Az LMP szenved. Ennek pedig két fő, egyszerű oka van. Az LMP fél, hogy el fog tűnni a süllyesztőben, hiszen a DK után itt az E14 – most már két neo-SZDSZ pályázik a szavazóira. Az E14 még ahhoz is vette a fáradtságot, hogy a hülyék kedvéért kinyilatkoztassa: mivel az olajfás népfront nem jött össze, most ők lesznek itt a neo-SZDSZ. Na most akik szerint tényleg neo-SZDSZ kell ide azok tényleg hülyék, de hát ki mondta, hogy mi magyar választók nem vagyunk hülyék? Senki.
Az LMP-ben mindenki tudja, hogy a szavazóbázis egy része az SZDSZ-ből jött. Az LMP Jávor-Karácsony szárnya szeretné a maradék részt is megtéríteni, ez nem különösebben meglepő, elnézve a korábbi politikai kötődéseket. Illetve legyünk naívak és kedvesek: lehetséges, hogy csak pragmatikus gondolkozók a párt legújabb, egyetlen és már be is zárt platformjának alapítói. Ebben az esetben azonban problémát jelent, hogy ha már két SZDSZ is verseng az SZDSZ-es szavazókért, akkor lehet, hogy nem jó harmadikként indulni a versenyen. Emlékezzünk vissza, az SZDSZ öt százalékos párt volt.
Ezt Karácsonyék is tudják. Ezért aztán úgy döntöttek: ha törik, ha szakad, az LMP Együtt lesz 2014-ben az új SZDSZ-szel. Annak ellenére, hogy a párt relatíve bázisdemokrata választmánya ezt leszavazta. De hát a választmány nem tudja, hogy mi jó neki, ezért is van szüksége arra, hogy a parlamenti frakció szépen beterelgesse a meleg demokratikus akolba. Kitartani az elvek mellett veszélyes, új utat keresni a megszokott és leszerepelt helyett kockázatos.
Schiffer András nem egy szent,
de nem is egy diktátor. Ha sikeresen győzött a párt belső megmérettetésén, akkor nem véreskezű elnyomás az, ha nem hagyja, hogy a pártszabállyal ellentétesen szervezkedjen ellene a belső ellenzék. Ha az újeszdéeszes csoport meg akarja változtatni a hozzáállást a következő pártkongresszuson, akkor nyugodtan beülhet egy kávézóba a választmányi tagokkal és megbeszélheti a problémáit. A pártszabállyal szembenálló szervezettség a pártszakításhoz kell.
A pártnak érdemes megfontolnia, hogy nem éri-e meg elveszítenie ezeket a szavazókat, ha megnyerhetnek vele egy másik réteget. „Három konzervatív és egy nemzeti anarchista ül a kávézóban, és arról beszélgetnek, hogy Schiffer Andrásra fognak szavazni…” – ez nem egy újkeletű vicc kezdete, hanem a valóság. Schiffer András személye – és irányvonala – ma vállalhatónak tűnik egyre több konzervatív, volt Fidesz-szavazónak. Egy olyan rétegnek, amely már vagy kiábrándult, vagy ki fog ábrándulni a kormánypártból.
