Kedves Rasi!
Örülök, hogy neked bejött az élet és rögtön találtál állást. Örülök, hogy a férjeddel önerőből ki tudjátok pengetni a tandíjadat, elég fasza lehet, hogy nálatok jól mennek a dolgok.
Tulajdonképpen nálunk is. Én is 25 éves vagyok, doktorandusz. Az alapképzést és a mesterképzést államilag finanszírozott formában végeztem el, a megélhetésemet a családom biztosította, az egyetem mellett alkalmi munkákat végeztem, hogy a szórakozásom és a luxusköltségeim ne a szüleimet terheljék. Idén úgy nézett ki, hogy nem kapok ösztöndíjat a doktorira, ezért kénytelen voltam elkezdeni rendes munkát keresni. Sajnos hiába volt diplomám az ország egyik legjobb egyeteméről, hiába volt munkatapasztalatom több területen is, sőt hiába ismertek a szüleim több embert is, én nem kaptam állást sem a Közgépnél, sem a szállodaiparban (jut eszembe, derék dolog négy nyelven beszélni, de legalább ennyire derék helyesen írni az anyanyelveden). Végül az egyetlen hely, ahová felvettek az egy könyvesbolt volt. Egy hónapot dolgoztam ott (egyébként nagyon jó hónap volt), mert utána kiderült, hogy mégis kapok ösztöndíjat, ami mellett teljes munkaidőben nem dolgozhatok. Kevesebb mint kilencvenezer forintot kerestem.
Azért arra kérlek, hogy ha így a karácsony környékén beszélsz Édesapáddal, említsd meg neki, hogy esetleg a forint árfolyamával, meg a haldokló gazdasággal csináljon már valamit, mert hát sajnos az sokat dobna az itthoniak hangulatán.
Üdvözlettel,
Szabolcsi Gergely
Kövessetek minket Facebookon és ask.fm-en, valamint csekkoljátok le a Kinjás oldalunkat is.