Amikor a PM kivált az LMP-ből, őszintén örültem. Nem csak azért, mert az én ízlésemhez közelebb álló bajnais irány végre bemutathatja, hogy az E14 tényleg megszólíthat olyan szavazókat, akiket az MSZP nem tud, hanem azért is, mert úgy gondoltam, hogy ezzel végre a Schiffer András vezette LMP végre tisztázhatja, hogy milyen politikát kíván folytatni és, hogy hogyan is képzeli el azt a bizonyos más politikát.
Valahol tiszteltem Schiffert azért, mert kiállt a saját értékrendje mellett (gondoljunk csak a PM egyik arcára Karácsony Gergelyre gondolni, aki tavaly novemberben még arról beszélt, hogy azért támogatja az összefogást, hogy biztosan ne Bajnai legyen a miniszterelnök) akkor, amikor már a saját pártjának szavazói is azt mondták, hogy inkább kéne szövetkezni (az LMP támogatottsága nagyjából mindegyik közvélemény-kutatónál esett a pártszakadás után) és izgatottan vártam, hogy hogyan építik majd fel az inkább jobbra pozicionáló zöldpártot.
Nekem sokáig úgy tűnt, hogy a szakítás jobban megrázta a maradókat, nem tudtak mit kezdeni azzal, hogy a pártjuk számos arcát is elvesztették (őszintén tegye fel a kezét, aki a maradék LMP-ben Schiffer Andráson és Vágó Gáboron kívül mást is meg tud nevezni fejből!), ráadásul a kezdeti időkben energiájuk egy jelentős részét arra fordították, hogy a lehető legjobban elhatárolják magukat a PM-től és alkalomadtán még beléjük is rúgjanak. (Legyünk őszinték, ki nem utálna azt, ha elhagynák egy gazdagabb fiúért?)
Viszont a szétválás utáni első komolyabb életjel, a június elején a párt által megrendezésre került Merre van előre konferenciája, engem máris komoly aggodalommal töltött el. Nem azért, mert a fő felszólalók a jobboldalról kerültek ki, sőt Sólyom Lászlónak kifejezetten örültem. Annál jobban aggasztott azonban Ángyán József meghívása.
Had idézzem a Kettős Mérce blog felsorolását:
Három csapás, bankadó, NMHH, ágazati különadók, manyup államosítás, médiaalkotmány, többszöri hajléktalankriminalizáció, egykulcsos adó, végkielégítések visszamenőleges különadója, AB jogköreinek szűkítése, sztrájkjog korlátozása, táppénz felezése, egypárti alaptörvény, annak átmeneti rendelkezései és minden módosítása a negyedikkel együtt, OÉT megszüntetése, közmunkaprogram, „információszabadság” törvény, MMA, korrupt közbeszerzési törvény, röghözkötés, egyházi törvény, bírók nyugdíjazása, 27%-os áfa, rendvédelmi dolgozók korengedményes nyugdíjának eltörlése, Munka Törvénykönyve, rokkantsági ellátás csökkentése, iskolák államosítása, választási törvények (három is), családjogi törvény, tranzakciós adó, trafiktörvények (ebből is három), valamint persze minden kicsinyes és sunyi Lex Haverok/Ellenségek és még hosszasan sorolhatnánk.
Ezek azok a törvények, amiket Ángyán József, a tisztességes, megszavazott. És akkor most szeretném feltenni Schiffer Andrásnak a kérdéseimet: hogy lehet az, hogy önnek az elmúlt kormányok minden tagja bűzlik, de az első kiugrott fideszest, aki tevékenyen részt vett a NER kiépítésében a keblére öleli?
Valóban az a „harmadik út” (ahogyan az LMP Lámpás nevű lapja nevez), hogy az Orbán-rendszer szorgos hangyáját (egy „hiteles ember”, egy „földvédő honatya”) állítjuk a csatasorba azért, hogy jobboldali szavazókat nyerjünk? Attól tartok, hogy az LMP, vagy legalábbis Schiffer András, végérvényesen kezdi elveszíteni a realitásérzékét, el kéne döntenie, hogy mi az, ami erkölcsileg még belefér és mi az, ami nem, mert jelenleg ez nem egyértelmű. Nem értem ugyanis, hogy miért kéne késztetést éreznem arra, hogy egy olyan pártra szavazzak, aki pillanatnyi önös érdektől vezényelve képesek ugyanúgy szembemenni korábbi elveikkel, mint az általuk oly gyakran kritizált platformos társaik. Azt pedig már végképp nem értem, hogy egy ilyen bohóckodáshoz miért adja Sólyom László az arcát és miért nevezi személyesen is harmadik útnak ezt az egész komédiát.
Persze lehet azt mondani, hogy Ángyán József egy hiteles ember, hiszen ő maga soha nem tagadta meg elveit, csak azt lenne jó tudni, hogy akkor az LMP számára ezek az elvek elfogadhatóak és korábban tévedésből szavaztak mindig máshogy, mint a fideszes képviselő, vagy csak rájöttek, hogy a politika nem is lehet annyira más.
