Arról, hogy Szőnyi Szilárd mai teljesítménye miért gyalázatos nincs mit mondanom. Megtette ezt Jámbor András a Kettős Mércén és Szily Laci is a Cinken. Arról azonban igenis beszélnünk kell, hogy mit árul el a magyar polgári oldalról mindez.
Bár már neveztek annak, nem vagyok konzervatív ember, és főleg nem tartom magam nemzetinek (vagy legalábbis úgy, ahogy ezt ma használjuk biztosan nem), viszont úgy gondolom, hogy értékrendem alapján bátran nevezhetném magam polgárinak, függetlenül attól, hogy a Fidesz éppen hogyan próbálja meg használni ezt a fogalmat. Úgy gondolom, hogy vannak bizonyos alapvető emberi értékek (a mostanában általam sokat emlegetett minimum), amikhez illene mindannyiunknak tartanunk magunkat és amiket mégis oly gyakran elfeledünk függetlenül attól, hogy melyik politikai oldalhoz tartozunk.
Szerintem ilyen - ha úgy tetszik polgári - érték az, hogy tiszteletben tartjuk másik identitását, legyen az akár nemi vagy bármilyen más. Ide tartozik az is, hogy a velünk szemben állókkal szemben tisztességesek vagyunk és nem hisszük azt, hogy minden eszköz - legyen az bármilyen aljas - megengedett. És persze ilyen érték az is, hogy nem tartjuk elfogadhatónak egy gyerek (szexuális) zaklatásának elhallgatását csak azért, mert azzal ártanánk a zaklatónak (és az egyháznak).
Azt, hogy Szőnyi Szilárd nem képes mások nemi (vagy más) identitását tiszteletben tartani már régóta tudjuk. Mondhatni megszoktuk tőle azt, hogy bizonyos időközönként az önmagát polgárinak nevező oldal egyik legnagyobb (ha nem a legnagyobb) hetilapjának főszerkesztő helyettese buzizik egy kellemeset, mintha az lenne a legtermészetesebb tevékenység konzervatív újságírói körökben. Ahogy azt is megszoktuk már rég, hogy a magyar politikában (ebben azért nem vagyunk egyediek) egymás lejáratásában bárki képes elmenni a végsőkig, akár még azt is megteszi, hogy pedofíliával vádol valakit és ezt a bűnt kiterjeszti egy teljes szellemi közegre. Azt, hogy a pedofil vádak nem igazak már tudni lehetett akkor, amikor Szőnyi kiszenvedte magából ezt az írást, hamisságuk egyáltalán nem csökkenti a felelősségét annak az embernek, akinek cselekedetei számos fiatalt traumatizáltak.
Szőnyi számára azonban nem a trauma a fontos és nem mások érzelmei (sőt az a legkevésbé, hiszen olvashatjuk nála, a gyerekek bántalmazását nem kell megakadályozni, hiszen az kínos lenne), hanem az, hogy az általa liberális értelmiséginek nevezett közeget stigmatizálja, mert ugye, ahogyan írja, az egész egyházat ne ítéljük meg egyetlen ügy kapcsán, de a liberálisokat bátran ítéljük el, hiszen ők tudhatták, hogy ez az ember minimum homokos és mint azt mindannyian tudjuk, aki meleg az pedofil is.
Arra, hogy Szőnyi Szilárd emberileg mi - ahogyan azt Szily is írja - nincsenek jelzők. Azt viszont biztosan tudom, hogy a buzizás, az aljasság, a szándékos ferdítés és az a tény, hogy elhallgathatónak tartjuk egy gyermek zaklatását, nem polgári érték. Felmerül tehát a kérdés, hogy mégis miért lehetséges az, hogy ez az ember az önmagát polgáriként definiáló oldal egyik véleményformálója legyen és miért van az, hogy órákkal a cikke megjelenése után (és hónapokkal a sorozatos buzizásai után) még mindig főszerkesztő helyettes? Mit gondoljak arról a közösségről, ami ezt az embert elfogadja?
Mint írtam, szeretek magamra úgy gondolni, mint aki polgári értékrendet vall. Természetesen lehet azon vitázni, hogy mik a polgári értékek és erények és, hogy az én értékrendem valóban megfelel-e ezeknek, abban azonban biztos vagyok, hogy Szőnyi Szilárd és a polgári értékek semmilyen kontextusban sem közelítenek egymáshoz.