Az utóbbi hetekben nem is egy országban gondolkodtam azon, hogy pontosan mit is kellene írnom ide, de sok eredményre nem jutottam. Mint első poszt, valami olyasmiről is szólnia kellene, hogy miben látom ennek az egész felületnek a funkcióját, mik a terveim, mit várok az élettől, hogy iszom a kávét, milyen posztokat akarok ide írni, és hogy volt-e már sérvem vagy vándorherém. Utólag elemezve a helyzetet, már látom, hogy óriási veszélyben voltam, ugyanis az a tény, hogy a fenti kérdések közül talán csak a kávésra, a sérvesre és a herésre tudok válaszolni, a már így is aggasztóan kényelmetlen mid-life crisisem elmélyüléséhez is vezethetett volna. Miután rájöttem, hogy egy komoly dologról sem tudok semmit, időlegesen le is tettem arról, hogy ide bármit is írni fogok.

Aztán villant be Kosztolányi soha ki nem mondott tanácsa: ha valamiről fingod sincs, hasonlítsd valamihez! Tényleg az van, hogy ha van egy hasonlatod vagy metaforád valamihez, amiről halvány gőzöd sincs, akkor azt leírod, és akkor az már irodalom, akkor már szevasztokrator vagy. Van az a novella is, amiben Esti Kornél utazik a villamoson, és akkor az olyan, mint az élet. Persze tök szórakoztató Kosztolányinak ez az írása, de ne vicceljünk már! Villamosút meg az élet? Én már utaztam villamoson és élek is, szóval mondatjuk, hogy szakértője vagyok ezeknek a dolgoknak, és elmondhatom: baromira nem ugyanolyan élni, mint villamoson utazni. Tényleg rengeteg különbség van, el se kezdem sorolni őket, mert van legalább egymillió. Hasonlóságól pedig nincs több huszonkettőnél.

Ennek ellenére Kosztolányit elég tehetségesnek szokás tartani, hát gondoltam, nekem is bejön majd valami hasonlat. De akkor mihez hasonlítsak egy ilyen véleményblogot? Hát mondom, legyen frézia, úgyis az a kedvenc virágom. Nem. Papucs? Nem. Legyen kapucsengő! Felcsöngethetünk vele az értelmes gondolatokhoz. Ez is hülyeség, mert a legtöbb gondolat, amihez az ilyen véleményblogokon keresztül felcsöngethetünk, szerintem ordas nagy baromság. Visszaolvastam kicsit ezt az Alternatívát is, hát nem egy olyan bejegyzés volt, amitől kigyulladt az agyam.

Tévénézés közben

jöttem rá a megoldásra. (Tévét kell nézni, ez a kulcsa mindennek.) A véleményblogok olyanok, mint a Nesquik. Arról is azt mondják a reklámban, hogy „Tejjel fogyasztva remek kalciumforrás.” Imádom. „Sárgabarackkal fogyasztva a pamut és a kavics remek sárgabarack-forrás.” Jó, azért a Nesquik nem olyan rossz magában, mint a pamut vagy a kavics, mert finom ropogós, és a tejet is elszínezi. Sok hisztis gyerek nem is inná meg magában a tejet, Nesquikkel viszont szeretik. Még teljes értékű gabona is van benne. Erről a terminusól egyébként azt gondolom, hogy a gabonarasszizmus melegágya, hiszen feltételezi, hogy vannak nem teljes értékű gabonák, akik segélyeken élnek, vagy a világ felett uralkodó karvalytőkét szolgálják. Robbanással fenyeget a helyzet, idő kérdése csak, hogy mikor zárják táborokba a magukat teljes értékűnek tartó gabonák az általuk nem teljes értékűnek tartott gabonákat.

Na ilyen egy véleményblog is. (Mármint nem rasszista gabona, az csak egy mellékszál.) Ha nem tejjel együtt fogyasztják, szart sem ér. Hogy világos legyen a dolog, tej alatt a napi híreket értem. Ha valaki semmit nem tud a bírák nyugdíjazásáról, nem egy harmadéves egyetemista posztjából fogja megismerni a helyzetet, tehát egyáltalán nem abból fog kalciumot nyerni a szervezete, de a harmadéves egyetemista cikke tök faszán ropogni fog a foga alatt és el is színezi a tejet. Vagy valami ilyesmi.

Persze ha

valaki allergiás a kakaóra, akkor nem olvashat ilyen blogot, ha valaki laktózérzékeny, az sosem lesz jólértesült. Ha bezúzzuk egy harmadéves egyetemista fejét, kakaóporos lesz a padló, csak vizes ruhával lehet majd feltakarítani, és ha beleszúrunk egy kést az MTI-be akkor abból tej fog kifolyni, amit a világtehén hírtőgyéből fejnek a hírügynökség-tehenészlányok, és az is jó kérdés, hogy az MTI a szocialista időket idéző zacskóstej-e vajon, vagy esetleg már dobozos, azt meg mát tényleg csak a jóég tudja, hogy nem lett-e az új médiaszabályozás miatt megint zacskóstej, amit egyesek egyébként jobban szeretnek a dobozos tejnél, de én például a tartóstejet szeretem, mert sosem romlik meg, így az bizonyára maga a történelem.

***

Herizonford tumbász szürreális, abszurd, valóságra mégis tökéletesen reflektáló írásaival évek óta szórakoztatja követőit a Tumblrön: mostantól szerdánként állandó rovattal jelentkezik az Alternatíván.