Egyes emberek vagy éppen egyes kormányok tevékenysége természetesen összemérhető, azonban vélt és valós bűneik esetében sosem lehet védekezésként felhozni azt, hogy a másik banda sem csinált mást.

A kormánypártot védő szellemi holdudvar egyik visszatérő mondanivalója az, hogy bár ezek (a mieink) lopnak, csalnak, hazudnak, de legalább nem olyan gennyes férgek, mint amazok. Pedig ez a mentalitás legalább annyira káros, mint a (itt most mindenki fojtsa el a mélyről feltörni kívánó nevetést) baloldaliak és liberálisok vaksága aziránt, hogy mennyire káros volt az előző kormány tevékenysége.

A bűnök relatívvá tétele veszélyes játék, hiszen könnyen vezethet ahhoz, hogy a társadalom morális tartását fölszámolja: képzeljük el annak abszurditását, hogy valakit azért ment fel a bíróság a lopás vádja alól, mert a szomszédja egy héttel azelőtt egy másik boltból emelt el valamit. De nem kell ennyire elrugaszkodni a valósághoz, ahhoz, hogy belássuk ennek az eljárásnak a védhetetlenségét. Az aktuális botrányban nem az a legfelháborítóbb, hogy a trafikokat nyilvánvalóan politikai érdekek szerint, törvénysértő módon osztották ki (sajnos ingerküszöbünket ez már el sem éri), hanem az a tömény cinizmus ahogyan ezt kommunikálják. Miközben számos ember megélhetését tönkretették, ráadásul nyíltan torzítják a piacot, aközben a hivatalos kommunikáció még mindig azt a vonalat viszik, hogy mindenki aki erről ír vagy beszél, az hazudik (még akkor is, ha saját emberük teszi ezt) és különben is elmúltnyolcév.

Ideje lenne megérteni, hogy miközben a trafikügy mindenben eltér a Hajdú-Bét ügytől, aközben a végeredmény ugyanaz: emberek mennek tönkre.Ilyen helyzetben egyetlen felelős ember sem mutogathat vissza, ez ugyanis nem a (nem létező) Gyurcsány-Bajnai szövetség terméke, hanem a kormány saját kapzsiságáé és arroganciájáé.

Mit tesz majd a kormány, ha megbuknak? Mit fog tenni Lázár János, amikor azt fogja hallani, hogy minden az ő hibájuk? Mit tudnak majd felelni azokra a jövőbeli vádakra, amik a NER működésére fognak mindent? Lesz-e erkölcsi alapjuk a védekezéshez? És lesz-e erkölcsi alapja bármelyik ma a kormányt és piszkos ügyeit védő újságnak, blognak, közszereplőnek, magánembernek ahhoz, hogy felszólaljon bármely jövőbeni kormány ballépései ellen? Nem látják, hogy éppen annak a moralitásnak az utolsó morzsáit élik most fel, aminek a hiányával immár lassan három éve vádolnak minden ellenzéki újságírót?