Milyen jó lenne elhinni Silhavy Máténak, hogy a gonoszok hamisították bele a gólyatáborba jelentkező hallgatókról készült listába például azt, hogy valakinek „csúnya zsidó feje van”, vagy esetleg azt, hogy „adom a csajt, jó teste van, de semmi egyéb”, esetleg azt, hogy „biztos, hogy ratyi”. Milyen jó lenne, ha el lehetne ezt hinni, ha megnyugodhatnánk, hogy az ELTE-BTK Hallgatói Önkormányzatának egyes tagjai nem végtelenül buták, rasszisták, hímsoviniszták és antiszemiták.
Jó lenne elhinni. Az ATV oldalán megjelent lista viszont pont olyan, amilyennek elképzelhetnénk egy ilyen dokumentumot, tehát vagy nagyon ügyes hamisítványról van szó, vagy ez a pőre valóság. Az első probléma persze az, hogy eszünkbe sem jutna elképzelni egy ilyen listát. Ilyen listákat normális emberek, normális országban, normális egyetemeken nem készítenek. De ha van egy ilyen lista, amit a HÖK Jobbikhoz köthető tagjai írnak, annak pont így kell kinéznie. Ki cigány? Ki zsidó? Ki libsi? Ki az, aki nem illik bele a radikális magyar ifjúság elképzelt ideális emberképébe?
A rendes bölcsészfiú nem zsidó, nem cigány, viszont néptáncol, hisz Magyarország feltámadásában és tud pörögni. A rendes bölcsészlánynak pedig jó teste van, legalább annyira, hogy a Pistának tetsszen, más tulajdonsággal nem muszáj rendelkeznie. A megjegyzésekből kirajzolódó világkép talán még jobban elszomorítja az embert, mint az egyetemfoglaló, újbalos, ’68-as lelkesedés, ami a HaHát jellemzi. Ilyenné nevelte a rendszerváltozás utáni húsz év az ifjúságának egy részét, ráadásul az értelmiséginek készülőket: cigányozó, zsidózó aljanéppé, akiknek az egyetlen szempont egy nővel kapcsolatban, hogy milyen a teste; akiknél a jófejség egyik legfőbb mércéje, hogy mennyit tud valaki inni.
Egyetemekkel, főiskolákkal kapcsolatban már vagy egy évtizede halljuk azt, hogy az egész a hallgatók hibája: ők szavaznak ezekre az emberekre, ők nem képesek velük szemben egy épkézláb jelöltet kiállítani, ők vonulnak ki az utcára tüntetni akkor és úgy, ahogy a HÖK akarta az elmúlt években. A lista-ügyből legalább most az is kissé világossá válik, hogy mindez csupán félig igaz. Ezek a „független hallgatói szervezetek” a magyar demokrácia hosszan tartó és súlyos válságának leglátványosabb tünetei. A legutóbbi tíz év az ELTE-n például elég volt ahhoz, hogy a bölcsészkari önkormányzat a Jobbik egyszerű pártnyúlványává degradálódjon, amely maffiaszerűen szelektálja ki a számára hasznos és vele egyetértő diákokat, miközben képzelt és valós ellenfeleit esetenként még a kollégiumi helyektől is megfosztja: jutalmaz, büntet és gyakorlatilag a saját szavazóbázisáért is ő felelős.
Ami pedig még súlyosabb, az az, hogy az önkormányzatiság és a mostanában emlegetett egyetemi autonómia kifordításaként a kari HÖK-ök egyben nagyhatalmú szervezetek is: nemcsak százmillió forintok sorsáról döntenek esetenként, hanem az intézeti tanácsi rendszerben akár oktatók kinevezéséről is. Az egyetemi rendszer politikai értelemben tehát nagy mértékben éppen rájuk épült. Ez pedig akár arra is magyarázatot kínálhat, miért is nem védi meg a diákok többsége ma az egyetemi autonómiát: hiszen tulajdonképpen még annak megtapasztalására sem volt lehetősége az elmúlt időszakban.
Kedves Magyarország, ez a jövőd: ezek a fiatalok készülnek politikai pályára, ezek a fiatalok lesznek a jövő tanárai. Ők nevelik majd a következő nemzedéket: arra, hogy élből megvesse cigány, zsidó honfitársát; hogy ész nélkül követelje a történelmi határokat; hogy csak egyféle világnézetű embert fogadjon el magával egyenrangúnak; mindezt nem mellesleg borzalmas helyesírással. Ezzel a listával kéne kitapétázni a Terror Háza előcsarnokát, ugyanis az ilyen világnézet oda vezet.
Senkinek nem kívánjuk, hogy ilyen aljas, undorító listát készítsen róluk akárki. Ajánljuk viszont annak, aki ezért a listáért felelős, hogy először nézze meg a saját Facebook-profilját, nehogy véletlenül egy csúnya náci nézzen vele szembe, vagy a dugnivaló, buta picsa skinhead barátnője. Aztán utána kezdjen el másokkal foglalkozni.
