A jogalkotás mindig magában hordoz egyfajta társadalmi értékfelvállalást, és minél átfogóbb egy szabályanyagban az erkölcsi tartalom, ez annál érzékelhetőbb lesz. Az új Ptk. megalkotásával a jelenlegi vezetés zászlósnaszádja sem választott másképp irányt, azonban felmerül a kérdés, hogy vajon ez az az irány-e, amellyel azonosulni szeretnénk.
Fél füllel figyelve a híreket is pontosan tudom, hogy hazánkban két fél nem lesz egész házasságkötés nélkül. Egy konzervatív, keresztény, családcentrikus, szeretetcentrikus összetartó nép lánya vagyok és erre nekem a végletekig büszkének kell lennem és minden verejtékemmel a közösség gyarapításán kéne fáradoznom. Ne menjek külföldre, vállaljak fiatalon gyermeket, alapítsak családot, dolgozzak fehéren, éljek tisztán.
Ezt a nagy-nagy családcentrikusságot és lelki pátoszt agyonhangsúlyozva, némi közéleti petárda-puffogtatás közepette kerülnek be az új magánjogi kódexünkbe olyan intézmények, melyek a kitűzött családkép méltóságát védik. (Gondolok itt elsősorban az öröklési jog kötelesrésszel kapcsolatos rendelkezéseire, vagy a bejegyzett élettársak körüli vitákra.) Ez a családcentrikusság nagyon szép és üdvös, csak figyelmen kívül hagyja, hogy a közösség nem családokból tevődik össze, hanem egyénekből. Az egyén méltóságát pedig sértheti, ha nem vallhatja meg mindenféle hovatartozását, vagy esetlegesen hátrányban részesül e megvallás miatt. Egy olyan világban, ami versenyre, teljesítményre épül és ezzel párhuzamosan eddig nem tapasztalt mértékben nyújt lehetőséget az önmegvalósításra, nem hinném, hogy pozitív értékvállalást jelent az egyén háttérbe szorítása .
Elöregedő társadalomban élünk, de erre a jelenségre nem a régi értékek sulykolása lesz a gyógyír. Nem fog segíteni, ha a bejegyzett élettársak törvényes öröklését elvesszük, vagy ha a jogalanyiságot a fogamzástól számítjuk. Nem leszünk szeretetteljesebbek, ha a gyerekvállalásra nem magándöntésként tekintünk, s nem fog rajtunk segíteni, ha mindenki pontosan tudja, hogy másoknak hogyan illik élnie.
„Isten, Család, Haza” jeligével haladunk egy ideje. Ami nem baj, csak a „haza és haladást” nem kéne ekkora ívben kerülni.
