Gyönyörű szerelmeslevéllel lepte maga Budapestre látogató Vlagyimir Putyin orosz elnököt Bayer Zsolt, a kormányoldal megingathatatlan publicistája. 2007-ben viszont még máshogy gondolta. Mentségére szóljon: akkor még Putyin is máshol koszorúzott.
„Tisztelt Elnök Úr! Én 2005-ben jártam arrafelé, és írtam ezeket a sorokat egy film és egy könyv előszavaként. És nem gondoltam, hogy egyszer még leszek olyan bátor, hogy várjam önt. Most várom önt. Mert most önnek van igaza. Ez az első és a legfontosabb, amit el kell mondanunk” – így köszöntötte nyílt levelében a Budapestre látogató Putyin elnököt ma Bayer Zsolt a Magyar Hírlapban.
2006-ban Putyin még egy másik miniszterelnököt látogatott meg Budapesten. Gyurcsány Ferencet. Bayer Zsolt 2007-ben még a Magyar Nemzet publicistájaként a következő sorokkal emlékezett meg Gyurcsány oroszpolitikájáról: „Oroszoknak lefeküdni energiaügyben, Putyintól ájultan elalélni és félni: gyurcsányság. Utóbb Nyugaton az egészet letagadni, s azt mondani, amit a Nyugat akar hallani (mindezt persze szemrebbenés nélkül): gyurcsányság.”
Bayerr mentségére szólhat, hogy maga Gyurcsány is úgy gondolja: ez a Putyin már nem az a Putyin. Ezt kicsit bizonyítja a fenti kép is. Putyin 2006-ban az '56-os emlékművet koszorúzta meg budapesti látogatásán. Az orosz elnök 2015-ben, Orbán Viktor vendégeként egy olyan emlékművet fog megkoszorúzni, amin '56-ot ellenforradalomnak titulálja a felirat. Ez nem az a Putyin, világos.
De ne álljunk meg a fenti idézetnél, mert a 2007-es Bayer-cikk folytatása talán még tanulságosabb:
Minden reggel szűkölve, vonyítva ébredni, hogy talán egyszer megbukok, és elveszik tőlem kedvenc játékszeremet, az országot: gyurcsányság.
Hisztérikusan nekirontani minden pillanatban politikai ellenfeleimnek: gyurcsányság.
A politikát gyűlöletté, bozótharccá gyalázni: gyurcsányság.
Erre büszkének lenni: gyurcsányság.
Egy elrontott, gyalázatos gyerekkort megtorolni az egész országon: gyurcsányság.
Gombnyomásra sírni tudni megfelelő pillanatokban: gyurcsányság.
Tévedhetetlennek hinni önmagunkat, s beteges cezaromániánkat a „nemzet szolgálatának” nevezni: gyurcsányság.
Végül pedig: szekundálni és nyalni ennek a kártékony, beteg embernek: az is gyurcsányság.
Hát üdvözöljük önöket gyurcsányságországban.