Miután a tapolcai választáson a baloldali jelölt, az MSZP és DK által közösen indított Pad Ferenc elbukott, a kisebb pártok nekiestek a szocialistáknak, őket hibáztatva a harmadik helyért. „Ami Veszprémben remekül működött, hogy az MSZP nem diktált, hanem beállt a civilek és más pártok által támogatott jelölt mögé, azt nem hozta Tapolcán, és nem is vitte sikerre. Meglett az eredménye" – írta például Juhász Péter a Facebookon, míg Szigetvári Viktor azt fejtegette: „a centrális erőtér megbukott. Kész Zoltán a centrumból harapott bele, a Jobbik sajnos jobbról. az MSzP-DK semmit sem értett Kész sikeréből."
Na most, ezekből a szövegekből pedig a választók jó része nem érthet túl sokat, tekintve, hogy a nem-jobbradikális ellenzék rendre közös jelölteket indít, ahogy tette ezt már a tavalyi országgyűlési választáson is. Hogy ezúttal épp az MSZP és a DK neve szerepelt a szavazólapokon, illetve a plakátokon, az szimpla formaságnak tűnt: sem a mostanában a közvélemény-kutatásokon nem túl acélosan szereplő Együtt, sem a PM nem indított ellenjelöltet, nem hangoskodott, hogy ez így nem fog menni. Nem borítottak tavaly óta sem asztalt látványosan, pedig állítólag a választási vereség világosan megmutatta számukra, hogy ez így nem fog menni.
Az újpesti Horváth Imre talán civilebb jelölt volt, elfogadhatóbb, nem az MSZP saját embere? Mégis győzni tudott, pedig róla azért kissé kínos dolgok is kiderültek a választási kampány során. Vele szemben Pad már elfogadhatóbb jelöltnek tűnt: egy idősebb baloldali úr szakszervezetis múlttal, méghozzá Ajkáról, ahol az MSZP-s városvezetés alatt elvileg a munkanélküliség arányát is sikerült leszorítani. Mint előző posztomban írtam , ingadoztam az LMP-s jelölt és Pad között: túl megnyerő egyik sem volt, de ellenszenves sem, és a pártszempontokat előtérbe helyezve úgy éreztem, nem lenne jó, ha fideszes vagy jobbikos jelölt lenne a befutó. Persze, az MSZP-ért sem rajongok, a DK-ért meg aztán főleg nem, de hát egyszer sajnos mindenkit megcsap a „jajj, nézzük meg, ki a legkisebb rossz a nagyok közül" szele. Azért jó, hogy végül Padra sem kellett szavaznom.
Újpesten és Káposztásmegyeren győzni tudott a virtigli MSZP-s jelölt, ahogy ezúttal Ajkán is. Csak hát Tapolca, Sümeg és a kisebb falvak nem tartoznak a szocialisták erősségei közé. Ahogy ezek mellett az ország nagy része sem.
Igen, van egy-két település, amelyeken múltjából fakadóan tarolni tud az MSZP – nem 2010 után szerezte őket, egyszerűen sikerrel maradtak meg nála. Veszprém nem ilyen volt, szerencsére nem is Pál Bélát indították – na de azt gondolja az Együtt, hogy az ottani modellt lehetne alkalmazni az ország egészére? Miféle modellt? Amellett, hogy Kész tényleg fáradhatatlanul kampányolt, ezt magam is tapasztaltam, a sikert mégis az okozta, hogy jelentős számban maradtak otthon volt fideszes szavazók. Olyan hatalmas átszavazási kedv nem volt Készre, bár nekem is van olyan, egykor a Fideszre voksoló barátom, aki ezúttal a független indulót választotta. Nem tudom, ezt Tapolcán és Ajkán hogy gondolták: Veszprémben eleve Kész bejelentette, hogy függetlenként indul, a pártok pedig utána álltak be mögé. Tudott volna most releváns indulót az Együtt?
És akkor a veszprémi modell ezután azt kell jelentse, hogy ahol nem erős az MSZP (az ország nagy része), illetve az Együtt és a PM (az ország még nagyobb része), ott majd beállnak egy civil mögé, aztán 2018-ban feláll majd a százötven civil kormánya?
Se veszprémi modell, se semmiféle győzelmi stratégia: a baloldali és liberális ellenzék még mindig ugyanott tart, mint a tavalyi országgyűlési választás előtt. Karácsony Gergelynyilatkozta a Narancsnak néhány héttel ezelőtt: „Az a kérdés, hogy az elkövetkező két évben mennyire sikerül a magyar baloldal megújítása. Ez két dolgot jelent. Egyrészt azt, hogy mennyire erősödnek meg az új baloldali pártok. Másrészt azt, hogy a régi baloldali pártokon – elsősorban az MSZP-n – belül mennyire erősödnek meg az új baloldali gondolatok. (…) A baloldalnak csak akkor lesz esélye választást nyerni, ha létrejön egy koalíció a régi és az új baloldali pártok között, új baloldali program alapján."
Tehát a terv láthatóan ugyanaz: kivárni, amíg magától eltűnik az MSZP (illetve a DK), esetleg megpróbálni megreformálni az említett két pártot. Pedig ez láthatóan egyáltalán nem fog működni.
Középről le lehetne váltani az Orbán-kormányt, csakhogy ehhez egy néppártosodás felé elinduló erő lenne szükséges – nem véletlenül ez most Vona Gábor szándéka is. De ez ilyen se vele, se nélküled módon nem fog menni. Asztalt kéne borítani, egy teljesen új erőnek felállnia (főleg fiatalokból, illetve a mostani kispártok legjobbjaiból), annak pedig megpróbálnia teljesen kiszorítania az MSZP-t és a DK-t. A régi baloldallal való koalíció ugyanis, tavaly tavasszal kiderült, nem lehet sikeres. És nem az volt a baj, hogy nem volt valamiféle előválasztás, vagy hogy nem volt elég jó az összefogás: egyszerűen az, hogy összefogás volt. Ami nem lenne baj, ha nem az MSZP-vel és a DK-val történne.
De lehet arra is apellálni, hogy az MSZP úgyis erős marad még egy ideig Újpesten és Ajkán.
