A zsidó kultúra a reneszánszát éli Magyarországon - mondta Áder János Benjamin Netanjahunak. Ami azt illeti, ez egy elég erős kijelentés annak tükrében, hogy például nemrég szóltak be Dr. Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbinak, akit az antiszemita támadás után néhány nappal Áder személyesen is meglátogatott. Tényleg ennyire feledékeny/hülye/kétszínű lenne a csornai Charles Bronson?

Amióta a Fidesz van kormányon, pont, hogy nem a zsidó kultúra reneszánsza, hanem fasiszta restauráció zajlik. A levegőben izzadtság- és dohszagú nosztalgia terjeng; így válhatott Wass Albert, Sinka István, Szabó Dezső és Nyírő József a Nemzeti Alaptanterv részévé.

A tiszaeszlározás, a Horthy-szobor avatás sem biztos, hogy a zsidó kultúra reneszánszának indikátorai. A csatabárd végül Nyírő exhumálásakor került elő a holttesttel együtt; Elie Wiesel rögtön vissza is adta a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét (mondjuk 2004-ben már a románokkal is eljátszott valami hasonlót), mire Kövér írt neki egy béna válaszlevelet. De Kövér Laci nemcsak Elie Wiesellel akasztotta össze a kackiás betyárbajszát, hanem Romániával és Izraellel is - ahová aztán Áder ment helyette hazudozni a napokban.

A magyar történelem során

azért néhanapján volt példa zsidó reneszánszra. Az első nagy boom az emancipáció hatására tört ki. A zsidó részről egyre fokozódó asszimilációs igény hatására különvált a neológia, a keményvonalas ortodoxia meg a status quo ante - ez utóbbi egyfajta átmenetet és párbeszédet biztosított a két teljesen különböző irányzat között. Gombamód szaporodtak a zsinagógák, ekkoriban húzták fel a Dohány utcai monstrumot is. Az egész folyamat közvetett hatása a polgárosodás volt, hiszen az asszimiláns zsidó kereskedett és kultúrát importált nyugatabbról, amíg a magyar dzsentrik a faszukat verték. Aztán elsöpörte az egészet a Soá.

A szocializmus évei alatt kevesen zsidultak - nemcsak azért, mert a II. világháború idején a magyar zsidóság 2/3-a odalett, hanem mert az akkori szocialista légkör sem volt erre éppen a legalkalmasabb. Persze ekkor már jelen volt a háború romaiból újjáépítkező MAZSIHISZ, de elég nagy nyomást gyakorolt rá felülről a párt.

A rendszerváltás hozta el

a zsidóság második nagy reneszánszát, nagyon sokan csináltak csüvét, isszatértek a gyökereikhez, mondjuk ennek a folyamatnak egy része már nem Magyarországon, hanem Izraelben zajlott, hiszen aki eddig nem lépett le, az a Szovjetunió összeomlásakor rögtön alijázott.

A judapest.org és a Marom Egyesület megalapítása volt a tetőpont, amikor megjelent a színen az az új generáció, akik felváltották a korábbi, poszttraumás szorongásból és félelemből táplálkozó szemléletmódot; megjelent az "alterzsid" a köztudatban és ennek hatására megtörni látszott Feldmájerék egyeduralma. A Marom egy üde színfoltnak bizonyult a többtucat egykaptafás ZS-ifjúsági szervezet között, ők hívták életre többek között a Sirályt, a Negyed6Negyed7 Fesztivált, 2009-ben pedig elstartolt a Bánkitó Fesztivál is, ami kitűnő szórakozási lehetőséget nyújtott annak a jelentős számú rétegnek, akik nem kértek a MAZSIHISZ Zsidó Nyári Fesztivál elnevezésű, izraeli turistákra és burzsuj nyugdíjasok pénztárcájára poziCionált giccsparádéjából. 

2012-t írunk,

a Judapest bloggerei már évekkel ezelőtt lehúzták a rolót, a Budapesti Zsidó Színház úgyszintén, a Sirályt pedig néhány hónapja zárták be. Ma hajnalban ért véget a negyedik Bánkitó Fesztivál, de megkopott már a régi dicsőség, nyoma sincs a régi vircsaftnak.

Elég nagy baj, hogy Áder hazudott - de mivel politikus, ezért ez betudható szakmai ártalomnak. Sokkal nagyobb probléma az, hogy hanyatlásnak indult a hazai zsidó kulturális élet, és legalább ekkora kaliberű probléma az is, hogy a látszattal ellentétben a magyar kultúra is romokban hever: csak a nosztalgia cukormázával nyakon öntött gejl szar maradt, ami belülről már félig-meddig elrohadt.