Nagyon mélyen érint és borzasztóan meg is viselt (visel) a tegnapi mészárlás. Sok reakciót nem értek, és dühös is vagyok. Ezt is alig tudtam megírni.

Nem akarom megfejteni Franciaországot, a bevándorláspolitikát, sem a Charlie Hebdo című lapot elemezni. Azt szeretném, hogy mindenki gondolkodjon, legyen erős és örüljön annak, hogy európai, és hogy itt élhet. A kultúránk miatt az ehhez hasonló cselekedetek csak megerősítenek abban, hogy amit elértünk és amiben létezünk - minden bajával és válságával együtt - jó és élhető. Jöhetnek bombák, repülők, gépfegyverek, bármik, Európában mindentől függetlenül fogunkat összeszorítva sem engedjük el azt, amit felépítettünk.

A többség nem fog megfutamodni és a sajtó nagy része nem azt fogja mondani, hogy cenzúrázni kell, csak mert pár őrült ezt gondolja.

Ezt a kultúrát - a Charlie Hebdo meggyilkolt szerkesztőihez és karikaturistáihoz hasonló - bátor emberek hozták létre. Olyanok, akik iszlám vallású rendőrként, életük árán is védelmezik a társadalmat a golyóálló mellények mögé bújó gyilkosokkal szemben, akik kevésbé bátor emberek szavait követve, sokszor fegyverrel támadnak ránk keresztényekre, zsidókra, muzulmánokra, ateistákra és bárkire, aki nem annyira gyáva, mint ők maguk.

A tegnapi elkövetők farba lőtték Allahot, vele együtt minden normális muszlimot is.

Innentől kezdve abban is biztosak lehetnek, hogy még több gúnyos rajz és szatíra fog készülni róluk és a hozzájuk hasonló barbárokról. Mert akármennyire is szeretnék, ezen az eszmén és hozzáálláson nem fog semmi, még a golyók sem.

A cikkben szereplő rajz Carlos Latuff alkotása.