A hétvégén, ezt már mindenki kívülről fújja, tartottak egy nagy ellenzéki gyűlést, ahol Bajnai Gordon és Mesterházy Attila (aki annyira karakteres és fontos eleme a magyar belpolitikának, hogy néha emlékeztetnem kell magam, hogy nem azonos Mesterházy Ernővel) a miniszterelnök jelöltek Megasztárjának két döntőse nyomhatott le egy közepesen unalmas haknit.

Lehetne keseregni azon, hogy mennyire szomorú, hogy a meghívott értelmiségiek (az ellenzék legjava?) úgy itták a két politikus szavait, ahogy a falunapok közönsége a lejárt szavatosságú sztárokét. Lehetne keseregni azon is, hogy a korszakváltást zászlajára tűző ellenzék körében mit keres Gyurcsány Ferenc (olyan nagyszerű karakterekről, mint Puch vagy Juszt nem is beszélve). Lehetne keseregni azon, hogy a sajtószabadság legfőbb védelmezői a jobboldali sajtót kizárták, a humor nagyágyúja pedig megsértődött az Index újságíróira és egész egyszerűen kirakta őket a rendezvényről (de legalább nem próbálta meg karikás ostorral megrendszabályozni a két renitenst). Azonban a legfájóbb nem ez, hanem az a borzalmas aránytévesztés, amiben ezek az emberek élnek. Szinte hihetetlen, hogy azt hiszik: 2013-ban még jelentőségük van. Nem szólt senki Farkasházynak, hogy ma már kutya sem kíváncsi rá? Konrád tényleg nem érzi, hogy kínos? Tarr Béla komolyan gondolja, hogy mondjuk húsz bölcsészen kívül bárki is ad itthon a szavára?

Nem arról van szó, hogy elvitatnám a fenti emberek érdemeit, hanem arról, hogy ők nem aktuálisak. Nem képviselnek semmi olyat, amiért az én generációm lelkesedni tudna és nincs semmi olyan üzenetük, amiről úgy érezném, hogy nekem szól. Hol vannak a fiatalok? Hol vannak azok, akiknek a jövőjét meg akarják határozni? És egyáltalán, mikor mondják meg, hogy mit gondolnak a jövőről? Sokan a HaHa szemére vetették anno, hogy nem akarnak pártpolitikához kötődni, hogy nem állnak be mondjuk Bajnai mögé. Miért állnának? Mit tett értük Bajnai? Mit tudunk arról, hogy hogyan (vagy miből) fog javulni az új korszakban a felsőoktatás helyzete? Ha komolyan gondolják a korszakváltást, akkor nem érzik mérhetetlenül kínosnak, hogy Mesterházy legnagyobb teljesítménye egy kiadós horngyulázás volt? (Jó hogy az Internacionálét most nem énekeltették el Bajnaival!)

Sajnálatos módon a liberális, baloldali, balliberális (vagy akármilyen) értelmiség szereptévesztésben van. Jelenleg vígan asszisztálnak ahhoz, hogy minden ugyanúgy maradjon, mint eddig. Semmi kritika, semmi megjegyzés, csak néma mosolyok és vastaps. Igaza van Bajnainak, amikor üres lózungokkal áll ki a közönsége elé: Korszakváltás? Ezeknek?