A melegházasság ellenzői azt hajtogatják, hogy a házasság férfi és nő szentsége, és kész. Alapvetően én is úgy érzem, hogy a házasság, az házasság, azt úgy képzelem el, mint férj és feleség dolgát. Azonban ha a férfi-nő frigynek tényleg az a sorsa, amit a televízió sugároz róla, akkor talán jobb egy az egyben átengedni a homiknak. Vágod, homosexual marriage will not affect your heterosexual divorce.

A népszerű családi vígjátéksorozatok mintha ellenpropagálnák a házasság intézményét (mármint a hagyományosat). Következetesen megbízhatatlan, utálatos házastárssal reprezentálják, aki titkolózik, hazudozik a párjának, lenézi és lekezeli azt, megcsalja szívben, szóban és tettben egyaránt.

A fő humorforrás nem más, mint hogy miként ármánykodik egymás ellen férj és feleség, és ehhez melyikük milyen szövetségest talál. Ügyesen fölépített hazugságok mögé bújva sózzák rá a másikra a közös feladatot, a legszarabb balhét igyekeznek a másikkal elvitetni, úgy egyáltalán az önző érdekérvényesítésnek olyan infantilis megnyilvánulását képviselik, amelyik nem közös háztartásba, hanem a dzsungelbe való. Se lelkileg, se testileg nem respektálják egymást a felek, és ennek a poén kedvéért hangot is adnak. A kétlányos apuka nagy Playboy-rajongó és pornógyűjtő, egy másik egy bárban egy vadidegen buksza fedetlen kebleit stíröli, a kisgyermekes anya férje mellett hollywoodi sztárszínész farkáról (!!!) elmélkedik. Zokon tudják venni, ha egyetlenük mondjuk expartneréről ábrándozik, de hamar túllépnek az efféle apróságon, és kezdődik elölről a bolhacirkusz. Bűntudat nélkül összehívnak egy privát traccspartit, amelyet választottjuk ócsárlására és mószerolására használnak fel. Családon belüli erőszak nincs, van viszont becsületsértés és házasságtörés.

Igen,

én is tudok arról, hogy ezek csak kibaszott filmek, de hiába, ha egyszerűen azt sugallják, hogy egy átlagos, normális hitves, az ilyen. Ez még akkor is gáz, ha neadjisten valóban ilyen. Viszont az igazi poén csak ez után következik. Azt még a házasságot, a férfi-nő viszonyt totál eltorzultan értelmezők is érzik, hogy valahol az erkölcsnek is lennie kell – így hát leszuszakolják egy olyan szférába, ahol ilyen szinten semmi keresnivalója.

Az „édesapa” betegesen retteg lánya elkelésétől, ezért a törvénytelenségig terrorizálja annak tök jámbor udvarlóját; a forgatókönyvíró szerint egyrészt ez vicces, másrészt minden viccben van, legalábbis valami valóság. Tinédzser fiát, aki egy ágyban mert aludni barátnőjével, szó szerint kidobja otthonról, és napokra az udvarra zárja. És általában is sportot űz abból, hogy kis pöcsként bánjon vele, önkényes korlátok közé rekessze, megalázza. Ez az apakép? Mert lehet, hogy nem, de akkor ezt még az elején le kellene szögezni, nem „My Wife and Kids” címmel kéne előadni, mintha ez egy közönséges családtörténetet takarna, adekvátabb valamelyik gyerekgyilkosról elnevezni a show-t.

Mivelhogy állítólag,

megértendő az apa, amelyik 16 körüli leányát csak olyan feltételekhez kötve engedi randizni, melyek eleve kiherélik az eseményt: nincsen csók, nincsen érintés, nézni is csak szemellenzővel, sőt tartózkodni is csak olyan területen, melyre a felelős fater rálát távcsővel. Mindig szakít időt arra, hogy a szerelmest jól sárba tiporja lánya előtt. Nagyfiát ugráltatja, csicskáztatja, a legártatlanabb hülyeség miatt is otromba bűnhődésre kényszeríti, nagylánya kizárólag melegítőt hordhat, és ha rákacsint egy fiú, akkor szobafogság. Az atya nem is Jahvét játszik a kis szemétdombján, inkább Zeuszt.

Ugyanez az atya, családfő – férj! – rejteget szexképet a fiókjában, bámul fürdőruhás cicababát a strandon, flörtöl különböző nőszemélyekkel. Ha arra kerül sor, simán leégeti asszonyát nagy nyilvánosság előtt. Miközben persze a feleség is hasonló magatartást tanúsít vele szemben.

Összefoglalva:

ahol konzervatív szemléletmódra volna szükség, ott agyonliberalizálják, ahol liberális hozzáállásra, ott egy öncsonkításig bigott „elvrendszert” kanonizálnak. A szórakoztatóipar által futtatott szülőtípusok „istenes”, „becsületes” nevelést gyakorolnak, míg egy házastársi kapcsolat ízléses üzemeltetése meghaladja a képességüket. Rendesen működő, tisztességes házasságot bemutatni nem tréfa, nem trendi, ám azért a morálnak is illik helyet szorítani, úgyhogy a világ a feje tetejére áll, az egymást eláruló hitestársak sosemvolt (szexuál)etikája a 0-18 éves korosztályra oktrojálódik. Vitatkozás helyett a kedves olvasó ragadja meg most a távirányítót, kapcsoljon egy friss (családi) vígjátékra, releváns műsorra, és nézze meg, hogy abban épp mi folyik: férj és feleség hogyan verik át egymást, mialatt felnövő ivadékaiknak szerzetesi szabályokat szánnak.

Tragikomédia ez a szerepmodell.