Biztos voltam benne, hogy Bándy Kata meggyilkolása kapcsán előkerül a férfibűnözés fogalma, például mert van igazság benne, meg azért is, mert a feministák szerelemgyilkos gecik. Dr. Raskó Gabriella, aki remekbeszabott, hiánypótló, informatív munkát írt a férfi és a női bűnözés mibenlétéről, empatikusan leszögezi, hogy nem „biogenetikai formula” tehet arról, hogy noha a felvilágosult civilizációkban riasztóan nő a nőbűnözés aránya, összességében mindig magasabb arányt képviselnek a férfiak.
Hanem lélektani és szociológiai formula.Ez a fajelmélettől mentes szolidaritás kedves tőle mint lánytól, puszi neki, azonban a szerelem vak ugyebár. Én irtózatosan rühellem a feminista mozgalmárokat, annyira szemellenzős mégse vagyok, hogy ne lássam be, hogy a férfi genetikusan agresszívabb, hogynemondjam „rosszabb” fajta a nőnél. Sőt engem pont a két nem egymástól való különbözésének elvitatásával lehet legjobban felhúzni, de ez most mindegy.
Kezdjük a férfibűnözéssel,
mármint nehogy kezdjük, nézzük. A nemi erőszakokért nyilvánvalóan fickók felelősek, kivételek persze akadnak, hovatovább újabban sikk fiatal, csinos tanárnőket elmeszelni fiútanítványaikkal lefolytatott pásztoróra mián. Amit egyébként mélyen ellenzek, mélyen fel vagyok háborodva ezeken a meghurcolásokon, ugyanis amennyiben mindketten elmúltak 14 esztendősek, szerintem dughatnak nyugodtan, de most ez is mindegy. Hogy általában a bűnözés mennyire jellemző a férfiakra, arról beszéljen a statisztika.
1996-ban a bűncselekmények 88,8 százalékát FÉRFIAK követték el. Hát, bizony beszédes adat. Ez idáig zene a feminista fülnek, nem? Csakhogy kihallatszik belőle egy kis disszonancia: összesen hány férfi bűnöző érte el ezt az eredményt? Abban az évben összesen pontosan 108546 férfi bűnözőt fogtak el. Számoljunk 5 millió magyarországi hímneművel, hiszen a nagyságrenden nem változtat ez a nyegle kerekítés sem. A 108546 férfi az 5 millió férfinak a cirka 2,2 százaléka. Mindössze kettő százalék. Ennyi férfi bűnöző jut nekünk egy évre. Tehát amikor azt mondjuk, hogy má’ megin’ a férfiak bűnöztek idén, akkor a férfiak kettő százaléka miatt dehonesztálunk 5 millió magyarországi hímnemű embert. Igen, igen, ez csupán egy év termése, viszont akárki meg tudja adni az 1976-tól 1996-ig regisztrált férfi bűnözők mennyiségét, ebben az esetben is elenyésző százalékot kap (1976-ban még csak 66757 férfi bűnöző volt amúgy…). A pár százezer bűnös több millió ártatlannal áll szemben, mindenkor. Ezek után érdemes elgondolkodni azon, hogy méltó-e az általánosítás.
Vagy akkor már hol, merre tart az izgalmas nőbűnözés?
A Központi Statisztikai Hivatal táblázata alapján 2007-ben az özvegyek és az elváltak köréből jogerősen TÖBB NŐT ÍTÉLTEK EL, mint férfit. Az egyedülállók és a házasok közt több férfit, nem vészesen sokkal, körülbelül 10-15 százalékponttal. A női bűnözéssel foglalkozó munkában szerepel, hogy a női bűnözők is rákaptak a primitív, brutális erőszakos bűncselekményekre, valamint „a női bűnelkövetések gyakorisága már felülmúlta a népességnövekedés ütemét”. Dr. Raskó Gabriella ráadásul közli, hogy a kutatók szerint a női bűntettek közül több marad felfedetlen, a női elkövetőkkel szemben elnézőbb a romantikus igazságszolgáltatás. Szóval számos szerző következtet arra, hogy a férfi és a női bűnözés közötti olló az ismertnél valójában jóval – és nyugaton egyre – szűkebb. Ám még ha tévednek is: FIÚ VAGYOK, NEM BŰNÖZŐ!
