Hitelrontás címén nyilvános bocsánatkérésre, blogbejegyzései eltávolítására és 10 millió forint anyagi kártérítés kifizetésére kötelezné az MTI Zrt. által benyújtott bírósági kereset Balavány Györgyöt. A hvg.hu állandó bloggere a Távirati Iroda szerint megsértette a cég jó hírnevét, amikor két, személyes blogján megjelent írása – az Elegem van a közszolgálatból, valamint a Tisztogat és hazudik az MTVA: dokumentumokkal című – kritizálta az ott és a hirado.hu-n közölt tartalmakat – számolt be a Mandiner.média.

A közpénzen fenntartott intézmény vezetője, Belénessy Csaba kislányos sértettségében nem kis célt tűzött ki maga elé: a magánvélemény kiblogolását próbálja megfizettetni, mégpedig komoly összeggel. Amennyiben a vezérigazgató fejéből pattant ki a per fenomenális ötlete, ezúton is gratulálnék; ha esetleg felsőbb körökből érkezett az utasítás, úgy majd az unió megteszi helyettem. A per, és azzal együtt Balavány György ugyanis biztosan világhírű lesz, hiszen előbbinek komoly üzenete van: a közmédia nem tűri a kritikát, így kegyetlenül levadássza a kritikusokat. Legalábbis megpróbálja, és jaj annak, akit ez nem ijeszt meg eléggé. Ezt külföldön is látni fogják, és Szalai Annamária eddig is antipatikusként kezelt személyének ázsiója nem fog nőni a nemzetközi színtér képviselőinek szemében.

A kontraproduktív lépés

– amelyben az MTI a becsületét és a jó hírét védené, holott az említett módon a külföld, és a belföldi ellenzék szemébe egyaránt szálkát pöccintett – ráadásul a mi, a polgárok pénzét fogyasztja majd. Kevés az esélye ugyanis, hogy a blogvilág tisztázatlan törvényi környezete, és a magánvélemény (még meglévő) szentsége mellett a dölyfös Belénessy célt érhet, és kamerái rögzíthetik a lábát csókolgató, bocsánatért esedező Balaványt. (Minden bizonnyal tudnia kellett ezt a keresetet benyújtó cégnek is, így még biztosabb, hogy a per inkább egy üzenet.) Márpedig, ha az MTI veszít, a perköltségeket én fizetem. És ti.

És mit jelent az, hogy az újságírót az elempés exvezető Schiffer András védi majd? A képviselő mellé jó eséllyel felsorakozik a teljes zöldpárt, a velük szimpatizálók, egy esetleges összefogás potenciális felei, a médiatörvény korábbi támadói, és ki tudja, talán az idősebb baloldal alakjai, mintegy összekovácsolódva egy nemes cél, és egy egészen vicces-szánalmas ügy érdekében.

Ismét megszólalnak

a sajtószabadságot, a demokráciát féltő harangok, felsírnak a nagymamák és bömbölnek a csecsemők, Brüsszelben felvonják szemöldöküket az öltönyösök, Dopeman verset ír, a magyar közmédia pedig ahelyett, hogy behúzott farokkal nyüszítve rohanna a sarokba, kihúzza majd magát, és megmagyarázza a vereséget. Mert megmagyarázzák, efelől semmi kétség. Sőt, példát statuálnak a világon egyedülálló állapotból: a közmédia véleményezhetőségének tilalmából.

Vagy időben észbe kapnak. Ha még most gondolkodnak – kivételesen – kijelenthetik például, hogy a keresetet a kormány értesítése nélkül nyújtották be, és Belénessy szép végkielégítéssel való elbocsájtása mellett elgereblyézhetik a kutyaszart. Vagy belevághatnak a fent említett folyamat végeláthatatlanságába, megpróbálhatják végleg kicsinálni az egyébként teljesen ártalmatlan, a klaviatúrájának élő publicistát, zabálhatják az értéktelen magyar forintokat. Miért van olyan érzésem, hogy nem győz a józan paraszti ész?