Ha manapság azt mondja valaki, otthon akar szülni, csoda, hogy nem kövezik meg boszorkánynak kikiáltva. Merthogy lepaktált az ördöggel, Geréb Ágnessel – ez a modern közvélekedés sterilizált köpenyben.

Bár Geréb Ágnest eltiltották szakmai tevékenységének gyakorlásától, várandós kismamák mégis felkeresték, hogy segédkezzen egy otthoni szülésben. A végkifejletet ismerjük: a szülésznőt bilincsben vezetőláncon hurcolták el a rendőrök, majd gyilkosnak bélyegezte őt a bulvársajtó. Ő is a komplikációk áldozata a csecsemőkkel együtt. Persze Geréb Ágnes felelősségtudatának teljes birtokában bábáskodott a szüléseknél, így muszáj keresni egy nevet, egy arcot, akire mutogathatunk, illetve amit felbőszülve transzparensekre véshetünk.

Szinte meglepő lenne, ha máshogy reagálna rá a bulvársajtó. Ne adj isten, humánusan kezelné a helyzetet – ami már odáig fajult, hogy a XII. kerületbeli születésházban lévő minden gyanús (!) kismamát igazoltattak, mikor a Geréb asszisztálásával világra jött babát újra kellett éleszteni. Szakértők bevonásával megállapították, hogy Geréb szakszerűtlenül járt el. Persze, igen, tudjuk. Van erre egy jól bejáratott szó: műhiba. A szülésznőt vonják ésszerű szabályokhoz igazodva felelősségre – de azzal, hogy az otthonszülést, mint olyat is igyekeznek lejáratni, bemocskolni, erősen sikerült túllőniük a célon.

Ha számszerűsítve nézzük

a kórházi vagy otthoni körülmények közötti születések kockázatosságát, homlokunkra csaphatunk, hogy a mérce igencsak kiegyenlített. A körülményeket ignorálva naponta 1500 asszony hal meg a világban szülés közben. Itthon 100 ezer világrajövetelből 955 végződik halálesettel, míg átlagban az 3500 otthonszülésből 1 sül el balul. Egy jól felszerelt intézményben is előfordultak olyan esetek, hogy savgátló helyett lúgot itattak egy anyával – a zsigerekig sterilizált fehér szobák, a felesleges beavatkozások, a különféle vegyszerrel szaporázott szülések cigicsikként elnyomják a természetességet, a saját ritmust, az embert.

Egy vajúdó nő hideg csempék közé, arctalan orvosok maszkrengetegébe szüli gyerekét – ellenben otthon a megnyugtató atmoszféra (állítólag) katartikussá teszi az egész aktust. Nem beszélve a kórházi pánikrohamról, amitől viszolyogva nem egy nő választotta a kanapét. Ez nem feltétlen a kényelemről szól, morális meggyőződés inkább. A család saját maga vállalja a felelősséget – nem egy diplomát és szikét lobogató, latinul karattyoló vadidegenre bízza az egész hercehurcát, ahol bármikor beüthet a krach. Az erkölcsi támaszról lehámozva, szülést gyorsító szirszarokkal telepumpálva csak nyomni, nyomni – elég leterhelő lehet. Mi lesz a jövőben? A nővérkék nyomáscsökkentő lyukakat vájnak a C-dúrban vajúdó kismamák hasába? És nem nagyon rémlik az sem, hogy bármelyik műhibaperbe fogott jó doktort láncra verve vezettek volna el.

Ha nem is értek egyet maximálisan

a kórházak nyújtotta viszonylagos biztonságától elhatárolódó nőkkel – meg kéne adni nekik a szabad döntés jogát. Aki egy pajtában akar szülni, hajrá! Az államnak mi köze hozzá? Persze nincs rendesen gatyába rázott törvény még erre az aspektusra kihegyezve, de az otthon szült anyák szerint gyakorlatilag bűnözőkként tekintenek rájuk már az anyakönyvezetők is, így elkerülhetetlen feladat lesz az otthonszülés szabályozása.

Az egészségügyet etetni kell, ezért nyilván az államnak az a lényeges, hogy rugdossa a nőket a kórházi szülés felé. A szolidaritás pedig úgy folyik el, mint a magzatvíz.

A kép forrása az Index, Nagy Attila fotóriportja a Geréb Ágnes melletti október eleji tüntetésről, melyen Schiffer András és Palya Bea is részt vett.