21 szoba, hátborzongató gyilkosságok, felejthetetlen látványvilág. Ha röviden kellene jellemeznem a 2012. november 16-ától „átélhető” Murder kiállítást, valószínűleg ezekkel a szavakkal élnék. Ezt a tárlatot ugyanis nem csak megnézzük, hanem kicsit a részeseivé válunk a rémtetteknek.
Mindent a szemnek, fülnek, idegrendszernek
Elsősorban a lenyűgöző technika az, ami miatt felejthetetlen élményt nyújt a kiállítás, mert hazánkban még mindig hódítanak a hagyományos, néhol halálosan unalmas tárlatok. Mindenki ismeri az érzést, amikor fásult tekintettel végigballagunk a mértani pontossággal megtervezett, ugyanolyan vitrinek között, és a harmadik terem után már számunkra is ijesztő érdektelenséggel szaporázzuk a lépteinket. Az agyunkról nem is beszélve, ami persze folyamatosan „egyik ajtón be, másikon ki”- játékot űz az újdonsült információkkal.
A Murder mintegy megálljt parancsol ennek a gyakorlatnak, és hetykén bemutat a veterán „kollégáknak”. Amint belépsz az első szobába, máris hatalmába kerít és magával ránt a tárlat hangulata. Persze, hatásvadász… és még sorolhatnám a jelzőket, de élvezhető! Nincs is ezzel semmi baj, a 21. században élünk. Ami nem elég látványos, nem elég „3D-s” az már lassacskán átcsap a dögunalom kategóriába. (Nem kezdenék el moralizálni, hogy ez jó-e, vagy sem.)
Vigyázz, kész, borzongás!
Történelmi sorrend szerint kísérhetjük figyelemmel világunk főgonoszait, s hallgathatjuk rémtetteik arzenálját. Talán nem lövök le nagy poént azzal, hogy végig az audioguide mesél nekünk. Ezt természetesen mély, búgó férfihangon teszi, hiszen Michael Jackson Thriller klipje óta tudjuk, hogy a narráció csakis ilyen lehet, ha félelemkeltésről van szó.
A kiállítás így minden érzékszervünkre erőteljes hatást gyakorol. A szobák a gyilkosságok helyszíneiként vannak berendezve, a látvány magáért beszél. Azért mégis csak más, ha az ember úgy érzi, részese a történéseknek! Ezt még jobban segíti az egyedülálló fénytechnika, a tárlat mindig eléri, hogy oda nézz, ahová kell. Az elején, mielőtt belépsz, ugyan elmondják, hogy a kiállítás dokumentarista jellegű, és senki nem fog megijeszteni, és előugrani egy sötét sarokból, én valahogy mégis folyamatosan ezt vártam.
Mindenesetre nem ajánlanám a látogatását gyengébb idegrendszerű embertársaimnak, vagy gyilkosságok terén nagy tudással rendelkező „szakértőknek”. Miért? Nyilván lehet rajta fogást találni, ha szeretnénk. Azonban szerintem nem érdemes keresni, mert a kiállításnak nem az a célja, hogy valamiféle „rendőrakadémiai tananyag” túlmodernizált torzója legyen. A lényege a szórakoztatás, azt pedig kitűnően hozza az elejétől a végéig.
A kb. 1 órát igénybe vevő „rémbolyongás” után elég megviselten lép ki az ember. Vészesen a hatalmába kerít a „az élet rémesebb dolgokat produkál, mint a kitaláció” és a hasonló klisék áradata, s amikor kilépsz az utcára, enyhe üldözési mániával méregeted embertársaidat. Persze, tudod, hogy ez csak egy kiállítás, és előreláthatólag senki nem fog a sarkon baltával lekaszabolni, de azért… körülnézel.
