Itt is megtalálsz minket.

HTML

Mi ez itt?

Nem vagyunk múlt nélkül. 2008-2009-ben papírlapot adtunk ki Győrben, most pedig felköltöztünk az internetre, mert még maradt bennünk mondanivaló. Minden hozzászólásnak örülünk, a posztok szerzőik álláspontját tükrözik, nem a kollektíváét.

Papírlapot? Tényleg?

Tetszik?

Erről beszélünk

A kormány oktatáspolitikája a kultúrfölény kínhalála

2012.12.18. 09:00 | Írta: wilkwolfer

kk.jpg
Ha engedünk a keretszámokkal keretezett pártideológiai erőszaknak, mi magunk állunk el az ajtó elől és, hagyjuk, hogy a lehetőségeink utolsó csatornáit is elzárják olyanok, akik alap nélkül szerzett hatalmuk görcsös védelmében cselekszenek így.

Ha az elmúlt száz év nemzeti katasztrófáit vesszük sorra, bőven akad olyasmi, amin generációk siránkozhatnak még az elkövetkezendő időkben. Meg kell azonban állapítanunk, hogy az I. világháborút lezáró békeszerződések hazánkra vonatkozó rendelkezései, melyek megszüntették ezeréves középhatalmi helyzetünket a régióban, hosszú távon a legsúlyosabb csapást mérték a magyarságra. Az államhatárok helyett a korábban a korona által összefogott heterogén kelet-közép-európai etnikai-genetikai kulimászon kis nemzetek marakodtak, az addig privilegizált helyzetben lévő magyarság pedig rákényszerült a harcra a fennmaradásért: politikai nemzetből sürgősen át kellett alakulni kultúrnemzetté. Ekkor mondatott ki a két világháború közt működő, alapjában mindent át- és újjáépítő kormányzat által, hogy megszorított hatalmi helyzetünkben, régiós jelentőségünk fenntartására nem maradt más eszköz, mint a területi kultúrfölény létrehozása és fenntartása. 

Ha volt is olyan, hogy „kultúrfölény”, vagy van ma is, akkor ezt a vívmányt most veszély fenyegeti. Klebelsberg Kunó oktatási miniszter azon vészterhes időkben egy olyan erős és a kiválóságot elősegítő rendszert teremtett meg az oktatás területén, hogy az képes volt biztosítani, hogy agyban bármikor lenyomjuk a szomszédságunk színes szlávságának bármelyikét.Ez hivatott lenni Európa számára a bizonyíték, hogy igenis a mi tisztünk vezetni e régiót, hiszen akkor mi voltunk az egyetlenek, akiket kultúrnemzetként lehetett megemlíteni a Kárpát-Medence légmozgásmentes játszóterén. A fejlett, strict, tehetség-központú és jólstruktúrált oktatási rendszer, képes volt a kettős funkciót betölteni: helyben biztosította a szellemi fölényt (a kiművelt fők fegyvertárát), és megmutatta Európa népeinek, hogy ha a térképen nem is, de az értelem minden területén megmaradtunk európai kulturált nemzetnek.

Ez eddig a pontig egészen vállalható

szakági sikertörténet is lehetne. De természetesen ez a vívmány is az ideológiai alapú politizálás áldozata lett a későbbiekben, mint gyakorlatilag minden a II. világháborút követően. Míg máshol a modern kor ideológiai vívmányai új birodalmakat építettek fel, addig nálunk a változó intenzitású keleti-kommunizmus az „öl, butít és nyomorba dönt” apokaliptikus szentháromságában végezte áldásos tevékenységét, kihatva természetesen a létkérdés-szintű oktatás területére. A közoktatás számarányában, és a társadalmi mobilitást biztosító felsőfokú szegényképzésben nagy eredményeket mutathatott fel a vörös rendszer, azonban a politikai irányíthatóság elérésére a társadalom elitjének képzéséből kivettek „nemkívánatos” részeket. Így a latin és az ógörög oktatását a középfokú tanulmányokból.

Iskolapados perspektívából természetesen szimpatikusnak nevezhető ez a döntés, hiszen mennyivel hasznosabb egy élő nagy szláv nyelvet beszélni, mint két régen-holt nyelvet. Azt azonban elfelejtjük, hogy mit nem tud az, aki nem tud latinul? Hát latinul olvasni. Hogy mit? Mindent amit latinul írtak. Hogy ez miért probléma? Mert amit magunkról a társadalomról, az emberről, a hatalomról és történelemről ismerni és tudni érdemes, azt bizony többségében latinul, vagy ógörögül írták olyanok, akik agyban már  3000 éve előbb voltak mint mi most. Ezzel a lépéssel kezdődött a folyamat, amelyet én a kultúrfölény kínhalálának nevezek. Ezt követte a humán szakok számának csökkentése és a végzett humán értelmiségiek társadalmi ellehetetlenítése. Míg száz éve a tanár egy település lakosságának élén állt megbecsülésben és egzisztenciában, addig manapság már a közkonyhán a takarítókkal étkező, bukott diplomásként tekint rá a társadalom.

Hogy miért kellett idáig süllyeszteni őket és ellehetetleníteni a humán képzés után sikeres életvitelt? Mert a humán értelem veszélyes az ideológiai alapú vezetéssel szemben. Mivel a technokratákkal ellentétben nem az emberi test, vagy a fizika összefüggéseit látja, hanem az emberi viselkedést és a társadalmi mechanizmusok útját, így az ezt manipuláló hatalom trükkjeit is fel fogja fedezni. Sőt az aljas, talán még a többieknek is szól. Hát ezért ítélet vele szemben a társadalom peremterületén való száműzetés.

Ami pedig napjainkban történik

az lassú kegyelemdöfésnek szánt intézkedésnek a végrehajtása. Már nem csak a bölcsész veszélyes, aki kritikát írhat, hanem a jogász és közgazdász is, mert lehet, hogyha másképp nem is, de szakmáján keresztül rájön, hogy óriási a baj. Hogy nagyon rossz felé megy az, amit ideológiai alapon megálmodtak, és amit a valóság egyetlen ponton sem igazol vissza.

Sokat dolgozó „röghöz kötött” mérnökökre és orvosokra van csak szükség a jövő értelmiségében, mert az ő fejük felett, szakági képzettségük hiánya okán, bármit meg lehet majd csinálni. Nem gondolkodó főkre, hanem okos rabszolgákra van szükség. Ez ma a felsőoktatási keretszámok üzenete. Az egyik utolsó nemzeti értékünk, a kultúránk, a műveltségünk az, ami a jövő számára nem biztosított. Az, amit ma elvesznek a fiataloktól az egy olyan nemzeti erőforrás, amit száz évvel ezelőtt építettek, azért, hogy legalább ezen az ajtón biztosított legyen a túlélésünk a barátok nélküli Európában. Így azonban, fokozatosan, kínok közt, diákhitellel és szülői mártír-finanszírozással lassítva, de  becsukják az orrunk előtt ezt az ajtót. Az utolsó ajtót, mely nagyságot garantált a magyaroknak, a Nobel-díjasokon, a találmányokon és a kutatási sikereken, valamint a féltve őrzött gazdag kultúrán keresztül. És ha ez az ajtó végleg becsukódik és már semmilyen fény nem szűrődik be rajta, akkor látjuk majd meg, hogy az oktatás és műveltség fénye nélkül a kultúrfölény ritka de gyönyörű virágai is mind szirma-vesztetten fordulnak majd a föld felé.

Ha engedünk a keretszámokkal keretezett pártideológiai erőszaknak, mi magunk állunk el az ajtó elől és, hagyjuk, hogy a lehetőségeink utolsó csatornáit is elzárják olyanok, akik alap nélkül szerzett hatalmuk görcsös védelmében cselekszenek így. Aki saját képzettsége okán átlátja az itt vázolt készülő katasztrófa helyzetét, pont műveltsége miatt tartozik felelősséggel azért, hogy az ezer sebből vérző oktatásunkat ne hagyjuk végleg megölni. Ki kell tárnunk ezt az ajtót, elmozdíthatatlan ékekkel nyitva tartani, hogy a kultúrfölényünk megmaradt alapjaira ne sötétség, hanem a jól képzett jövő generációinak értelmi fénysugarai vetüljenek. Abban a helyzetben vagyunk, hogy nem engedhetünk több teret a rombolásnak a magyar felsőoktatásban. A kultúrfölény kínzatásának véget kell vetni, és a magyar oktatásra végre nemzeti kincsként kell tekinteni. Amiért minden emberi és anyagi áldozat indokolt, hiszen életben maradásunk záloga.

3 komment

Címkék: oktatás kultúra felsőoktatás Klebersberg Kunó

A bejegyzés trackback címe:

https://alternativa.blog.hu/api/trackback/id/tr854970444

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dzsentrisvihák 2012.12.20. 16:51:34

Remek, imitt-amott kiegészítést érdemlő, bár anélkül is tökéletesen érthető, koherens eszmefuttatás. Komolyságát jól mutatja, hogy (sajnos) nem ez alatt az írás alatt bontakozott ki sokszereplős polémia... Pedig megérdemelte volna.

Counter · http://goo.gl/EXkKH9 2012.12.26. 20:02:11

Jóságos ég. Én csak hüledezek.

Mindenekelőtt gyalázatos fogalmi káoszban fürdik és ki is pacskolja a vizet rendesen: a "magyarság" hol etnikai, hol politikai, hol faji (!), hol pedig kulturális fogalom, de nem vesződik sem az egyes kategóriák meghatározásával, sem azzal, hogy jelezze valahogy a gyanútlan olvasónak, most éppen melyik értelemben írta le. (Azt kell sejtsük, nem másért, hanem mert maga sem tudja.)

Aztán tételesen:
1. Szerző milyen ezeréves középhatalmi státusról beszél? Amelyről én tudok, annak már 1920-ban is uszkve 400 éve volt, hogy megszűnt.
2. a) Milyen egységet tartott a korona "korábban": miben nyilvánult meg az egység és mettől meddig volt a "korábban"? Felületes történeti ismereteim szerint errefelé súlyos évszázadok folytak le bárminemű politikai egység legkisebb jele nélkül, majd más súlyos évszázadok olyan egységgel, amelyhez ugyan koronának volt köze, de az nem a mienk volt.
2. b) "Az államhatárok helyett a korábban a korona által összefogott heterogén kelet-közép-európai etnikai-genetikai kulimász" Ezt úgy értsük, hogy eddig a korona fogta össze a kulimászt, mostantól meg az államhatárok? Hangzatos, de sületlenség. Az államhatárok véleményem (és szerző sejthető véleménye) szerint is inkább elválasztanak, mint összefognak. Minek ír összetett mondatokban az, akinek nem megy?
3. a) "fejlett, strict, tehetség-központú és jólstruktúrált oktatási rendszer" – Ha ma is volna ilyenünk, akkor szerző tisztában volna a magyar helyesírással. Sajnos nincs (se ilyen oktatási rendszerünk, se szerző tisztában).
Érdemi kérdésként: a n.c. melyik jelzőt alapozza meg; hogyan tehetségközpontú az a rendszer, amelyben az egyetemi felvételi első és legfontosabb kérdése a jelentkező vallása? A strukturált oktatási rendszer hogyan termelhetett tömegével elhelyezkedni képtelen orvosokat, akik aztán kegyetlen kenyérharcba fogtak már a 20-as évek legvégétől a szerveződő állami egészségügy státusai feletti uralomért? Hogyan fordulhatott elő, hogy a kor világhírű magyar tudósainak, művészeinek jelentős része már megkezdeni sem Magyarországon kezdte meg egyetemi tanulmányait?
3. b) Micsoda perverz poézis a kiművelt főket fegyvertárnak láttatni? Orvosbombák? Bölcsészlövegek?
4. "Mert amit magunkról a társadalomról, az emberről, a hatalomról és történelemről ismerni és tudni érdemes, azt bizony többségében latinul, vagy ógörögül írták olyanok, akik agyban már 3000 éve előbb voltak mint mi most."
Fogadjuk el szerző hagymázos hipotézisét és vonjunk le néhány konzekvenciát:
a) A társadalomról, emberről, hatalomról és történelemről mindent leírtak Kr. e. 1000-ig bezárólag, többnyire latinul vagy ógörögül. Azért én arra roppant kíváncsi volnék, hogy szerző hány olyan, a két nyelv egyikén keletkezett művet tudna említeni, amely a jelzett évszám _előtt_ íródott.
b) Azóta tehát semmit nem írtak e tárgyakban, amit érdemes volna ismerni.
c) Tehát szerző vagy: folyékonyan olvassa a Kr. e. 1000 előtt íródott latin-ógörög szakirodalmat, vagy egy fabatkát sem ér a tudása. Ha az első igaz, bizonyítsa, ha a második igaz, akkor meg kotródjon el. Harmadik lehetőség nincs, mondta egy Arisztotelész nevű semmitérő (Kr. e. 1000 után élt és alkotott szegény).

Ez akkora kapitális ökörség, hogy egyszerűen nem is tudom hova elhelyezni.

5. Szerző szerint tehát nem képzünk elég klasszika-filológust. Izgalmas elképzelés: klasszika-filológus fegyvertárral a Kárpát-medence vezetéséért.
6. Csak egy humán területen alkotó magyar Nobel-díjas van. A nagy Nobel-generáció egytől egyig természettudományos területen tevékenykedett, s majdnem mindőjüket elüldözte hazájából a "strict, tehetségközpontú, kiválóságot elősegítő rendszert" fenntartó elit.

Pallérozatlan, ostoba elme ájulásos rajongásából fakadt átgondolatlan, felületes cikkét olvastuk. Nagy kár, hogy nem ismerhette meg a szélesebb olvasóközönség, jól lehet szórakozni rajt'.

Azonban ne aggódjunk szerző sorsa felől. Ha egy kis igazodási érzéket fejleszt magának (bízzuk rá, hogy az érvek súlya előtt meghajló okos ember belátásaként, vagy a saját tehetségtelenségére rádöbbenő reménybeli alkoholistaként és MH-publicistaként éli-e majd meg), lesz kereslet a portékájára. A frázisok már megvannak, a tehetségtelenség adott, a prekoncepciók megfelelőek – már csak az ülepet kell jobban becélozni.

ozzieboy 2013.01.04. 09:12:42

Ami az oktataspolitikaval foglalkozo blogot illeti, a kritikus erzelmekkel teljesen egyetertek – fontos es szukseges reformok helyett csak rombolasnak es pusztitasnak lehet nevezni amit az oktatassal csinalnak, es az orszag jovojere nezve pedig katasztrofalisak ezek a tervek. Minden feltorekvo orszag az oktatas es a kutatas altal tudott csak magasabb jovedelemre es eletszinvonalra szert tenni, es most pont ezt teszik tonkre egy generaciora, hogy inkabb stadionokat epitsenek.

Viszont, nem teljesen ertek egyet azzal ami a human/bolcsesz/tarsadalom tudomanyok fontossagat illeti. Angolszasz orszagokban sokkal kisebb szerepe es respektusa van ezeknek az agazatoknak, eppen mert nem empirikus, tenyszeru, tudomanyos alapon nyugszanak.

Ezzel egyutt teljesen elfogadhatatlan hogy egy kormany dontse el hogy kinek mit kell tanulnia – egy civilizalt orszagban allampolgari jog hogy mindenkinek modja legyen a sajat erdeklodesenek megfelelo szakon tanulni. Elobb utobb ugyis rajonnek az emberek hogy a kommunikacios szak nem vezet allashoz, de legyen ez az o dontesuk.

Szerintem ami most tortenik az a nemzeti szocializmus egy valfaja. Szocializmus azert, mert az allam mindent magahoz akar ragadni, el akar donteni, szabalyozni akar es nem tur beleszolast es ellentmondast senki reszerol. Es nemzeti, mert mindehhez a politikai legitimaciot a nemzeti erzelmekre hatni probalo ostoba demagog szovegekkel probalja megtartani. Ami az igazi tragedia, az az hogy Magyarorszagon a valasztok jelentos reze meg mindig vevo erre a hulyesegre.

Ami szerintem hianyzik az nem annyira a bolcsesz es human oktatas, hanem az onerzetes, felvilagosult es autonom polgari ontudat es viselkedesi normak hianya, es a demokratikus szbalyok ismerete es tisztelete. Ezt nem csak egy vezeto intellektuel retegnek, hanem mindenkinek el kellene sajatitatnia, es sokkal inkabb a kozepiskolaban mint egyetemeken kellene tanitani. Most persze post az ellenkezoje tortenik – hitoktatas lesz helyette.

Ebben a temaban erdekes Juszt Laszlo musora Polonyi Istvan azt hiszem, itt a link!

atv.hu/videotar/20121222_polonyi_istvan_1_resz

Es meg valami - a felsooktatasi reformjat es a kutatas atszervezest az Magyar Tudomanyos Akademia eltorlesevel kellene kezdeni. Az MTA ugy ahogy van egy sztalinista kepzodmeny, amely minden reform nelkul atmentette magat a demokraciaba. Eredeti celja az volt hogy a kutato intezetek altal minden fuggetlen kutatast kozvetlen allami es koltsegvetesi kontroll ala vonjon, ahogy ez szukseges egy diktatauraban. Nevetseges hogy a szukos kutatasi penzekbol par szaz oreg (es reszben arra egyaltalan nem erdemes) akademikus elete vegeig miniszteri fizetes kapjon. A szukos forrasokat fiatal kutatok tamogatasara kellene kolteni, palyazati rendszerrel. Az akademia kutataointezetek nagyreszt teljesen feleslegesek - ugyanezt a kutatast sokkal eredmenyesebben es olcsobban lehetne az egyetemeken, palyazati finanszirozassal elvegezni, egy pluralisztikus rendszerben. Addig nem lesz Magyarorszagon eredmenyes kutatasi infrastruktura amig az MTA szenilis, szervilis es politikailag kompromittalt elitje a hangado (lasd a Schmitt Pal ugyet!)
süti beállítások módosítása