A nemzet jobbulására válna, ha az SZDSZ után a rendszerváltás és a baloldal másik klasszikusától, az MSZP-től is megszabadulna végre. Addig azonban nem lehet lehúzni a vécét, ameddig a székletben olyan drága gyémántok rejlenek, mint a magyar zsidóság.
A zsidók – magát Izraelt leszámítva – világszerte baloldali hajlamúak valamiért, ott is, ahol ezt az etnikai háttér nem indokolja. Az Amerikai Egyesült Államokban a pólus bal oldalán látható az Izrael-szkeptikus szín, míg a szélsőjobboldal (Tea Party) szélsőségesen Izrael-párti. Anyaországára szégyent hozva demokrata, Obama-szavazó az amerikai zsidóság zöme. A jobboldaltól való viszolygást Magyarország történelmi sajátságai már érthetővé, de nem determinálttá teszik.
A franciaországi antiszemitizmus például a baloldalról, a tőkeirigy munkásoktól eredt, ezektől csak elkapta a jobboldal, és aztán sajnálatos módon rajta ragadt. Annak dacára, hogy a katolikus oligarchia igyekezett zsidózásból tőkét kovácsolni, mind a 19., mind a 20. században volt pápa, aki karakánul kiállt a zsidókért. A katolikus-zsidó szembenállás nem szükségszerű.
A magyarországi zsidóságnál kevés magyarabb manifesztum létezik, a svábokkal áll egy szinten. Nem kisebb hungarikum, mint az Unicum, sőt nagyobb. Szerintem teljesen illogikus, abnormális, ha a nemzettest szerves részét akarja kivetni magából a nemzet. Sosem értettem, hogy öntudatos patrióta miként szurkolhat az iszlamista terrorista palesztinoknak, mikor a rakéta rosszabbik végén az Ószövetség helyezkedik el. Judaizmus a kereszténység anyja. Jó az anya a háznál, az anyagyilkos gyermek pedig motherfucker.
A hagyománykövető, vallásos zsidók, rabbik ráadásul konzervatívok, a közös nevező adott, simán passzolnak a jobbos katolikusokhoz. Szívesen vennék egy Fidesz-KDNP-ZSDNP, vagy -Magyar-Izraeli Baráti Kör fúziót. El lehet kezdeni főzni abból, ami van: egybe kéne gyűjteni Deutsch Tamástól kezdve Fónagy Jánoson át Szabad Györgyig a jobboldal zsidó prominenseit, és a gyűjteményt büszkén mutogatni. Hátha gyarapodik. Hiszem, hogy épülhet híd a zsidó közösség és a jobboldal közé. Illetve szélesebb híd.
Ehhez remek felszerkezet lesz a Jobbik, ugyanis mérnöki precizitással választja le a Fideszről az antiszemitákat. A zsidónak, aki narancsdzsúszpartiban gondolkodik, nem kell aggódnia attól, hogy a zsidógyűlölők rátelepednek, hisz azok rég a csanádtalanított Jobbiknál mulatnak. Korábban akár jól is jöhetett Orbán Viktor szavainak kiforgatása a széljobber szavazatok besöpréséhez, immáron hasztalan lenne kétértelmű kiszólásokat tenni. Aki genetikára gerjed, az sokkal többet-jobbat csíphet föl belőle a Harmadik Út szélén.
A jobboldal, mármint a jobbközép mint politikai érdekkör jobban jár a zsidókkal, mint a szélsőjobboldaliakkal, mivel előbbiek tanultabbak, műveltebbek, ezáltal (!) befolyásosabbak (ezért muszáj őket elkanalazni a baloldaltól). Az előbbi csoporttal szembeni ellenszenv bűnügyi statisztikákból sem merítkezhet: zsidó berkekben elenyésző a konkrét bűncselekmények aránya; aki hívő, az azért nem, aki kitért, az azért nem fog útonállni, főleg ha értelmiségi. A zsidóságról igazán nem mondható, hogy bármelyik része állatként viselkedne. Kirekesztésére semmi ok. Bekebelezésére annál több.
Ha a magyar zsidóság egységesen és egyértelműen betársulna Orbán Viktor mellé, nehéz volna nyilassággal vádolni a polgári mainstreamet. Orbán Viktor láncolja, rögzítse magához ezt az értéket, amihez nagyszerű lépés a csepeli zsinagógaemelés, de még tovább kell menni. A pártfogoltak is profitálnak a frigyből, megnőhet társadalmi megbecsültségük, megdőlne a zsenáns sztereotípia, amely szerint a vén zsidó a szocializmus dinoszaurusza, a fiatal meg csakis liberális lehet.
Félreértés ne essék, ring egy tévhit a kontinentális közéletben, mégpedig az, hogy a jobboldalnak mint olyannak kötelessége nonstop rettegni, kisebbségi zászlót lengetni, elesetteket pátyolgatni. Valójában korántse kötelessége, nem ártana tudomásul venni, hogy a jobboldal alapvetően a többséget és az erőseket képviseli, a szociális érzékenység a szociáldemokrácia privilégiuma. Én galíciáner-sváb korcsként se várom el, hogy folyton VIP-páholyban legyek ebbéli minőségemben, kifejezetten kellemetlenül érintene a dolog (lásd: South Park – A töppedt ikerszarkómás ápolónő). Csakhogy a jobboldalnak be kell látnia egyfelől azt, hogy az érdeke hol húzódik meg, másfelől hogy egy integrált-asszimilált kultúra gondozásánál nincs jobboldalibb, konzervatívabb, nacionálisabb magatartás.