Most az az ukáz, hogy a felsőoktatásról írjak valamit, mert lesz ez a remek rendezvény pénteken, ezt kell reklámozni. Tényleg menjetek el, mert ha valami, akkor ez fontos. Ha számít a tanácsom, csak annyit mondok: ne értsetek egyet senkivel, mindenkire fújoljatok. Mert mi is fog történni ezen a rendezvényen? Levezetjük majd, miért rossz, amit Hoffmann Rózsa csinál. hogy miért rossz, amit Hiller István csinált, hogy miért rossz, amit Magyar Bálint csinált, és megállapodunk valami olyasmiben, amit e három politikus közül egyik sem képviselt. Csakhogy ez is szar lesz.
Mert a magyar felsőoktatás legnagyobb problémája egyáltalán nem az, hogy fizetős-e vagy sem, hogy hány állami helyet nyitnak meg az adott évben, vagy hogy milyen a hallgatói érdekképviselet. Persze ezek is számítanak, de a legnagyobb bajok akkor is a minőséggel vannak. Nem, nem arra gondolok, hogy Nyugaton mennyire hiperszuper diplomákat vágnak az emberhez már akkor is ha csak benéz az ottani egyetemek tejben-vajban fürdetett kolbászból készült kerítésén. Nem is arra, hogy Nyugaton sok esetben olcsóbb tanulni, hogy idegen nyelvek fognak az ember agyába szivárogni. Ez mind mellékes. Én a tanári gárdára gondolok. Mert a felsőoktatás elsődleges feladata: elitképzés. És ki képzi a jövőbeli elitet? A jelenlegi elit. És milyen a jelenlegi hazai elit? Hát szar. Naugye.
Ha például a magyar társadalomtudományi képzést kellene egy képben összefoglalnom, az az lenne, hogy Bihari Mihály ül az ELTE-ÁJK egyik nagyelőadójában, és politológia címszó alatt alapigazságnak állít be olyan elméleteket, amiket még az ötvenes években dolgoztak ki. A nyolcvanas években egészen biztosan óriási dolog volt, hogy ilyen dolgokról egyáltalán tudott Bihari Mihály, hogy beszélt is róluk, az meg egyenesen csoda, de azóta azért történt egy rendszerváltás, szóval már nem különösebben nehéz naprakész szakirodalmat találni. A legtöbb tanár mégsem töri magát azért, hogy a diákjainak fél évszázadosnál fiatalabb elméleteket is be tudjon mutatni. A wikipedia angol nyelvű szócikke a politikatudományról például sokkal hasznosabb, mint egy ilyen tárgyú, fél éves előadás bármelyik magyar állami egyetemeken, tehát elég lenne csak beírni a google-be a tudományterület nevét. Jó esetben ezt persze megteszik a rendkívül jól kereső és rendkívül megbecsült tanársegédek, rossz esetben nem. A valóságról pedig általában a rossz eset forgatókönyve szól. A tanársegéd ugyanis vagy hajlandó tisztességesen felszürkülni a katedrára és a doktori címhez, vagy mehet isten hírével.
És még csodálkozunk azon, hogy nem igazán megy nekünk ez a demokrácia meg piacgazdaság dolog, meg hogy a hazai elit nem tudott felnőni a feladathoz. Hát ezért nem.
A megoldás: külföldön kell tanulni. Nem ördögtől való dolog ez, nem nemzettagadás. A nemzetnek ehhez semmi köze. Ami azt illeti, a magyar nemzetnek talán inkább akkor segít az ember, ha külföldön tanul és aztán hazajön. Nem is kell feltétlenül Dániába, Ausztriába, Nagy-Britanniába vagy az Egyesült Államokba menni, teljesen mindegy, hogy mi a célország. Szerezhet valaki Albániában is diplomát, a lényeg, hogy ne azt tanulja, amit itthon tanítanak. Albániában talán még az ötvenes évek szintjére sem jutottak el, mégis megéri egy ottani képzés elvégzése, hiszen arra az is ráébreszt, hogy van tudásanyag és gondolkodás az egyetemi tanszékek irodáiban és az MTA-ban ülő magyar rendszerváltó technokraták koponyáján kívül is. Sőt, ott van csak igazán.