Katasztrófák, balesetek, véletlenek végtelen sorozat vezetett e poszt megszületéséhez, ma mégis megíródik. Ha időrendben szeretnék haladni ezek felszámolásával, első és legfontosabb hibaként Lázár János politikai pályára állását kell megneveznem, majd háromszori újraválasztását. Hatalmat adni egy olyan ember kezébe, aki azzal élni nem tud - csak visszaélni - az az igazi fatal error. Figyelem, a vastaggal szedett betűk mögött linkek húzódnak meg!

Az íráshoz vezető második ok - ami megint csak rajtam kívülálló körülmények következménye -, az úgynevezett Szövetség a Nemzetért Alapítvány és az Echo TV közös produkciójának, a Civil Akadémiájának rendszeres megszervezése. Neve önmagában is sokat elmond, de ha ez nem lenne elég, a honlapon láthatjuk: Makovecz Imre és Hende Csaba áll a háttérben. Hogy a szálak összeérjenek, nem kell tovább várni: boldogan éltem volna pogányként, fejemet struccként a földbe dugva, erről az egészről mit sem sejtve, ha a kábeltévé szolgáltató nem állítja át a készülékemen fogható csatornákat, úgy, hogy minden páros számnál az Echo TV adását élvezhessem. Ez történt ugyanis, vasárnap délutáni lustaságomban pedig a visszaállítgatás helyett engedtem a csábításnak, és belenéztem az ott sugárzott Civil Akadémia egy rendkívül érdekfeszítő epizódjába, ahol is Lázár János Úr tartott előadást. Higgyék el, felért a Paula és Paulinával, vagy még inkább egyfajta szakrális mentális zarándokúttal, ami megtisztulással végződik.

A képviselő Rogán Antalt követte a pódiumon, így a közönség számára megvolt a gondos alapozás. Nem is sietnék annyira előre, említsük meg a jelenlévő "tömeg" összetételét. Figyelmünket nem kerülheti el a templom helyett éppen odatévedt kisnyugdíjasi létforma jelentős mennyisége: egy-két zokni-szandál és/vagy makkos cipő, nőknél otthonka, férfiaknál betűrt nyakkendő, úgy általában pedig az ájtatos tekintet, tátva maradt szájak. Itt említeném meg Lázár lila nyakkendőjét is. Csak úgy, mint a pártban általában (lásd többek között itt).

A környezetnek megfelelően

Lenin és Kádár nevének elhangzása után, ha ugrunk néhány percet az időben a "bosszúra nem lehet politikát építeni" máris felkelti az ember figyelmét, még mielőtt elbóbiskolna, ahogy a templomban illik. Felkelti, bizony, ha olyan párt egy tagjától halljuk ezt (nem egyszer), amely az elmúlt több, mint egy évben többször állított fel felelősöket kereső bizottságot, mint hogy problémamegoldó szakértőket keresett volna. Ugyanitt, ugyanígy épp Lázártól hangzik el, hogy nekünk magyaroknak el kellene végre hinnünk, a "politikus célja a haza szolgálata és nem saját anyagi érdekei". (Igazmondó Úr anyagi érdekeiről csak ennyit).

Ezt követően a frakcióvezető-polgármester tisztességes baloldalért fohászkodik (a Miatyánk nem hangzik el), majd mindenkit meggyőz: Magyarországon demokrácia van, és IMF nélküli boldog élet (utóbbi a választók döntése alapján). A beszédből megtudjuk, Magyarország azért nem akarta az IMF-et itt látni, mert az iskolabezárásokhoz, óvodabezárásokhoz, a tömegközlekedés összeomlásához vezetett volna. Lázár azt mondja, ha ők - a választók akaratával ellentétben - mégis az IMF-el való szövetség mellett döntöttek volna, akkor semmi sem különböztetné meg őket Gyurcsánytól. (Ekkor többen könnyes szemmel megszorítják a nyakukban lógó rózsafüzért.)

Fel, támadás

"Elvenni csak onnan lehet, ahol van" - mondja a hódmezővásárhelyi poli, és hozzáfűzi: nem lehet tovább az emberek zsebében turkálni. (Ha Igazmondó János megbízhatósága ellenére mi azért vetnénk egy pillantást az előrejelzésekre, itt megtehetjük.) Kis ugrással - ebben az emelkedett hangulatban - hallhatunk néhány passzust a bizalom helyreállításának fontosságáról és az ez irányba tett komoly erőfeszítésekről is.

"Úgy gondolja, hogy ma Magyarországon az államtól százmilliót kapni igazságos? Attól az államtól, amely fuldoklik az adósságban. Attól az államtól, amely három- és félmillió ember szegénységét okozza" - egy rövid tanmese csattanója előtt már bőszen bólogat a nyáj, kár hogy nem Lázár a főszereplő. Arról véletlenül nem esik szó, amikor ő szakított ebből a szegény államból csúnya bácsi módjára. A példabeszéd lényegét, a drámai csúcspontot - ahogy kell - a lezárás előtt érjük el. "A mi lelkiismeretünk, a fideszes képviselők lelkiismerete maximálisan tiszta, mert hibákkal ugyan, de ebbe (a nép által 2010-ben választott) irányba indultunk el." És a gyónás után mintegy megtisztulva Lázár János egyenes gerinccel feltámad lelép a színpadról.

A képek forrása a Fidesz honlapja. A hozzászólások tartalmáért semmilyen felelősséget nem vállalunk.