Ha már Lángarc kollega politikai popkultúráról, populizmusról értekezett pár napja, beszéljünk most egy kicsit a politikai kultúráról, viselkedésről, hozzáállásról. Kevésbé fontos témakör ez, mint az alkotmányos problémák, vagy a gazdaság, de talán érdemes elgondolkodni rajta.

A különböző országgyűlések sosem arról voltak híresek, hogy mindenki betartaná az elemi udvariasság szabályait. Kéthavonta jön egy-egy újabb videó valami jó kis dél-koreai parlamenti verekedésről, történelmi tanulmányainkból, vagy végső esetben a Hídemberből emlékezhetünk mondjuk egy-egy reformkori országgyűlés hangulatára, nem is beszélve a századfordulóról, amikor az ellenzék szétverte az üléstermet, vagy rálőttek szegény Tisza Istvánra. A politika szélsőséges indulatokat szül, ez nem egy olyan dolog amin vitatkozni kell. Ezeket a szélsőséges indulatokat azonban az üléstermen kívül, sőt, lehetőség szerint a közbeszéden kívül kell levezetni, illetve lecsillapítani. Ez persze sosem sikerül, anyáznak az újságírók, undormány dolgokat nyilatkoznak egymásról a politikusok, satöbbi. No de az üléstermen belül!

Persze, gondolom 1990 óta elég sok “szarházi” meg “seggfej” durrant el képviselőink szakálla alatt, néhány hallatszott, néhány nem, kit érdekel. Viselkedésbe beleérthetjük azt is, mikor a Fidesz kivonult, ha Gyurcsány szólalt meg, illetve megemlíthetjük a mostanában gyakran lefutott kört, ami a politikai vitakultúránkat jellemzi: Mesterházy borzasztó szónok, Vona még nála is gyengébb, és ha ez nem lenne elég, még hülyeségeket is beszélnek, Schiffer értelmes dolgokat mond, ellenben adottságai nem feltétlenül elégségesek. Orbán Viktor laza, kétharmados magabiztossággal, jó szónok módjára söpri le őket az asztalról, csak Schifferrel vitatkozik kicsit néha.

Eltértem egy kissé:

ahová én ki akarok lyukadni, az az, hogy lehetnek a szocialista képviselők szarházi szemét szar alakok, ez nem tartozik a parlamentbe, legalábbis nem hangosan. Az, hogy Pörzse Sándornak, vagy bármelyik, ilyen szempontból kulturálatlan jobbikos képviselőnek esetleg igaza van, nem menti fel az alól, hogy bekiabálni, valakire azt mondani, hogy szarházi, miközben érdemben vitatkozik valamiről, nem illik, és csak magát minősíti vele. Mondja a szomszédjának.

A jobbikos képviselőknek ideje észrevenni, hogy nem a tévé előtt ülve, vasárnapi ebéd közben osztják a Gyurcsányit, hanem a parlamentben ülnek, ahol az utcán szokásos módszerek és illemek nem működnek. Ez az első lépcső ahhoz, hogy aztán valaki pisztollyal lövöldözve próbálja érvényesíteni az ellenzék akaratát. Így hát: itt nincs folyosón megbeszélés, bekiabálás, dobálózás, kurvaanyázás - itt az van, hogy meghallgatjuk a másikat, még ha hülyeséget mond is, aztán mi is elmondjuk a saját hülyeségünket, és ez így megy addig, amíg a Fidesz meg nem szavazza, amit eredetileg ő akart. Ez egy ilyen rendszer, és képviselheti is a Jobbik a kisembereket, a közembereket, attól függetlenül nem kell meglepődni, ha egy ilyen megszólalás után felelősségre vonják őket.

A fénykép forrása a Hírszerzős Túry Gergely kitűnő parlamenti fotóriportja.