Keretszámok nincsenek, az oktatás ingyenes és egyébként is a felsőoktatásban minden oké. Valahogy így lehet összefoglalni a kormány kommunikációját az ügyben, csak sajnos ebből annyi derül ki, hogy vagy nem tudják miről beszélnek vagy pedig újfent hazudnak mint a vízfolyás.
Önköltséges képzés
Amikor az egyetemi tandíj kérdéséről beszélünk, mindig elfelejtjük, hogy ma Magyarországon a hallgatók egy jelentős része fizet a képzéséért. Tavaly például a felvettek harmada önköltséges képzésre került be és ez így helyes. Ők azok a diákok, akik nem érték el az államilag finanszírozott képzéshez szükséges ponthatárokat, azonban mivel az egyetem kapacitása (és a saját pénztárcájuk) ezt engedte, megkezdhették a tanulmányaikat.
Az önköltséges képzés nem egy fix kategória (ugyanúgy, ahogy az államilag támogatott sem), az egyetemek időközönként (ez a legtöbb helyen két szemesztert jelent) átsorolhatják a diákokat a tanulmányi eredményeik alapján (illetve több egyetemen is megszabja azt, hogy adott idő alatt hány kreditet kell teljesíteni és ennek elmaradása automatikusan átsorolással jár). Ezen felül pedig azt sem szabad elfelejteni, hogy az állam szigorúan tizenkét félévet, azaz összesen hat évet támogat (azaz egy évvel többet, mint amennyi idő alatt a legtöbb képzés teljesen elvégezhető), továbbá azt is szabályozzák, hogy amennyiben valaki letett már egy BA diplomát, onnantól hiába vannak még államilag támogatott félévei, minden BA képzésben eltöltött félév után fizet. Mindezek mellet pedig már csak hab a tortán, hogy a diák akkor is fizet, hogy túllépi a maximálisan elvégezhető kreditszámot (függetlenül attól, hogy ezt azért tette, mert többet akart tanulni, vagy pedig azért, mert túl sokat bukott).
Jól látható tehát, hogy az ingyenes oktatás, és az adófizetők pénzén láblógató egyetemisták mítosza egyszerű demagógia.
A kormány és a nem-tandíj
A kormány tandíj-elképzeléséről nagyon nehéz bármi konkrétat írni, ugyanis a felsőoktatás finanszírozásáról, a felvehető hallgatókról stb. az elmúlt hónapokban több terv készült, mint ahány reformot a Gyurcsány-kormány összesen bejelentett. Ami az első komoly indulatokat és ellenállás kiváltotta tavaly, az a 10000 államilag támogatott férőhely híre volt. 2012-ben kb. 80000 hallgatót vettek fel az egyetemek és főiskolák, tehát a kormány eredeti tervei alapján, ha nem csökken a felvettek száma, összesen a hallgatók 12,5%-a tanulhatott volna ingyenesen (és természetesen nekik is alá kellett volna írniuk a minden szempontból elfogadhatatlan hallgatói szerződést). Összehasonlításképp: a második Gyurcsány-kormány által tervezett felsőoktatási reform szerint (ami ellen emlékeim szerint az ellenzék által feltüzelt HÖOK nagyon keményen ki tudott állni) a hallgatók az első évben ingyenesen tanulhattak volna, majd utána a tanulmányi eredmények alapján a legjobb 15%-nak állta volna a tanulmányait az állam, arról nem is beszélve, hogy ezt az összeget, hivatalosan az egyetemek kapták volna meg.
Majd a kormányközeli fiatalokkal történt „tárgyalás” után jött a „mindenkinek ingyenes az oktatás, ha eléri a 240 pontot”. Erről nagyon gyorsan kiderült, hogy hazugság, hiszen a ponthatárok meghúzását a kormány a miniszter feladatkörébe sorolta, aki azonban az idei eljárás esetében áttolta az egész ügyet az egyetemekre, akik pedig a saját kapacitásuk és költségvetésük függvényében vehetnek fel hallgatókat.
Nem-keretszám
Az egyetemi kapacitás megint olyan témakör, amiről elsőre nehéz konkrétumokat megtudni, február elején mindenhol arról cikkeztek, hogy az állam majd trükkösen csökkenti az egyetemek kapacitását, azonban az eduline-ra felkerült adatok alapján a legtöbb helyen ez nem következett be (ellenben az ELTE-n brutálisan megvágták a helyeket: 4000 fiatallal kevesebb kezdheti meg a tanulmányait ősszel Magyarország egyik legnagyobb egyetemén). Felmerül, hogy akkor mi a trükk? Az egyik nyilvánvaló dolog az, hogy a csökkentett költségvetés mellett az egyetemeknek nem lesz keretük ennyi hallgató képzésére így a miniszter vagy a kormány helyett rájuk hárul az idei keretszámok meghúzása (azt pedig ne felejtsük el, hogy adott esetben ez a huza-vona jövő ősszel újrakezdődhet), illetve azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a diszkriminált 16 szakra megszabott ponthatárok közel elérhetetlenek a legtöbb diáknak. Az index kiszámolta, hogy a hallgatók 25%-át ezekre a szakokra vették fel tavaly és 1025 hallgató közülük államilag finanszírozott helyre került be. Ez ugye hozzávetőleg a összes felvett diák kb. 1,2%-a és a az államira felvettek kb 2%-a.
Ez az arány láthatóan nem vészes, ugyanakkor figyelembe kell azt is venni, hogy a slágerszakok ilyen korlátozása adott esetben nem jelent gondot egy pesti elitgimnázium hallgatójának, aki könnyedén teljesítheti a feltételeket, azonban azoknak a diákoknak, akiknek ez jelentené a kitörés lehetőségét hatalmas vágás, egyszerűen nem elvárható az, hogy adott esetben mélyszegénységben élők teljesítsenek messze az átlagon felül. Fodor Csaba, a Nézőpont Intézet elemzője, az ELTE ÁJK diákja írja: „A változás mindössze az állam egyes, nemzetgazdaságilag preferált szakok irányába való motivációs ösztönzése miatt élesíti a minőségi versenyt az úgynevezett slágerszakokon, az viszont tényszerűen nem igaz, hogy a kormány teljesen kizárná e képzésekről az állami finanszírozás lehetőségét.” Azaz tanulhat ingyen az, akinek sikerül a színjeles átlaga mellé még minimum 60 plusz pontot összeszedni, az esélyegyenlőség és a nemzetgazdaság nevében. (Az az arcátlan érvelés, miszerint a kormány mindenkinek állja a tanulmányait, csak valakinek a Diákhitel 2 keretében már-már a kommentálhatatlan kategóriába.)
Botorság lenne azonban azt feltételezni, hogy a kormány azzal, hogy ezeket a szakokat diszkriminálja, spórolni akarna, marad tehát a logikusnak tűnő indok: a kormány így büntet, így mutatja meg, hogy mindent megtehet és így üzen az egyetemeknek, hogy azok tudják mi a követendő irányvonal.
Mégis miért?
Nehéz azt megállapítani, hogy mi lehet a kormány célja ezekkel az átalakításokkal. Az nyilvánvaló, hogy az önfenntartó felsőoktatás őrült ábrándja szerteoszlott és az is látható, hogy a központilag csökkentett keretszámokból ők nem jönnének ki jól (különösen azután nem, hogy a szociális népszavazás keretében egy annál enyhébb elképzelést buktattak meg), így megítélésem szerint, ami jelenleg folyik az a kármentés. Miközben elálltak a felvehető hallgatók létszámának megvágásától, nem teremtik meg a lehetőségét annak, hogy több diák tanulhasson, a felelősség azonban az egyetemé. A teljes visszakozás, a felsőoktatásra szánt források emelése nem lehet opció hiszen azzal végképp elveszítenék ezt a csatát. A kormány nem szeret veszíteni, különösen olyankor nem, amikor már nem az ellenfél meggyőzése és/vagy legyőzése a tét, hanem az, hogy a saját tábor szemében hogyan veszi ki magát ez, ugyanis mára már csak az elkötelezett Fidesz (és elvétve a Jobbik) szavazók gondolják azt, hogy ami a felsőoktatásban történik, az hosszútávon fenntartható és hasznos.