21 szoba, hátborzongató gyilkosságok, felejthetetlen látványvilág. Ha röviden kellene jellemeznem a 2012. november 16-ától „átélhető” Murder kiállítást, valószínűleg ezekkel a szavakkal élnék. Ezt a tárlatot ugyanis nem csak megnézzük, hanem kicsit a részeseivé válunk a rémtetteknek.

Nem átallom hírül adatni manifestatum-om, hogy tudiillik kiállhatatlan szituácziókhoz vezet e rapszodikus klimatikus-kommunikáczió!

Rettenetesen érdekes dolgok a diáktünetések, főleg amikor valóban szinte a semmiből, meglepetésszerűen bontakoznak ki, majd látszólag vagy ténylegesen elcsendesülnek. Ugyanis a csend beköszöntével sem szoktak elmúlni: alapvetően megváltoztatják a politikai csatateret, minősített esetben generációs élménnyé változnak. Még nem tudjuk, mi lesz a jelenlegi mozgalmak végső kimenetele, de történeti párhuzamunk azért még akad. 

Tárgyal az ellenzék, párttá alakul az Együtt 2014, liberális pártot alapít Fodor Gábor, az LMP meg próbál egyensúlyozni. Az egyetlen közös pont pedig az, hogy Orbán Viktornak és a Fidesznek mennie kell.

1. Délután öt van, talán negyed hat. A Nyugatinál szállok fel a hármas metróra, és a szerelvényben iszonyatosan büdös van. Magamhoz térek a kábulatból és látom is: egy hajléktalan fekszik az egyik padon, lábai kissé maga alá húzva. A padlón szatyor, benne két kétliteres petpalack (az egyikben vörös-, a másikban fehérbor), és – valószínűleg – némi hányás. Én munkából jövök, kicsit fáj a fejem. A fejem egyébként mindig fáj, ha túlórázom. A bűz egyre jobban idegesít.

Az Amerikai Egyesült Államokban lassan olyan szokványos a fegyveres incidens, mint Pakisztánban. Az ultimate megoldás nem a fegyverek egyik nemének megvonása, végképp nem a négynapos gyász.

Tradíczióimhoz híven, ám ezúttal mégis rendhagyó komolysággal kívánok közlődni ama nagybecsű olvasónép felé! A stádium ugyanis  roppant bosszantó, s kikívánkozik belőlem az óhaj: a Magasságos Úristen veszejtse el végtelen kegyelmében mind a beste, fillentő kurafit, amely kikélni volt a hétköznapok czigányai védelmében, s neki megy amannak a máskülönben gyakorta mosdatlan szájú, félig svábiánus zsurnalisztának, mely ezúttal, s alighanem véletlenül az igazat méltóztatta papírra vetni!

Történt pedig, hogy Bayer Zsolt szokásos alpári modorában publicisztikát írt a legutóbbi késelés kapcsán, melyet érthető, széles körű felháborodás követett. Többek között Schiffer András részéről, aki megfogalmazott egy vállalható álláspontot, melyről ki lehet indulni a cigánykérdésben. A Magyar Narancs szájából pedig előtört a helyzetet húsz év alatt eszkaláló, kérdést elmismásoló, liberálisnak hazudott bűz. Felmerül a kérdés: cui prodest?

Most azt mondja Bayer Zsolt, hogy ő nem akar likvidálni senkit, csak szeretné, ha kimondanánk és helyesen látnánk a problémát. Mondjuk ki ezt is, persze: bizonyára vannak olyan cigányok ma Magyarországon, akik a jelenlegi helyzetben képtelennek látszanak az együttélésre. Nem csak más etnikumokkal, hanem a sajátjukkal is.

A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége tegnapi felhívásában kérte Tarlós István budapesti főpolgármestert és Balog Zoltánt az Emberi Erőforrások miniszterét, hogy fontolja meg a Mozgásjavító középiskola megszüntetéséről kiadott nyilatkozatát. Maga a döntés egy nagyon fontos és féltő gonddal épített intézményt szüntetne meg, amire a főváros korábban milliárdokat fordított. A rendelkezés első olvasatra érthetetlen, a háttérben meghúzódó szándékok azonban szerintem nagyon is világosak.