Október 31-én, Veszprémben a nyugat-dunántúli zenei szcéna is megmutatta, mit tud, ha segítségről van szó: ekkor zajlott ugyanis az Árral szemben című segélykoncert a vörösiszap-katasztrófa károsultjainak megsegítésére. A tervezett átutalandó 8 millió forintból azonban csak 2,2 lett.
Gyakorlatilag már a katasztrófa másnapján megfogant a gondolat a Hollywoodoo zenekar tagjainak fejében, hogy tenni kéne valamit, méghozzá valami igazán hasznosat. Más Veszprém környéki zenekarokkal karöltve és a város vezetőségét is maguk mellé állítva vágtak bele egy 12 órás megakoncert megszervezésébe, ahol a hazai alternatív zene krémje ingyen vállalta a fellépést. Többségük egy pillanatig sem hezitált, csupán az útiköltséget és néhányan a road költséget is elkérve bólintottak a kérésre. „Sokkal több zenekar jelentkezett, hogy fellépne, sajnos azonban az időhiány miatt ennyien maradhattak. Azért aki nem tudott eljönni, az is segít valahogy, a Tankcsapda például egy egyéni segélykoncert megvalósítása mellett döntött” – meséli az Alternatívának Muraközy Péter, a főszervező.
A fellépési sorrendet egyébként sorsolással döntötték el a közel húsz fellépő között, ezzel is jelezve, most csak a részvétel és a végeredmény számít. A helyszín adott volt, hiszen a PECSA úgyis kicsi lenne, a Kavics aligha adja magát ingyen, saját városuk, Veszprém pedig bérmentve biztosította számukra a 4000 főt befogadni képes Arénát. A technikai költségek lefaragása nem lehetett maximális, mivel a színpad felépítésével együtt egy kétnapos technikusi munkáról volt szó, de ők is beérték a munkadíjjal meg a benzinpénzzel.
A kisebb szervezetek ott segítettek,
ahol tudtak: a Pannon Egyetem például webkettes marketinggel, a Samaritanus mentőszolgálat ingyenes munkával, a szomszédos kebabos pedig kétnapi kávébevételével támogatta a rendezvényt és ezáltal a katasztrófa sújtotta embereket. A szervezők aztán osztottak-szoroztak és nem sokkal később már plakátjukon is büszkén hirdették, hogy ha minden jól megy, megtelik a ház és hozzávetőlegesen 8 millió forintot utalnak majd át a rászorultaknak. Házigazdának a Quimby egyik frontembere, Varga Livius jelentkezett – megfelelőbb embert nem is találhattak volna. A fél órás koncertek közti kellemetlen átszerelő tízperceket jó humorú öninterjúkkal és zenészpoénokkal töltötte ki.
Éjfél körül valahonnan előkerült néhány tepsi pizzás-csiga is (melynek íze ugyan nem mutatott rokonságot a pizzával, de gyermekéveink menzai szendvicskrémeire kísértetiesen emlékeztetett), s ezeket „áradjon a szeretet” felkiáltással a színpadról kezdte osztani. Én személy szerint itt lepődtem meg igazán, ugyanis a közönség magyar emberhez méltatlan módon, anélkül, hogy bárki bárkit eltaposott volna, szépen sorba állt és adogatta hátra a kaját, hogy az mindenkihez eljusson. Akkor érződött igazán, miért is vagyunk ott valójában a sok egyéb kellemes mellékhatás mellett. (Tény, hogy ez már a Ladánybene koncertje előtt történt, amikor is a színpad mögül egyre nagyobb füst szállt fel és tetőfokára hágott a hippi hangulat.) Noha mindenki teltházra apellált, az Aréna mégis felkészületlennek tűnt.
Az egyetlen nyitva lévő ruhatár
persze egy óra alatt megtelt, a büfé pedig valamelyik koraesti órában kiadta az utolsó pohár sörét. Ami ezekért mindenkit kárpótolt, az a valóban fergeteges buli volt, amit a zenészek legalább úgy élveztek, mint a közönség. A fellépésekre szánt fél óra minden együttesnek lehetőséget adott, hogy a legjobb zenéiket nyomja le, így megtáncoltatva legalább párszáz embert, akár már koradélután. Énekeseiket egymás között cserélgetve egészen újszerű produkciók is kialakultak, tehát a megszokottságnak sem adtak esélyt. Aki ott volt, az jól érezte magát, ennek ellenére 9 óra tájban a hazaindulók tömegével tódultak a kijárat felé, noha messze volt még a vége és az ütős bandák hiányáról sem lehetett szó.
A nézőszám sem előbb, sem később nem tudta átlépni a kétezres határt. Amikor ennek okairól kérdezősködtem, többekben az időpont rossz megválasztása merült fel. Valóban, a mindenszentek előtti vasárnap, ami így ráadásul utazásra alkalmas hosszú hétvége is, nem a legmegfelelőbb választás. Mentségükre legyen mondva, egy ilyen gyors szervezést igénylő esetben, amikor ennyi elfoglalt zenekart kell egy napra zsúfolni, aligha akad több választási lehetőség. „Vegyük figyelembe, hogy egy ötvenezres városról van szó, lehet, hogy ennyit tud ez az egész. Mi megtettünk mindent, az összefogás volt itt a központban, ami tökéletesen megvalósult” – így a főszervező. Feltűnő volt egyébként, hogy a jelenlévő korosztály a 14-15, majd nagy ugrással a 25-35 évesek köré volt tehető, holott a veszprémi egyetem hallgatói pont a kettő között vannak. Talán hazautaztak ők is arra a pár napra, talán elfogyott hó végére az ösztöndíj, de lehet, hogy csak nem érezték át az egész lényegét. Persze nem kizárt, hogy egyeseknek sok volt az a háromezer forint beugró, még ha ezért minőségi és egyedülálló szórakozást ígérnek is.
Mi, akik ott voltunk október 31-én egy kellemes estét kaptunk az adakozásért cserébe, a nyugatmagyar könnyűzene-kedvelő, aki pedig otthon maradt, ha pénzzel nem is, az összefogás erejének élményével szegényebb. A Veszprém Aréna hivatalos jelentése szerint 1 932 jegy kelt el. A koncertek alatt érkeztek még további felajánlások, így az átutalandó összeg 2.196.000 forint, amit az est fővédnöke, Porga Gyula Veszprém polgármestere a devecseri és a kolontári önkormányzatoknak utal át.