A Wiesenthal-központ a múlt héten "első számú" vádlottját találta meg Magyarországon. A tavalyi Képíró-per után a gettóparancsnok Csatáry László ügye nem sok jóval kecsegtet. Pedig az ügy általános erkölcsi értelemben való rendezetlensége fájóbb és szembetűnőbb lehet, mint az igen kétes eredményeket ígérő jogi szembesítés.

Sohasem szűkölködött a Nemzeti Ügyek Kormánya kiváló hasonlatokban és kommunikációs fordulatokban. Most például Matolcsy György a friss Heti Válaszban megjelent Félidőben c. írásában a két világháborúhoz hasonlította a magyar kormány ún. gazdasági szabadságharcát. Bravúros gondolatok, amelyek valójában csak a nemzetgazdasági miniszter agybajáról nyújtanak újabb bizonyítékot.

Volt egyszer egy magyarbarát román miniszterelnök – négy hónapig tartott. Mihai Răzvan Ungureanut konkrétan azért csinálták ki a román szociálliberálisok, mert engedett a romániai magyar akaratnak. Ilyen belépő után mire lehetett számítani a trónbitorlótól?

Ismét antiszemitizmus-vita kavarta fel a nyári magyar állóvizet, ezúttal történész esett neki történésznek. A felszín politikai vitái alatt valójában azonban évtizedes történeti módszertani ellentétek is húzódnak, amelyek  nehezítik a párbeszédet, és mélyítik az ellentéteket. Szabad-e, helyes-e „zsidó származású kommunisták”-ról írni ma Magyarországon? Mi pontosan a probléma? Miért fontos ez a vita a történészeknek mégis?

Talán helyeslően bólogatnánk, ha az alkotmánybíróság szerint alkotmányt sértene a „röghöz kötés”, avagy leánykori nevén az állami ösztöndíjas hallgatóknak kötelezően aláírandó szerződés. De sajnos nem ez alkotmányellenes, hanem az, hogy ezt az ügyet kormányrendelet rendezte. Milyen szerencse, hogy még nincsenek nyári szüneten a honatyák, nem igaz?

Katasztrófák, balesetek, véletlenek végtelen sorozat vezetett e poszt megszületéséhez, ma mégis megíródik. Ha időrendben szeretnék haladni ezek felszámolásával, első és legfontosabb hibaként Lázár János politikai pályára állását kell megneveznem, majd háromszori újraválasztását. Hatalmat adni egy olyan ember kezébe, aki azzal élni nem tud - csak visszaélni - az az igazi fatal error. Figyelem, a vastaggal szedett betűk mögött linkek húzódnak meg!

Az íráshoz vezető második ok - ami megint csak rajtam kívülálló körülmények következménye -, az úgynevezett Szövetség a Nemzetért Alapítvány és az Echo TV közös produkciójának, a Civil Akadémiájának rendszeres megszervezése. Neve önmagában is sokat elmond, de ha ez nem lenne elég, a honlapon láthatjuk: Makovecz Imre és Hende Csaba áll a háttérben. Hogy a szálak összeérjenek, nem kell tovább várni: boldogan éltem volna pogányként, fejemet struccként a földbe dugva, erről az egészről mit sem sejtve, ha a kábeltévé szolgáltató nem állítja át a készülékemen fogható csatornákat, úgy, hogy minden páros számnál az Echo TV adását élvezhessem. Ez történt ugyanis, vasárnap délutáni lustaságomban pedig a visszaállítgatás helyett engedtem a csábításnak, és belenéztem az ott sugárzott Civil Akadémia egy rendkívül érdekfeszítő epizódjába, ahol is Lázár János Úr tartott előadást. Higgyék el, felért a Paula és Paulinával, vagy még inkább egyfajta szakrális mentális zarándokúttal, ami megtisztulással végződik.