Szép hagyományt idézett fel az a csütörtök esti spontán civil kezdeményezés, amely a Facebookon pont huszonnégy óra alatt szerveződve nagyjából két-háromszáz embert tudott rávenni arra, hogy a Kossuth téren tüntessen a kormány gazdaságpolitikája ellen. Komoly politikai beszédek nem voltak, politikusok viszont igen: az LMP-től Tordai Bence és Schiffer András jött el.

„Végre lehet tüntetni" - mondták többen is fél kilenc felé, amikor erősen úgy tűnt, csak lesz itt este valami civil ellenállós dolog az Orbán-Matolcsy-féle gazdaságpolitikai akármi ellen. A csütörtöki tüntetés a tulajdon szentségéért, a magánnyugdíjpénztári vagyonunkért, a jogállamért állt ki. „Az mégsem járja, amit tegnap Matolcsy úr többek között bejelentett az Estében" - írják, célozva arra, hogy hát finoman szólva sem teljesen oké, amit a kormány a nyugdíjakkal csinál. És tényleg. Matolcsy bejelentése valószínűleg nagyobb tüntetéscunamit indít el, mint a Lázár-féle Alkotmánybíróság-korlátozás: az MSZP szombati naggyűlésén kívül számos civil szervezésű demonstráció előkészületeiről tudunk - az mondjuk más kérdés, hányan mennek el ezekre a rendezvényekre és hogy ezek mennyit érnek. De most nézzük inkább, mi volt csütörtökön.

Bár nyolcra volt meghirdetve, lelkes tüntetésfüggőként már háromnegyed nyolckor kint voltunk a Kossuth téren a kettősmércés kollégákkal - ekkor hat tüntetőnek tűnő valaki és négy rendőr jelezte, hogy itt talán lesz valami. Bár a demonstráció szervezője még nem volt jelen, már elég korán sikerült észrevennünk pár fővárosi Societas-aktivistát, akik régi Fidesz-szórólapokkal kezükben nagy valószínűséggel azért érkeztek ide, hogy szerepeljenek a Hírszerző/HVG holnapi fotógalériájában. Nyolc körül lehettünk körülbelül ötvenen, nyolc után tíz perccel százhuszan, fél kilencre nagyjából két-háromszázan. Abszolút békés volt mindenki, még a szívünknek kedves „Komcsik, haza!” rigmus sem hangzott el, pedig hát van miért.

Politikai beszéd abszolút

nem volt - a szervező direkt kérte is, hogy ez ne egy pártpolitizálós dolog legyen, amire rátelepednek a pártok, satöbbi. A kétszáz fős tömeg alkotta kör kvázi közepére állva mondtak ketten pár szót arról, hogy hát azért nem lenne rossz, ha ez a jogállamdolog megmaradna, meg hát azért a nyugdíjakat sem kéne ellopni. A közönség soraiban két LMP-s politikust sikerült kiszúrnunk: Tordai Bencét, a párt szóvivőjét és Schiffer Andrást, a parlamenti frakció vezetőjét, ők azonban nem nagyon igyekeztek szerepelni, pláne nem szóhoz jutni, holott a lehetősége ennek mindenkinek megvolt. Azt, hogy ez az egész mennyire spontán (de leginkább békés és aranyos) volt, szépen mutatta az is, hogy miután a két, egyenként körülbelül háromperces beszéd lement, valahogy senki nem tudta, mi jön most, mit kellene csinálni, ezért a tér mellett elhaladó kettes villamos ablakából még legalább fél órán át azt lehetett csak látni, hogy itt áll egy csomó ember, akik cigiznek és beszélgetnek - egy transzparens, egy „Orbánt a Dunába, Matolcsyt meg utána” szólam nem volt. Már a Kossuth tér sem a régi, mondhatnánk.

Mint valami ki-fagy-meg-előbb-verseny, sokkal inkább olyan volt ez: Schiffer András parlamenti sztorikat mesélt, valaki üveg vörösborral melegített, akadtak, akik mint kiderült, csak a kutyájukat hozták le sétáltatni, de itt ragadtak, hátha lesz valami érdekes. Semmi indulat, semmi kétségbeesés, semmi düh - mintha mindenki beletörődött volna, hogy úgyis mindig a Fidesznek lesz igaza. Kérdés, meddig marad ez így.

Mindenképpen szeretnénk minden civil szervezésű tüntetésen ott lenni és írni róluk, ezért ha tudsz ilyet, neadjisten pont te szervezed, igazán írhatnál nekünk mailt!