Riadottan rostoklok az Úristen kettőezer-tizenkettedik esztendejének leggrándiózusabb hüszteriája elében, melyszerint a Föld kifordul ficzakjából, s úgyszólván véget ér, akár egy kiváló színmű! S tenné mindezt annak okozatán, hogy egy úgynevezett czivilizálatlan, s pogányus népség, holmi majánusok faragottak volt hajdan egy bizonyos calendáriumot. Természetesen mindez rendes úrnak nem kávéház, s rögvest továbbáll az ily' istenkáromlások mellől.

Mert hiszen, mint az közismert, majánusok nem léteznek, calendárium pediglen papírusból s nem kőzetből készíttetik. Vagy ha léteznek is kőcalendárium-farigtsáló majánusok, bűnös népek, kiknek lelki üdvözetele csakis a nemes conquistadorok megsegedelmezésén múlott, kik elvitték nékik az Szent Krisztusi Hitet, s némi pokróczot. Ám midőn tudvalevő tényezet, hogy az idő a Juliánus naptár szerint mérettetik, skandalum azon riadalmaskodni, hogy a világnak véget vettetik egyhamar. Noch dazu ki hinné el éves számítását azon népeknek, kik a fáma szerint főkötő és föveg helyett tollat tűznek a fülük tövébe?

Amidőn a világ majdan véget ér, az az Úristen angyalának eljövetelének pillanata lészen ama Végítélet napján! Amaddig pedig javallom, hogy pellegrin calendáriumok mustrálása ellenében a szántóvető mindinkább superáljon a szántásban, a munkásnépek pediglen funkczionáljanak a factoriákban, a vászoncseléd fehérnépek meg eredjenek vissza a sparhelt s a kredencz mellé istápolni szeretett családjukat, ahelyett, hogy babonákkal hunczutkodnak!

Akiben pedig lélek lakozik, s hiszi az majánusok létét, vételezzen ilyenfajta illetőjének rendes naptárat, hogy ne késlekedjenek a földmunkáról azok se többé, egyúttal méressen rá huszonöt botütést a kisbíróval, hogy ne jussék többé eszébe egyik ivadékjának sem calendáriumokat kifundálni répaegyölés helyett!