Ezúttal megérte hőbörögni, én személy szerint a „családon belüli erőszak” kategorizálását se bántam volna, de az „együttélési-párkapcsolati erőszak” megfogalmazás a tökéletes. Így nem annyira veszi át az „erőszak” kifejezés bukéját a „család”, talán a „férfibűnözés” diagnózis felé se közeledünk, még ha feminista riherongyok – két „cigánybűnözés”-tagadás közt – hallani is akarják.
Mindenesetre szeretném tisztázni azt is, hogy mi fán teremnek az intézkedéssel szembeni ellenérzések, és szeretném, ha egyes olvasók is maximalizálnák az értelmi és minimalizálnák az érzelmi ráfordításukat. Iciri-picirit az önérzetből vegyünk vissza, és gondolkozzunk kézen fogva, rendi?
Ellenérv, hogy könnyű vagy súlyos testi sértésre hivatkozva eddig is lehetett büntetni, és ebbe a kocsmai meg a háztartási egyformán, ugyanúgy beletartozik. Ha tehát a tisztelt kék-zöld asszonyság idáig azt hitte, hogy kék-zöldre dekorálását a rendvédelmi szervek támogatják, akkor tévedett. Amit a korábban rendelkezésre álló büntetőjog nem tudott megtorolni, azt ezután se fogja tudni. Azaz igenis felvetődik annak megkérdőjelezése, hogy érdemes-e továbbirritálni az amúgy is hosszú, vastag és merev törvénykönyvet. Praktikus megközelítésből nem igazán.
Elvi megközelítésből érdemes, hiszen hangsúlyozza a kényes sérelmet, és miként a fent emlegetett asszonyra is, ezen a szinten is érvényes, hogy néma gyereknek anyja sem érti szavát.
Ellenérv, hogy visszaélésre kínál lehetőséget. A paranoid személyiségzavarban szenvedők szerint félő, hogy csomó némber, akinek elege lesz aktuális faszijából, iszonyát akképpen fejezi ki, hogy jól megrágalmazza azt. Amit a bírónő esetleg beszop, a faszira meg ártatlanul aggatja az „agresszív állat” kitételt, ami nem csupán szabadságát, karrierjét is derékba töri. A kígyó meg röhög a markába, és lelép a fele királysággal.
Gyengíti ezt az ellenérvet,
hogy minden más jogszabállyal is vissza lehet élni. Hamis vádaskodásról az írásbeliség megjelenése óta szó van, a vallomás és a bíra mégis nélkülözhetetlen kellékei a civil társadalomnak. Mindezért van szükségünk oly bölcs ítészre, mint Salamon, aki egy rövid tesztből egyből levágta, melyik nő hazudik. Nem beszélve a feleség szeszélyét kiismerő Potifárról. Salamon és Potifár hatékonysága korunkban orvosi vizsgálat formájában is megnyilvánulhat, a zúzódásokat egyszerű lecsekkolni. Amennyiben egy nyomot vagy utalást se tud felmutatni a felperes, valószínűleg kamuzik. (Feltéve, hogy nem szerzett direkt sérülést magának, mint Michael Scofield.)
Azzal mondjuk viszonylag mulatságos előhozakodni, hogy férfiakat is ér családon belüli erőszak. Állítólag James Bondot – mármint a színészt – is verték a feleségei, de én azt mondom, hogy amelyik férfit legyőz egy nő szkanderban, az meg is érdemli. Valamit nagyon elbaszott a konditeremben. A férfi áldozatok okuljanak csak Stan leckéjéből, akit Mr. Garrison kakaómegvonásban részesített, amiért a fiú eltűrte, hogy a nővére ütlegelte.
Bár Virág György pszichológus 2006-os statisztikája megér egy misét: „a családon belül elkövetett emberölések áldozatainak a 61 százaléka férfi, és … a kiskorúak sérelmére elkövetett cselekmények áldozatainak kétharmada fiú.” (Amellett, hogy „e cselekmények elkövetői is túlnyomó részben férfiak”.)
Apropó, mire föl ez a duzzogás,
hogy „férfiak képviselik … a társadalom női felének érdekeit is?” Mi van, férfiak felett kizárólag férfiak ítélkezhetnek, nők felett meg nők? Nem gyerekes ez? És nem kétélű fegyver? Tudjátok mit, akkor Szabó Rebeka se sűrűn vakkantson bele a földügyekbe! A férfikvótát meg tessék bevezetni a pedagógusi pályán, valamint az egészségügyben. Igen sokszor döntöttek már a sorsomról nők, aligha volt okom zokon venni.
Nem attól függ egy nő vagy férfi jóléte, hogy nő vagy férfi ül a kormányban, úgyhogy irreleváns a magyar nők parlamenti részvétele okán sírni (a magyar nők egyébként azért vannak kevesen az országgyűlésben, mert nem annyira vágynak politizálni). Legalábbis nagy baj, ha attól függ. Gyermeknek se kell lennie ahhoz, hogy a politikus a gyermekek érdekeit képviselje. A férfiak és a nők egyaránt alkalmasak, tudtommal. Illetve ez a fatva egészen addig, amíg az illetékesek hirtelen kijelentik, hogy inkább a nők.
Ami a szüfrazsettek akut fideszezését illeti: egyfelől ma minden téren egyenjogúnak számít a nő (sőt), másrészt senkinek nem érdeke az élhetetlenség, főként a kormánypártnak nem. Mire tippelnek, miért küldtük el a picsába az SZDSZ-t még az MSZP-nél is hamarább, és miért a rohamosztagos Jobbik váltotta fel? Az ám, nagyrészt a közbiztonság állapotának köszönhetően. Ha Orbán Viktornak lenne egy kívánsága, az az volna, hogy uralkodása alatt egyetlen alattvalójának se essen bántódása. Megdöbbentő, mi? Az egy dolog, ha a panelproli az egykulcsos adón bukik, azonban akit egy-egy ciklusban állandóan agyabulálnak, az biztosan nem a kormányra fog voksolni. Rossz emlékek fűzik hozzá, fájdalmasan rosszak. Stimt?
…És ha már fideszezünk,
rángassuk elő persze az átkozott KDNP-t, a kereszténységet, meg minden ominózus hagyományt. Valahol már írtam arról, hogy a (középkori) kereszténység nőjogi közmegítélése is rohadtul egyoldalú tud lenni, míg minősége rendkívül ambivalens. Az Újszövetségben szerepel úgynevezett Mária, akit horribile dictu Isten fölé engedett a katolikus patriarchátus. A nőiség szakralizálása vezetett egyebek mellett Szent László I. törvénykönyvének egyik pregnáns passzusához:
"Ha valaki leányon vagy asszonyon, aki egyik faluból a másikba megy, erőszakot követ el, úgy bűnhődjék, mintha embert ölt volna.”
Az idézett nőjogi határozatot konkrétan egyházi zsinat hozta, az ország püspökeinek, apátjainak részvételével, László elnökletével. Mely szekuláris liberális demokrácia tesz egyenlőségjelet a nemi erőszak és a gyilkosság közé? Most akkor ki a nagyobb köcsög és ki a derekabb legény?
Ugye, hogy nem is olyan szörnyű
emberek ezek a keresztény férfiak, néha meg kéne érteni a másikat is. A történelmi vallás problematikája is bizony meglehetősen összetett, emberi jogi szempontból is. Igaz, hogy jogosítvány nem járt a nőnek, alapvető jogait viszont annál inkább becsben tartották a vallásos törvénykezők. Az Úr elvesz, az Úr ad.
És a lovagi kultúráról még nem is meséltem, pedig az se mai – és nem is agnosztikus – fejlemény. A nőkorlátozás és a nőkultusz olykor egymást feltételezi. Nem feltétlenül rosszindulatúak a fundamentalisták se, csak úgy gondolkodnak, hogy egy nőhöz mint szenthez nem méltók bizonyos világi kicsapongások (a papok cserébe nőtlenek, szóval ők is megszenvedik a magukét). Varga István fejébe és lelkébe speciel nem látok bele, de már rég megállapíthattam, hogy a feministákéban szimpla sötétség van.
