összefognak és alapítanak valami jelentéktelen izét, amiről nemhogy a politikával napi szinten nem foglalkozó választópolgár, de az újságíró és blogger sem igazán tudja, mi is akar lenni tulajdonképpen. Tisztesség és Emberség Szövetsége, Kellesz, MostMi, MoMa: tulajdonképpen mit is csináltak ezek az utóbbi hetekben, hónapokban? És ha már senki nem csinál semmit, annyit nem lehetne legalább, hogy a zöld dossziés Horváth Andrást ne engedjék már oda mindenhova, demokrata asztalokhoz, korrupcióellenes elitalakulatokhoz és globalizációkritikus akármikhez egyaránt?
Ebben a helyzetben, mint fentebb írtam, az lenne a meglepő, ha a Jobbik nem erősödne. Miért, ki erősödjön, a Párbeszéd Magyarországért? És mire fel?
Több mint tíz éve párttá alakult a Jobbik, azóta itt van stabilan és győzködi arról a választót, hogy szavazzon rájuk. Lassan tíz éve mondogatják mások, hogy a Jobbik növekedésének komoly határai vannak, lehetetlen, hogy az élre kerüljenek. Mindeközben a Jobbik eljutott a legutolsó falvakba is, ott van mindenütt, jelenleg pedig tényleg max annyiban lehet reménykedni, hogy maradjanak csak meg másodiknak. Mit számít ilyenkor, hogy egyesek (köztük velem) kormányképtelennek (és vállalhatatlannak) tartják a Jobbikot, és nem tudják elképzelni Novák Elődöt belügyminiszterként? Miért, kit kellene elképzelni annak, Vadai Ágnest, Kerék-Bárczy Szabolcsot?
A Jobbik a lassú építkezést választotta, és bizony, ha valaki évente csak fél vagy egy százalékot növekszik, az előbb-utóbb húsz meg huszonöt százalék lesz. A Fidesznek is kellett tíz év, hogy életében először kormányra kerüljön. És kellett nyolc, hogy oda visszajusson.
Mi a terv? Hogy 2017-ben majd alakul valami, és az egyszeriben legyőzi az évről évre erősödő Jobbikot, illetve a mostani kormánypártokat? Hogy az Együtt-PM, a DK meg az MSZP majd megint összeadja meg nem is adja össze, amije van, hátha most majd sikerül? Hogy majd létrehoznak valami újat, ami elhatárolódik a régitől, majd folytatja ugyanott?
Aztán amikor szoros verseny után a Jobbik megveri a Fideszt, lesz egy újabb szusszanásnyi idő, amikor nem kell majd arról magyarázkodni, hogy Kunczéval, Gyurcsánnyal, Falussal és Pásztorral ugyan merre és miért?
És mi mire várunk?
