Az, hogy most, miközben ezeket a sorokat írom, a középiskolások és egyetemisták, tanárok és szülők ezrei újra az utcán vannak, azt bizonyítja, hogy van remény. Nem lehetett leszerelni ezeket a polgárokat a felsőoktatás ingyenességének populista ígéretével. A kormány bajban van.

„Önök elvesztették a 2014-es választást!”

– mondta az egyik dunakeszi gimnazista. Ugyan ilyen messzemenő megállapításokat nem tennék, annyi azért elmondható: az elmúlt két és fél évben ilyen csapás még nem érte az ügyesen és gátlástalanul egyensúlyozó kormányzatot. Mindenkinek rosszabb lett egy kicsit, de senkinek sem sokkal, sőt, vannak páran, akiknek jobb lett. Nem volt Kossuth tér, visszatér!, nem voltak országos sztrájkok. A nyugdíjak örökké csak emelkednek, a választási rendszer baráti. Szinte zsebben volt az a 2014. Most viszont itt egy teljes korosztály – nem is beszélve tanárról, oktatóról, szülőről és szolidáris nagymamáról – akik vagy már egyébként is szavazhatnak, vagy szavazni fognak 2014-ben, és akik azt is kiabálták, hogy „Orbán, takarodj!”.

Hiába sulykolja a Magyar Nemzet és a Magyar Hírlap, hogy a kormány megadott mindent, amit a diákok kértek, hiába próbálják elhitetni, hogy a diákok már csak azért vannak utcán mert a patás-ördögszarvas Bajnai (vagy Gyurcsány? vagy Mesterházy? ki most a tudjukki?) hergeli-űzi őket őrjöngve az utcára. Ezek az ifjú és idősebb polgárok nem azért mentek utcára, mert nem lesz ingyen az egyetem: ez csak egy része volt a dolognak. Ezek a polgárok a hazugság, a rögtönzés és a kirekesztés miatt mentek az utcára. Orbán Viktor hétvégi videóüzenetével ez a három elem csak még nagyobb hangsúlyt kapott a kormány politikájában.

A kormány ugyanis

nem az érintettekkel tárgyal (vagy nem tárgyal velük érdemben), hanem a Fidelitasszal (ezt még jobb körökben is maszturbációnak hívják): ez a kirekesztés. A kormány először nem volt hajlandó tandíjról beszélni, most pedig úgy tesz, mintha a tandíjat nem is ők, hanem valaki más próbálta volna most is bevezetni: ez a hazugság. Először minden egyeztetés és hatástanulmány nélkül dönteni a keretszámokról, illetve tetemes pénzeket kivonni az oktatásból, majd három nap alatt teljesen új koncepciót kidolgozni: ez a rögtönzés. Ez a három elem, valamint a vasárnap bekövetkezett 180 fokos kommunikációs és stratégiai fordulat tökéletesen jellemzi a kormány elmúlt két és fél évét. Ebből lett elegük az embereknek. Ebből lett elegük a diákoknak. Ebből van elege majdnem mindenkinek.

Nézzük, mik is azok a követelések, melyeket teljesített a kormány a jobboldali médiumok szerint:

1. Követeljük a köz- és felsőoktatás átfogó reformját!

Az, hogy mindenki ingyen tanulhat, aki eléri a bejutási pontot, az nem átfogó reform. Ezt populizmusnak hívják, kétségbeesett menekülésnek, politikai ügyeskedésnek. Jól finanszírozott, jól működő egyetemeket akarnak a tüntetők, ahová a kapott minőségi oktatásnak megfelelően nehéz bekerülni. Nem kellenek büfészakok, nem kellenek büféegyetemek, nem kellenek büféegyetemisták. Mindenki beismerheti, hogy van, aki nem való egyetemre, és vannak felsőoktatási intézmények, melyek létezése teljesen indokolatlan. Ugyanakkor ne a hallgató pénztárcája szabja meg, hogy bejut-e: szabja meg a tudása, a tehetsége, a szorgalma.

2. A keretszámokat állítsák vissza legalább a 2011-es szintre!

A keretszámokat a kormány eltörölte. Újbeszélül: megvédte. Persze az, hogy az átszervezésekkel kb. ennyi hallgató kezdhetné meg tanulmányait, az örömteli is lehetne. Ez pont félig-meddig teljesül, bár ez az a pont, aminek valójában a legkevésbé fontosnak kéne lennie.

3. Állítsák le a forráskivonást, kompenzálják az elvonásokat!

A kormány nem jelentette be, hogy leállítanák a forráskivonást. Kevesebb, de jól finanszírozott, minőségi oktatást nyújtó egyetemre lenne szükség, mint ahogy feljebb is írtam. Ne mondják, hogy nincs pénz, miközben látjuk hogy van, pl. stadionokra.

4. Töröljék el a hallgatói szerződést!

Racionális kívánalom a kormány részéről, hogy aki az állam pénzén tanul, az dolgozzon is itthon. Én viszont azt mondom: teremtsen a kormány olyan helyzetet az ország viszonyaiban, hogy megérje itthon dolgozni, ne pedig erőszakkal érje el az itthon maradást. Kapjon annyi pénzt orvos, tanár, balneológus, ápoló és fizikus, amennyit megérdemel, és akkor nem fog elmenni.

5. Ne korlátozzák az egyetemi autonómiát!

Szóba sem került a probléma bármiféle rendezése.

A fentiek alapján:

mit is teljesített a kormány? Majdhogynem semmit. A kormány is érzi, hogy bajban van, ezért próbálja elkapni a legpopulistább szlogeneket. Korábbi félelmem azonban alaptalan volt: ez a tüntetés már nem csak a tandíjról szól. Ez a tüntetés már Orbán Viktorról, és a majdnem mindenki számára vállalhatatlan rendszeréről szól, amit korábban hajlamosak voltak kormányzati szereplők a Nemzeti Együttműködés Rendszerének csúfolni. Világos, mint a nap: a valódi nemzeti együttműködés most ott van az utcán, és azt kiabálja, hogy „Elkúrtad!”.