Az oktatásügy ismételten kidolgozott egy remek ötletet: fogjuk meg a nyolcosztályos gimnáziumi osztályokat, ötödik-hatodikban tömjük meg a fejüket a latin örökségünkkel, hetediktől pedig tanítsunk nekik igazi latin nyelvet. Köszönjük, Rózsa! (A cikk előre is elnézést két a történelem-, angol- és latintanároktól, a szerzőnek nem állt szándékában senkit sem megsérteni, leszámítva a NER-t.)

Ha a köz- és felsőoktatás eddigi széjjelbarmolása texasi láncfűrészes módjára és az oktatáspolitika kényszerzubbonyát helyettesítő iskolaköpeny nem lett volna elegendő, akkor itt a non plus ultra: a latin nyelv oktatása.

A probléma nem az,

hogy latint akarnak oktatni, félreértés ne essék. A probléma az, hogy erre az indoklás: a latin „megalapozza a közjóra, a nemzeti és társadalmi összetartozásra való törekvést”. Lószart. Nem tudom, csak én vagyok-e akkora sötét bunkó liberálbolsevista, NER-re képtelen barbár, aki nem látja be, hogy mégis mi az almásderes lópikuláért függ össze a közjóra, társadalmi meg nemzeti összetartozásra törekvés egy nyelv ismeretével. Az elsőt inkább az egyén gondolkodásmódja és a szociális interakciók során őt ért hatások határozzák meg – gondolok ez alatt a szülői/tanári nevelésre és az olyan beszélgetésekre, amiktől tényleg kap valamit a diák.

Valószínűsíthető, hogy a latinörökséges dolgot rálőcsölik a történelemtanárokra, akik simán leadják a római történelmet, esetleg benyögnek egy-két latin eredetű magyar szót, neadjisten még azt is elmondják, hogy a latinok ám nem úgy beszéltek latinul, merthogy a humanisták beszéltek emígy latinul, amúgy meg a restituáltak, de ennél többre nem számíthatunk. A latintanárok meg majd csak két év múlva örülhetnek, hogy kapnak rendes fizetést, de addigra az összes angoltanár (értsd: az előző rendszerben orosztanár) továbbképzi magát latintanárrá, a piac meg telített leend. Ja, és a történelem- és angoltanárától amúgy is megkapná azt a nevelést alapórán, amit elvileg a latin lenne hivatott biztosítani (közjó, nemzet, satöbbi).

Megismétlem:

a probléma nem az, hogy latint akarnak oktatni, ugyanis a közvélekedéssel ellentétben a latin nyelv közel sem halott. Használja az orvostudomány, a biológia, a jogtudomány, a teológia, a klasszika-filológia, nomeg a történelemtudomány (ha valakinek eszébe jutna még valami, küldjön sms-t a 1792-es számra*). Az más kérdés, hogy egy átlag jogász a Római jog 2. című kurzus elvégzése után a büdös életben nem szól egy latin szót sem.

A latin használatának amúgy lehetne egy-két magasztos célja (a kormány által mantrázott nevelő célzatot persze nem számítva). Például évszázadokon át ezt használta minden egyes tudomány, így eléggé szoros és pontos lett a tudományos terminológia. Szóval akár meg is lehetne próbálni a globális tudomány nyelvévé tenni ismét a latint. Ezen a téren jelenleg az angol van monopolhelyzetben, ami azt eredményezi, hogy baromságoknak nevezik el a dolgokat, elég csak a „bájos kvark”-ra gondolni, arról nem is szólva, hogy a német nyelv a humántudományok területén sokkal gazdagabb tudományos szókészlettel rendelkezik – amiért komolyan meg is küzdöttek a 19. század folyamán, tudatosan dolgozva az univerzálisnak számító latin kontójára. Persze egy ilyen mozgalom elindítására Magyarországnak sansza sincs labdába rúgni.

Nyilván nem jó,

ha a latin ugyanolyan opcionális fizetős akármi, mint eddig, mert a latintanárok éhen halnak, de az sem jó, ha egy célok nélküli, kötelező, tartalomtalan valamivé tétetik. Remek kompromisszumos megoldás volna, ha a latinörökséges marhaságot hagynák a fenébe, az is a hon- és népismeret meg a tánc és dráma szomorú sorsára fog jutni, a latint pedig minden gimnáziumban kötelezően választhatóvá tennék (néhol az is) szigorúan második nyelv kategóriában, mint ahogyan a hittannal is tették. Jelenleg első nyelvként amúgy is az angol és a német a befutó, második nyelvnek pedig néhány perverz választ csak oroszt (büdös komcsik), franciát (homokosok) vagy olaszt (azok még egy háborút sem tudtak megnyerni). A latinnal azok, akik orvosira vagy jogra akarnak menni továbbtanulás céljából, rendelkeznének némi alapképzettséggel ezen a területen.

Nem tudom, hogy a latintanári lobbi volt-e ennyire erős, vagy csak a Hoffmann-féle oktatási brancs tényleg ennyire elkötelezett/hithű/vérétontaná konzervatív, de in opinione mea, inkább az utóbbi – maguktól ekkora kultúrsznobok. Az ilyen fajta konzervativizmus túlzott fogyasztása ártalmas lehet az agy egészségére, a kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét.

*Az sms díja bruttó 330 HUF.