Igazi vesszőparipa ez már lassan, de mégis csak újra meg újra szót kell ejteni a baloldal politikusairól és véleményformálóiról. Most majd erről is lesz szó megint, illetve sok-sok szarról.
Ha már korábban azt írtam, egy képzavarba belebonyolódva, hogy az Alkotmánybíróság bármiféle toszogatása államellenes bűncselekmény, akkor legyen ez a kiindulópontunk. Tessék, itt van egy olyan dolog, amit már a legtöbb jóindulattal sem lehet elfogadni. Elválik az ocsú a pelyvától, vagy hogy is szoktuk ezt mondani. Kiderül, hogy is állunk. Mert ez a kérdés vízválasztó, már nem az egyszerű választók körében, hanem azok között, akiket érdekelnek ezek a dolgok.
Egyelőre maradjunk a jobboldalnál. Itt most két út van: vagy fontosabbnak tartjuk a végkielégítések 98%-os megadóztatását a jogállam megőrzésénél, vagy azt mondjuk, hogy kicsit sok ez a jóból, fiúk. A legérdekesebb az egészben az, hogy az alkotmánybírák nem csaptak habzó szájjal az asztalra, hogy márpedig, mindenki kapjon százmilliós végkielégítést, csak munkakörüknek megfelelően felhívták a figyelmet a törvénytervezet vitás pontjaira. Ha ez annak a próbálgatása, hogy meddig ér a narancssárga szőrmetakaró, akkor máris kiderült: eddig. Még talán nem késő azt mondani, hogy ne haragudjatok, tévedtünk, kicsit átírjuk, aztán akkor jó lesz?
Felejtsük el ezt a megszüntetjük a jogállam dolgot
Persze most már sejtjük, mire megy ki a játék, de ez így szépen elsimítható, kommunikálható lenne a forradalmi népnek. Fülkeforradalomról beszélni eddig is hülyeség volt, a kétharmad egy egészen egyszerű dolog eredménye, az előző nyolc évnek. Nem lett mindenki hirtelen fideszes. Különösen idegesítő, hogy minden egyes lépést képes a Fidesz a nép akaratával magyarázni, mikor az elsöprő győzelem majdnem teljes mértékben Gyurcsány Ferenc, az MSZP és az SZDSZ érdeme, akik bőven megérdemelték azt, hogy 20% alá kerüljenek, sőt, inkább többet.
Ideje is tehát áttérnünk a baloldalra. Azt írtam nyár elején, hogy „a Fidesz már csak azért is normálisan fogja használni ezt a lehetőséget, hogy a nektek, bérből és fizetésből rettegőknek megmutathassa a középső ujját négy év múlva. Legalábbis nagyon remélem”. Ez a mostani ügy az a pont, amikor a „legalábbis nagyon remélem” kitétel életbe lép. A következő bekezdésekben sem rettegni fogok, főleg nem bérért és fizetésért. Figyelem.
Feléledt, sőt szinte szárnyra kapott az ellenzék, Gyurcsány Ferenc harmadnapon föltámadott, Bauer Tamás, Debreczeni József, Gréczy Zsolt és a Charta, stb. kikerült a hibernációból, eddig csak amolyan takaréklángon működtek, standby módban, hébe-hóba tiltakozgattak meg írogattak, ami nagyjából akkora örömöt okozott nekik, és annyira volt szükségük rá, mint a napi szarásra. Reggel fölkeltek, kifostak magukból egy újabb adag rettegést, pénzt kaptak érte, mi pedig sóhajtottunk, ha megláttuk a fejüket a mandineres véleményketrecben. Most aztán olyan táp került a gépezetbe, amitől reggeltől estig hasmenésük lesz. És itt a gond.
Mert még ha véletlenül igazuk is van vagy volt,
akkor se kellenek senkinek. Aki nem ért egyet a Fidesszel, az vagy befogja, vagy beállhat a szarosgatyájúak mellé. Aki nem a kormánnyal, az a kormány ellen, és egy magaslaton teljesen hiteltelen emberekkel, újságírókkal, politikusokkal. Vegyük sorra: Gyurcsány Ferencből, bármit is gondol magáról, soha többé nem kér az ország. Mesterházy Attila ugyan nem annyira vállalhatatlan, mint Gyurcsány, de egy percember, figurának elég gyenge, aki ráadásul azt a pártot képviseli, akik… az MSZP. A baloldali újságírók, akik a fent említett miniszterelnököt támogatták, támogatják. Bárki, aki a volt SZDSZ-ből bukkan elő, bárki, aki azt a kopottas kommunista reflexet képviseli, ami a baloldali, gondolkodás nélkül Fidesz-ellenes újságírás netovábbja.
Egy, a fenti emberekből álló bármiféle szövetség (plusz-mínusz LMP, ez megérne egy külön cikket) felállása megint csak a nagyobbik rossz, vagy legalábbis egyenlő. Amíg ezek az egyének kiabálnak először és a leghangosabban, addig nincs hova állni, ha véletlenül nem értünk egyet. Csak hogy egy képzavarral is zárjam a mondandómat: addig a kevés normális, érveket használó, dolgokat semlegesen kezelő újságíró, véleményformáló belefullad abba a szarmennyiségbe, amivel ők telepakolják azt a szobát, ahová azok léphetnek, akik nem értenek egyet a Fidesszel az adott kérdésben.