Eltöltöttem kis időt Velencében, Kelet-Ausztriában, laktam pár hónapot Londonban. Külföldi tartózkodásom alkalmával végig vendégként éreztem magam, befogadásomért hálásnak. Ügyeltem arra, hogy egy sárfoltot se hagyjak magam után, igyekeztem nemcsak jó benyomást kelteni, hanem látatlanban is pozitív, illetve semmilyen nyomot nem ejteni, amerre jártam.
Vagy sikerült, vagy nem, de a szándék alap. Fel nem tudom fogni, hogyan érhető el az a tudatállapot, hogy az illető idegenként megszálljon más otthonában, és a vendégszeretettel visszaélve zavarogjon, vandálkodjon, rongáljon, robbantgasson. Különösen idegen kultúrkörből.
A londoni olimpia
már most el van baszva, bármi történjék a játékok árnyékában. A fenyegetettség a félelem és rettegés révén akna nélkül is aláaknázza a rendezvényt. Az MI5 a hangulatfelelős, meg a 7/7 nyilván. Csomóan majd nem mernek kilátogatni a sporteseményekre, hiszen a londoni tömeg zsákbamacska: mi van, ha újból egy dinamit? Ilyen hely lett London. Anglia. Nyugat-Európa. Persze a tekintélyelvű Oroszországban is robbannak bombás torták. Bizony, aki külhonban akar új és biztonságos történetet kezdeni, annál szóba se jöhetnek a nagyhatalmak, legalábbis a nagyvárosok. Magyarország ebből a szempontból elit klub; mi egyrészt Ázsiával ápolt konszolidált kapcsolatunk, másrészt jelentéktelenségünk miatt nem vagyunk terrorista célkeresztben, hiába mi vagyunk a kereszténység védőbástyája, valamint Mária országa. Budapest se veszedelmes, amiközben Berlinben, Madridban, Moszkvában akármi előfordulhat. Lakossági orosz rulett: mindenki metrózik, aztán valaki kiszáll, valaki elszáll. Így megy ez. Noha így nem lehet élni.
Nem kizárólag ázsiaiak
és afrikaiak élhetnek vissza a desztináció bizalmával. Amikor szülővárosomban német cserediákok üdültek, akkor esti kikapcsolódás gyanánt a főutcán randalíroztak, firkálgattak, hirdetőtáblákat törtek és oszlopokat hajlítgattak. Rácsodálkoztam; próbáltam vizualizálni, amint én hekkelem szét Münchent, amit a bajor polgárok tolerálnak is. Ja, de ezek a fricc sihederek öntudatos anarchista punkok voltak, antihorogkeresztes pólóban feszítve. Ha nácik lettek volna, feltehetően nem lettek volna ekkora faszok.
(A vérgőzös antifasiszták pontosan ugyanazon a szinten vannak, mint az ugyanilyen fasiszták, ha nem tűnt volna föl. Az anarchisták, hippik, kommunisták periodikusan garázdálkodnak a fejlett országokban. Nyugaton hagyományosan a szélsőbaloldal szokott vadállatkodni, bár Breivik egyszemélyes fellépésével meghatározó súly került a jobb serpenyőbe.)
Az óvilági vezetők pontosan tisztában vannak azzal, hogy mik a multikultis rizikófaktorok, azonban tisztában vannak azok alternatíváival is. A demokrata Obama több illegális bevándorlót toloncolt ki az USA-ból, mint Bush. Csakhogy közeleg az elnökválasztás, és meg kell nyernie az etnikumok szavazatait. Pillanatnyilag a republikánus Romney is szolidáris a latinókkal, Obama amerikai állampolgárságot ígér a tisztes bevándorlóknak. A választási kampány nem a terrorelhárító népesedéspolitikát motiválja. Az, hogy lakosokat származási vagy vallási alapon kirakjanak az államból, különben se merülhet föl. Begyökerezett angolnak, brit állampolgárnak mondhatták magukat a 7/7 elkövetői is. Hát megbecsülték, megszolgálták. Azoknál, akik sem Istent, sem embert nem tisztelnek, csak azok rosszabbak, akik csak Istent tisztelnek. A merénylők közül kettőnek terhes felesége volt, a másik kettőnek is családja. Ami nem jelent egyebet, mint hogy mindenki gyanús. Ez ellen civil képtelen védekezni.
A prolik
éppenséggel megkísérelhetnek egy polgárháborút, amiután annyira behálózta hazájukat az ellenszenves ideológia, hogy, mint Irakban, heti rendszerességgel aktivál pokolgépet metrószerelvényen, piactéren, fodrászüzletben. De vajon lesz-e az az európai kormány, amelyiknek van ereje meglépni, hogy nem enged fajtajellegű elemet a felségterületére? Nehezen elképzelhető. Ameddig viszont a nyugati államok az agresszivitást implikáló kultúrák átjáróházai, addig kénytelenek veszélyérzetben tengetni az életüket. És a demográfiai folyamatokat figyelvén egyre inkább. Ez egészen az izraeli életérzésig – és tovább – fokozódhat, ha hagyják kegyesen.
A globalizáció korlátozása se etikailag, se gazdaságilag nem vállalható. A globalizáció haszna egyenes arányban növekszik hátulütőjével, a szabad áramlás elvágása érvágás volna, főleg válságban. Legalább ekkora érvágást és válságot okoznak azonban a szabad áramlás negatív externáliái, az extrovertált, kitárulkozó, meztelen gazdatestbe csimpaszkodó férgek. Pedig szabadság csak ott van, ahol rend is. Amiként egyik kedvenc énekesem, Shagrath fogalmazott: zöld lámpát kaptunk pokolba vezető, elágazás nélküli utunkon.