Három hete próbálja a sajtó felgöngyölíteni, hogy mi a fene történt a Questor csődje körül. Ennyi idő kellett ahhoz is, hogy a kezdeti önellentmondások és össze-vissza nyilatkozatok után a Fidesz is összeállítsa végre a saját „mítoszát” Magyarország legkomolyabb pénzügyi csalásával kapcsolatban.
| 39 komment | · 1 trackback | |||
Többször is kiabálva ébredt egy-egy rémálmából, összetépte az orvosi papírokat és rettegett attól, hogy megvakul. Mindezidáig ezeket sikerült megtudnunk a Germanwings-gép másodpilótájáról, aki százötven ember haláláért felelős, miután feltehetően szándékosan állította földbe a Barcelonából Düsseldorfba tartó gépet. Minden esély megvan rá, hogy továbbra is cikkek garmadája fogja keresni az indítékait, igyekszik majd bemutatni kétségbeejtő múltját, reményeit, őrlődéseit. Azt akarta, hogy mindenki megismerje a nevét – szóltak a híradások, és láthatóan célját ezzel el is érte. Képe, neve a címlapokon, sokak szerint még csak gyilkosnak sem szabad nevezni, csupán áldozatnak, és nem meggyilkolt százötven embert, hanem „kiterjesztett öngyilkosság"-ot követett el.
Sajnos, nincs ebben semmi újdonság: a híradások logikája szerint egy-egy brutális merénylet, tömeggyilkosság után mindenki alaposan megismerheti a tömeggyilkos nevét, arcát, jellemét, elborult gondolatait, miközben az áldozatokról jellemzően alig esik szó. Fel tudja bárki is idézni Breivik egyetlen áldozatának is a nevét? Velük szemben a pszichopata, nem sok megbánást tanúsító gyilkos gondolatait azóta is bőven van módunk elemezni.
A mostanihoz hasonló eseteknek pedig se tanulsága, se magyarázata – azon az egyetlenen kívül, hogy ilyen embert egy másodpercre sem szabadott volna felengedni egy gépet vezetni. Ezúttal sem kellett volna ennek megtörténnie, és az esetnek komoly következményei lesznek reményeim szerint, már ami a pilóták ellenőrzését illeti.
Lubitz ott virít minden címlapon, a köztévében már gyártják is a konteókat, az áldozatokról viszont ismét fájóan kevés szó esik. Vannak köztük operaénekesek, iráni sportújságírók és rockzenész lány is. A New York Times összeállítása nyomán alább néhányukról olvashatnak.
| 16 komment | ||||
Eljött végre ennek is az ideje: igazat kell adnom Bayer Zsoltnak. A Magyar Hírlap publicistája a CÖF sümegi erődemonstrációján szónokolt csillogó szemű nyugdíjas nénik és bácsik előtt, figyelmeztetve őket, hogy nincs itt az ideje a büntetésnek, az áprilisi tapolcai-ajkai-sümegi időközin jelenjenek meg fegyelmezetten és húzzák be az ikszet a Fidesz-KDNP jelöltjének neve mellé. A Magyar Nemzettől anno négyszer annyi pénzért távozó idézethalmozó ezúttal is összehordott hetet-havat egyéb témákban (útdíj, amerikai kitiltási botrány), illetve most épp József Attila volt a kiválasztott költő, akinek munkásságát megpróbálta összebayerozni, de a lényeg ezúttal másutt volt. Mint mondta, ő ugyanis nem azért érkezett, hogy sikerpropagandát folytasson, hanem hogy a hibákra irányítsa rá a figyelmet.
| 12 komment | · 1 trackback | |||
A tegnapi taxis tüntetés egy vicc volt.
| 16 komment | · 5 trackback | |||
A Március17 Kör tegnap esti beszélgetésének egyik legizgalmasabb vitája akörül forgott, hogy a magyar gazdaságban, társadalomban mennyire érvényesülnek a formális, és mennyire az informális intézmények. Másik oldalról vizsgálva: érdemes-e „idegen” formális intézményeket importálnunk, vagy jobban járunk-e azzal, ha a formális intézmények működésképtelenségét megoldó informális metódusokat formalizáljuk. A beszélgetés viszonylatában ez a vita nyilván a gazdaság szabályozásáról szólt. Ezt továbbgondolva viszont érdemes ilyen szempontból megvizsgálni a rendszerváltás rendszerének bukását és a Fidesz hatalmi rendszerét.
| 5 komment | · 1 trackback | |||
Szerda este az AnKERTben tartotta első kerekasztal-beszélgetését a Március17 Kör a „Mindennapok szabadsága” sorozatban. Örömmel jelenthetem, hogy az este jól sikerült: Szepesi Balázs (Hétfa), Kis Ervin Egon (a Szövetség az Elektronikus Kereskedelemért Közhasznú Egyesület exelnöke) és Martin József Péter (Transparency International) beszélgetése plasztikus képet adott a magyar kis- és középvállalkozások helyzetéről.
Természetesen a Március17 Körről is beszéltünk a rendezvény előtt. Pontosabban én beszéltem. Közre is adom:
„Üdvözlök mindenkit! Pintér Bence vagyok, újságíró, a Március17 kör alapítója, emellett egyrészről – idézem – hasznos idióta; cion-komcsi-liberális; a liberális egó rákos túlburjánzása; buta, unalmas, hiteltelen. Másrészről pedig vélt kormánypárti elkötelezettségemre utalva – szintén idézem – kiszes geci; kiszesek segg- és talpnyalója; csúszómászó seggnyaló kiszes féreg. Ezeket a jelzőket az Önök kedvéért szedtem össze a különböző írásaim alatt megjelent kommentekből és a Tumblrről, mivel nagyszerűen illusztrálják azt a problémát, amivel ma Magyarország küzd.
Ahogy a Március17 kör bemutatkozójában írtuk, közügyeink megvitatása letért arról az útról, mely egy jól működő, szabad – ha úgy tetszik, polgári – Magyarországhoz vezethet. A fanatizált táborok hazaárulóként tekintenek egymásra. Az ország csendes többsége döbbenten fordul el a napi politika lövészárokharcaitól. Az elhallgatás, a demagógia, a háborús és a polgárháborús retorika uralja a közös ügyek megvitatásának tereit.
A Március17 kör meggyőződése, hogy addig nem fog előrelépni az ország, amíg ezek a párhuzamos valóságok léteznek. Véleményünk szerint nyílt vitára, egymás kölcsönös elfogadására és a konfliktusok bátor felvállalására van szükség. Az ország történelmében kevés alkalom nyílt erre. Nevünkben ezért az egyetlen olyan időszakra utaltunk – a reformkorra –, amikor a nyílt, konstruktív vita társadalmi ébredéshez és forradalmi változáshoz vezetett.
A márciusi forradalmárok követeléseit egy fogalomban lehet összefoglalni: szabadság. Szabadok akartak lenni a külső befolyástól, önállóságot akartak a nemzet ügyeinek megvitatásában. Akkor, mint oly sokszor később, külső hatalmak törték le a még épp magára találó nemzeti önrendelkezést.
Száznegyven évnek kellett eltelnie, hogy teljesüljön az, amiért a márciusi ifjak síkra szálltak. Manapság azonban sokkal inkább megosztott az ország, mint volt akármikor a történelemben. Úgy tűnik, képtelenek vagyunk a párbeszédre. Ezt kihasználva a választott államhatalom a rendszerváltás óta is rendre a mindennapok szabadságának korlátozására törekszik.
A mai estével egy olyan beszélgetés-sorozatot szeretnénk elindítani, mellyel a szabad cselekvés lehetőségeit keressük a magyar valóság különböző kontextusaiban. Ma este a kis- és középvállalkozásokról fogunk beszélgetni. Következő hónapban a vidékfejlesztés, azt követően pedig a közoktatás lesz a téma. A tavaszi sorozatot záró eseményen az előző három témát mintegy összegezve a családokról fogunk beszélgetni.”
| Szólj hozzá! | ||||
Vagyis minden rosszmájú kommentelőnek a vágya teljesül és egy a szabadidejükben blogokat szerkesztő fiatal csapat úgy gondolja, megmutatja, hogy lehet értelmesen beszélgetni, valódi és mindennapos problémákról.
| 1 komment | · 1 trackback | |||
Nagyszerű hetet zárunk a Jobbik szempontjából, érezni, hogy már közeleg a végleges középre nyitás, hamarosan a párt tényleg eljuthat a kölyökvizslák szintjére, ha hasonló lelkesedéssel és őszinteséggel folytatja ezt a mérséklődés-dolgot.
Ne menjünk vissza Ádámig, Éváig és Kötél Jánosig, nézzük csak az utóbbi napok termését.
| 101 komment | · 3 trackback | |||
A megkérdezettek több mint kétharmada ellenzi a boltok kötelező vasárnapi zárva tartását - derült ki az Ipsos felméréséből. Ugyanakkor a megkérdezettek körülbelül negyede vallotta, hogy szokott vasárnaponként is vásárolni, míg a megkérdezettek 77 százaléka olvas, tévézik, szabadidős tevékenységet folytat.
Na és milyen következtetéseket vontak le a fideszesek abból, hogy a válaszadók elsöprő többsége úgy is ellenzi az intézkedést, hogy bevallása szerint nem fogja a döntés befolyásolni vásárlási szokásait? Egészen zseniálisakat: Deutsch Tamás szerint "a nép legkevesebb 45%-a nem ért egyet önmagával", míg a Tutiblog szerzője úgy látja, ez "egyedül a kényelemérzetből adódik."
| 73 komment | · 2 trackback | |||
