A diákmozgalom nagyszerű dolog, legalábbis ameddig én csinálom – mondta és feltehetőleg gondolta Orbán Viktor ma reggel a Kossuth Rádióban, én pedig kedvet kaptam, hogy kibontogassam a miniszterelnök gondolatait, a kormány nyíltnak hazudott kommunikációját.

A kormánykommunikáció alapvetése, hogy ők tárgyaltak a diákokkal, akikben „félelmet keltett” a változás, ezért inkább eltörölték a keretszámokat (?). Nos, ezzel szemben a valóság az, hogy Orbán Viktor – aki a valódi döntéshozó volt ebben a kérdésben – egy csapat fidelitasossal találkozott, akik kirakatbábuknak alkalmasak voltak, a tüntető egyetemisták, középiskolások, szülők, oktatók, tanárok képviseletére talán már kevésbé. A tiltakozóknak Balog Zoltánnal, vagy Hoffmann Rózsával tárgyalni a jelen kérdésben olyan lett volna, mint Deutsch Tamást a jóízlésről, Matolcsy Györgyöt a gazdaságról, Vona Gábort pedig a holokausztról faggatni: felesleges. Tény az, hogy Orbán Viktor, a valódi döntéshozó nem volt hajlandó leülni a valódi tüntetőkkel, akiknek valódi követelései vannak, nem pedig csak „félnek”, mint a fidelitasosok, akinek van is mitől. A főnök haragjától.

Másik fontos pont Nerföldén,

hogy a kormány nyílt lapokkal játszott. Nyilván ezért szivárgott ki a tervezet a sajtón keresztül; ezért mondták először azt, hogy született már döntés, aztán meg azt, hogy nem; ezért erőltették a diákhitelt, mint „állami támogatást”, aztán tagadták meg az egészet mint az eladósítás egy formáját; ezért mondták azt, hogy meglesznek a ponthatárok karácsony előtt, aztán meg azt, hogy nem. Ezért szajkózta először azt mindenki kormányoldalon, hogy az egyetemisták lusta naplopók, akik ingyen tanulnak, az adófizetők pénzén, aztán meg azt, hogy a kormány sosem volt a tandíj mellett, és hogy mindenki tanuljon ingyen – kivéve persze azokat, akik a jogász, az andragógus, a közgazdász, a nemzetközi kapcsolatok vagy a másik tizenkettő államilag nem támogatott képzésen vennének részt. Ők továbbra is álljanak fent a szopórolleren. 

Orbán szerint a diákmozgalom is nagyszerű dolog, legalábbis addig, amíg vagy ő csinálja, mint 1982-ben, vagy amíg megmarad a „fiatalok vagyunk, egészségesek, szerelem van, együtt vagyunk” várnégyszög keretei között.  Amint már nem csak populista huszárvágásokkal megoldható kérdéssel foglalkozik ez a fiatal, egészséges diákmozgalom, mint az ingyenesség kérdése, hanem például azzal, hogy a kormány és Orbán Viktor orrba-szájba csúsztat és hazudozik, valamint és nem utolsó sorban démonizál, akkor máris előkerül a jó öreg összeeesküvés-kártya. Gondolom ugyanazok a balliberális-szocialista-uniós hatalmak pénzelik és irányítják ezt a nagyszerű diákmozgalmat Orbán szerint, akik Matolcsy szerint ördögi támadást intéztek hazánk ellen januárban. 

Fogalmazzuk meg ezt másképp:

Orbán Viktor ijedten áll egy olyan mozgalom előtt, amit nem lehet populizmussal lekenyerezni, nem pártpénzből szervezik, és melyhez nem buszokkal utaztatják az embereket vidékről. Megriad egy olyan mozgalomtól melynek szónokai nem az ancien regime könnyen démonizálható hajótöröttjei, vagy a leszerepelt baloldali értelmiség tagjai közül kerülnek ki, hanem a fiatal diákok közül, akik nem eszik meg sem a csúsztatásokat, sem a kétes ígéreteket és hazugságokat. Rémületében pedig egyszerre igyekszik besározni őket a sajátjainak, valamint menteni menthetőt a fiatalok előtt. A nyugdíjak pedig emelkednek, a stadionok pedig épülnek, a pénz pedig továbbra is folyik kifelé a felsőoktatásból.

Elmondom mit kellett volna csinálni: először is egy rendesen kidolgozott felsőoktatási reformot (oppardon, lehet reformálni egyáltalán Gyurcsány után? mi erre az újbeszél szó?) letenni az asztalra. Lehet csak tízezer embernek állami ösztöndíjat adni, nem feltétlenül borzasztó az, ha mögötte jól finanszírozott, minőségi szolgáltatást nyújtó egyetemi rendszer áll, ahova viszonylag nehéz (mondjuk a felvételi visszavezetése miatt), de nagyon érdemes bejutni. Ha ennek ellenére tiltakozások kezdődnek, akkor a döntéseket meghozónak (ez normális esetben a miniszter, Nerföldén a miniszterelnök) ki kell állnia a tiltakozók elé (nem a saját emberei elé), és el kell mondani, hogy miért jó ez nekik. Egy láthatóan gyorsan összerögtönzött, láthatóan a maximális lehetséges pénzkivonásra összpontosító tervezetről senki sem fogja elhinni, hogy az a magyar felsőoktatás felelős átalakításának terve lenne. 

A kormány tettei és szavai az elmúlt két hétben egy bizonyosságot adtak: a pénzelvonáson kívül nincsen konkrét terv a felsőoktatásban. Itt sincs egy jó elképzelés, egy jó vízió. Nyolc, sőt, tíz év volt rá, hogy legyen egy ilyen vízió. Nem lett. Ugyanott vagyunk, ahol Gyurcsány alatt voltunk: ötletszerű reformok, ötletszerű átalakítás, ötletszerű adóztatás, hazugság, korrupció, csalás, csúsztatás, elkúrás. Plusz ezek mellé még az államosítások, az egész pályás letámadás a kultúra területén, az előző rendszerből átmentett elit foglalkoztatása: egyszóval a velünk élő Kádár-rendszer.