Nehéz időket élek: azt szeretném, hogy felszámoljuk a polgárháborús logikát, és szeretettel álljunk egymáshoz. Szinte lehetetlen feladat azonban szeretettel hozzáállni egy olyan pofátlan ügyhöz, mint a közmédia bloggereinek fizetése.

Jobboldali szerzők sokasága ítélte el a G. Fodor Gábor legendás Narancs-interjújában mondottakat, elsőként talán a Nemzet vezércikkírója, György Zsombor. Erről írtam még február 21-én, azon értetlenkedve, miért olyan naiv bárki is, hogy komolyan gondolta: az Orbán-kormány 2010 után valamiféle polgári Magyarország kiépítését tűzte ki céljául. Ebben a posztomban volt egy ilyen rész: "György Zsombor cikkeit mindazonáltal szívesen olvasom mindig, és örülök annak is, hogy újabban vezércikkeket is jegyez a lapban. A mostani például azért is jó, mert sokkal árulkodóbb, mint mondjuk egy Ugró Miklós-féle fröcsögés volt régebben."

„A nemzeti szajhaverseny dobogós helyezettjei" kommentárral tette ki a Facebookra Szalay-Bobrovniczky Alexandra, Vajna Tímea és Rogán-Gaál Cecília képeit Lovas Zoltán újságíró, a DEKA alapítója. Egyebet nem is fűzött hozzá, de hamarosan mégis törölte a kontentet – bár a lájkok szép számban érkeztek rá, a Feminfo printscreenje szerint két óra alatt több mint hetvenen díjazták így az említett hölgyek ribancozását. A kommentek közt is a Lovassal való egyetértés volt a jellemzőbb: csak néhányan jegyezték meg, mennyire ízléstelen és elfogadhatatlan az újságíró eljárása. Magam egy közös ismerősünk oldalán – ahol Lovas eldicsekedett posztjával – jegyeztem meg ironikusan, milyen nőbarát poszt is lett ez, mire Lovas nemes egyszerűséggel letiltott a közösségi oldalon.

Írták már azt a kedves olvasónak Facebook-komment formájában, hogy „bárcsak a kutyák tépnének szét úgy hogy semmi ne maradjon belőled te mocskos féreg"? Esetleg azt, hogy „aztkivanom neked, hogy egy pittbull ragja ki a picsadbol azt a nyomoronc porontyodat te semmirekello szopos ribanc"? Nem?

Arisztotelész Nikomakhoszi Etikájában ezt olvashatjuk az okosságról (phronesis, amit fordíthatunk gyakorlati bölcsességnek is):

„az okos ember jellemző tulajdonságának azt tartjuk, hogy jól meg tudja fontolni mindazt, ami neki jó és hasznos; éspedig nemcsak részlegesen, pl. hogy mi felel meg egészségének és testi ereje fenntartásának, hanem általában véve, hogy mi válik javára a jó élet szempontjából. (…) Ha a cél jó, akkor az ügyesség dicséretre méltó; ámde ha rossz, akkor az ügyesség agyafúrtság; ezért van az, hogy az okos embert ügyesnek és agyafúrtnak is szokták mondani. (…) Lehetetlenség tehát, hogy valaki okos lehessen, ha erkölcsileg nem jó."

Fentiek alapján erős a gyanúm, hogy Orbán Viktor nem Arisztotelész etikáját mérlegelte, amikor 1989-ben azt állította Simicska Lajosról: „ő volt a legokosabb közöttünk." Persze, tény, hogy a Nemzeti Nagyvállalkozó akkori munkásságáról erősen korlátozott a tudásunk, az azonban biztosnak tetszik, hogy Simicska későbbi tevékenysége nem igazán illeszthető az erkölcsi jó kategóriájába. Ettől még agyafúrtnak teljes joggal nevezhető az ember, aki mindig pontosan látta, mi válik éppen a javára, miként érdemes úgy cselekednie, hogy az számára a leghasznosabb lehessen. Hogy a közbeszerzések folyamatos elnyerésének, a manipulatív médiabirodalom felépítésének a gyakorlata nem volt a legetikusabb? Hát aztán, hol érdekelje ez a kiskapuzó kádárizmusból érkező nagyvállalkozót, aki csak azt végezte nagyban, amit számosan mások kicsiben. Mi ez, ha nem az a virtigli magyar virtus, aminek olyannyira szeret a miniszterelnök hízelegni?

G. Fodor Gábor, a NER hatalomegyházának felkent papja, lánglelkű prófétája a múlt héten leleplezte a Magyar Narancsban azt, amit már mindenki tudott a kormánypárt feltétlen hívein kívül. GFG gyakorlatilag azt mondta, amit eddig is: a polgári Magyarország az csak egy ilyen izé. Termék. És akkor mindenki felháborodott.

Lényegében semmi újat nem mondott G. Fodor Gábor a Magyar Narancsnak adott interjújában. Semmi olyat, ami váratlanul érte volna a befogadót, olyat, ami korábban elképzelhetetlen lett volna a Századvég stratégiai igazgatójának a szájából. Most mégis némi értetlenkedés fogadja a jobboldalon: György Zsombor például igen kemény vezércikkben ment neki a "politikai gondolkodó"-nak a mai Magyar Nemzetben.

A legvitatottabb mondat a polgári Magyarországról szóló, ami GFG szerint politikai termék volt, nem pedig politikai realitás. "A jobboldali értelmiségiek (...) még ma is azt gondolják, hogy az 1998 és 2002 közötti Magyarország valóban polgári Magyarország volt. Ez óriási tévedés. Ebből fakad a jobboldali értelmiség minden ellenkezése és ízlésbeli problémája a jelenlegi kurzussal szemben."

György Zsombor értetlenségének adott hangot, és reményét fejezte ki, hogy GFG "csak a saját változatát adta elő", és mondandója nem fogja elnyerni a kormánypártiak tetszését.

Van egy rossz hírem. G. Fodor ugyanerről beszél évek óta, a kormány pedig nagyon is érti az elmondottakat - többek között ezért is volt képes tavaly ismét választásokat nyerni.

A január eleji terrortámadás a Charlie Hebdo szerkesztőségében egy világot vitt bele egy vitába a bevándorlásról és az egymás mellett élésről. Párizsban több mint egymillióan vonultak fel az áldozatokra emlékezve, de mi történt azóta? A helyszínen jártunk, hogy kiderítsük, hogyan dolgozta fel a szerelem és a forradalom városa az eseményeket. Szabó Dániel írása.

„Kész Zoltánnal az a baj, hogy szabadpiaci fundamentalista", így „ a globalizációkritikus LMP nem fogja soha a parlamentbe emelni" – nyilatkozta még decemberben Schiffer András, azt állítva emellett, hogy az LMP azért még mindig nyitott egy közös, ellenzéki jelölt indítására. Mindezt persze azután, hogy már az összes baloldali-liberális párt beállt Kész mögé, és esélytelen volt, hogy más közös jelölt tudjon végül indulni. Esély akkor volt, amikor még Török Gábor bejelentette az indulási szándékát, és a Jobbik példaértékű módon már felsorakozott mögötte: akkor az LMP a kivárásra játszott, Schiffer pedig csak utólag beszélt arról nyilvánosan, hogy támogatták volna Törököt. Persze, innen visszanézve már kissé irreálisnak tetszik a politológus indulása, mégis: annak idején szimpatizáltam a bejelentéssel, és nem tartottam elképzelhetetlennek, hogy a teljes ellenzék által támogatott jelöltként legyőzze a fideszes jelöltet.

Már csak azért is fogadtam szomorúan Schiffer fenti nyilatkozatát, mert „szabadpiaci fundamentalista"-ként jó pár „globalizációkritikus"-t segítettem már szavazatommal a parlamentbe. (Bár ha az előbbi jelző stílusánál maradunk, globalizációkritikus helyett illőbb lett volna piacellenest, zöldradikálist vagy radikálbalost mondani.) Ahogy sejtésem szerint jó pár piacpárti szavazott még az LMP-re 2010 óta, így protestálva a kétosztatú politikai rendszer és a lejáratódott politikai erők ellen. Nem „globalizációkritikus" hevületből ikszelve – így kétséges az is számomra, hogy ha csak azok a bizonyos zöldradikálisok szavaznak a pártra, összejön-e akkor is az öt százalék.

Gyönyörű szerelmeslevéllel lepte maga Budapestre látogató Vlagyimir Putyin orosz elnököt Bayer Zsolt, a kormányoldal megingathatatlan publicistája. 2007-ben viszont még máshogy gondolta. Mentségére szóljon: akkor még Putyin is máshol koszorúzott.