Legutóbb tett oppozícziós opinióm alá nem átallott odaskribálni vélemény-periodicánk actuális redactora a következő addendát: „Nyárspolgár urunk idejétmúlt, vitathatónak tűnő jelzőitől az Indexszel kapcsolatban az Alternatíva szerkesztősége elhatárolódik.”
Mármost ezzel mintegy azonmód ekvivalens platformáczióra keveredett ama czikkezetemben is emlegetett, s bizonyos electromos-zsurnállal! Hogy ne mondjuk, kibúvott a szeg a zsákjából, amint a tű fokán is átkélt ama bizonyos camelus-jószág, s bizonyossá vált, hogy novitácziónk (aligha váratlan mód') judeánus kezek közén pereg, mely rettegi az „etető kéz” toczkosát, s inkább a delimitáczió nyápicz konstrukcziójához nyúl személyem ellenében!
Mindez botrány, skandalum! Olyannyira, hogy apprehendácziómban egy bizonyos "Kis-kegyed" czímezetű toálett-papírperiodicát ragadtam volt kezembe a megszokott Pesti Hírlap helyett a rikkancsnál, melyben azt olvasom: „Nekimentek a szexnek a papok”. Mármost haragomban felkiáltottam, hogy a magasságos Úristen szolgái is igazán lábuk elé vethetnék tekintetüket, midőn a Colosthorba igyekeznek átiramodni, imigy tán nem botlanának az utczán állatok módjára hanczúrozó niemandokba. (Ám - hogy egy tréfás annotatioval éljek - az is megér egy misét, hogy a zsandárság nem galoppolt a helyszínre, hogy ott elnáspángolja a feslett erköltsű egyedeket megakadályozván ezzel a vaginalis hunczutkodást.)
Ám mindez helyzetemen jottányit sem emendált, a fentebb czitált postscriptum továbbra is ott tsúfítja remekmívem! Magam pedig furtonfult gondolkodám azóta is, hogy miként merészelte elhatárolni önnönmagát szerény személyemtől e gazficzkó redactor, ezzel mintegy hasonlatos szituáczióba keverni e sorok jobb sorsra érdemes lírikusát, mint amiben Szent Cárpáth-i Hunniánk Ady Endréje is leledzeni volt kénytelen — ama isráelita Jászi-féle compánia tsetsei közelében!
Épp ezért abczug redactor, párbajra hívom magát legott e ditstelenség végett!
Ajánlom magam:
Nyárspolgár Úr