Valahol azért humoros, hogy a kormánynak csak az nem megy, amire az egész kormányzásukat próbálják építeni: a kommunikáció. Napi szinten fut bele valamelyik kormánypárti politikai szereplő olyan öngólokba, pofonokba, melyeket ügyesebb stratégiával, pár jobban megválasztott mondattal, üzenettel el lehetne kerülni.
Most éppen Varga Mihály, a kormány egyik józannak és értelmesnek eladható figurája értekezett arról, hogy majd csak elromlik az a hűtőgép, és csak újat kell venni, mert hűtőgép nélkül nem élet az élet: ím, ígyen pörög a fogyasztás. Varga Mihály csak azt felejti el, hogy ha esetleg elromlik a hűtőgép, a Horn Gyula-i kisemberek lehet, hogy nem tudnak újat venni. Varga Mihály ismerősei talán mind meg tudnak engedni maguknak egy új hűtőt, az én ismerőseim körében viszont elég sokan vannak, és egyre többen (lassan a többség), akik vagy csak nyögvenyelősen, vagy egyáltalán nem. Hát ennyit a belső fogyasztás pörgéséről.
Varga Mihályt is kidobhatjuk
tehát a kormánypárti „józan” emberek köréből – ha van még ilyen kategória. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a kormányoldalon mindenki Orbán Viktor valamelyik testrésze, és egy darab önálló gondolattal nem mer, nem tud előállni. Nem volt ez meglepő Matolcsy, Szijjártó vagy Selmeczi, a fülkeforradalmi együttműködés három e kifejezetten visszataszító figurájának működésében, és igazából nem meglepő Vargáéban sem. Mégis hogy lehet, hogy ennyire nem megy ez a kommunikáció dolog?
Az Orbán-kormány kommunikációja alapján kialakuló kép ugyanis vállalhatatlanul pökhendi, logikátlan, cinikus, visszataszító banda képét rajzolja ki, akik semmiféle kritikát nem tűrnek se belülről, se kívülről. Szijjártó képes úgy érvelni baltásgyilkos-ügyben, hogy eddig a nemzetközi jog betartását kérték számon a kormányon, most meg hogy betartják, akkor meg azt. Selmeczi Gabriella Közgép-ügyben megy az LMP-iroda elé sajtót tájékoztatni és védeni a kétes hírű cég renoméját, amitől leginkább távol kéne maradnia a pártnak. Vagy a kamublogos, MTI-s, végletesen elrontott, amatőr lejáratás kísérlet Ángyán Józseffel szemben. Esetleg az Orbán Viktor DNS-ét gyűjtő sajtófőnök. A félázsiai nép emlegetése. És ez csak az elmúlt pár hónap termésének gyenge szemlézése volt.
Lehet, hogy
ez a fajta kommunikáció működik a fanatikus szekértáboristák körében. Elképzelhető. Választást is lehet vele nyerni, amíg nincs megfelelő alternatíva. Viszont a következő kettő, hat, akárhány évben nőni fog a düh, a csalódottság: Mató papa lázálmai egyre kevéssé konvergálnak a valósággal, és nemhogy hűtőt, de kenyeret nem tud majd venni a kisember, egyre több értelmes, két percnél hosszabb memóriával rendelkező szavazó fog kiakadni és adott esetben kiábrándulni. A kormány lépései – még a jó lépései is! – el fognak veszni a borzalmas kommunikáció háborgó tengerében. És a végén már Orbán Viktor is csak a nyugdíjasokban bízhat majd, mint Gyurcsány Ferenc és Mesterházy Attila. Sok szerencsét, boldog nyugdíjas éveket kívánunk ehhez Orbán Viktornak.
A fiatal szavazókat ugyanis el fogja veszíteni. Talán már el is vesztette: hallgatói szerződéssel, Hoffmann Rózsa ámokfutásaival, jogász- és közgazdászképzés megszüntetésével, külföldre távozó középiskolásokkal (tömegesen vannak), és a borzalmas, modern időket nem értő kommunikációval, amin a közéletet interneten (bloggerterroristákon, idegenszívű hírportálokon) követő fiatalság csak kacagni tud.
És végül még egy humoros példa a fideszes kommunikáció hibájára: Orbán Viktor IMF-követeléseket tartalmazó listája, amiről két óra múlva kiderült, hogy kamu. Immár három-négy helyen hallottam vissza ezeket a követeléseket úgy – Horn Gyula-i kisemberek szájából, kocsmákban, családi ebédeken –, hogy ezt a mocskos Orbán fogja meglépni. Elveszi a nyugdíjat, csökkenti a bért. Nagyon nevettem. Nagyon-nagyon nevettem. Fel sem merült az IMF. Én Orbán Viktor helyében nagyon gyorsan megválnék Habony Árpádtól.