Megvallám, nem vélem érteni e hisztriális czéczót ekörött a Safarovnak nevezett pellegrin körött! Egyfelől nem értem, miként keveredhetett Szent Cárpáthi Hazánk bérczei közé, miként arra sem egyházi, sem királyi, ámde még egy hunczut állami felhatalmazás sem jogosította ezen orczátlan csirkefogót!

Másfelől úgy hírlik, szekerczét ragadott és főbe vágta a hasonlatosan hazánkban illegő örményföldi obsitostársát. Eztán Szent Cárpáthi Hazánk fényét a demokráczia rútságos feketeségével piszkító, az interregnum csúfos állapotát kihasználó úgynevezett "magyar" kormány kiadja emezt egy Azerbajdzsán nevű országnak, aminek következtében most betsmérlik, potskondiázzák, ótsárolják az magyar népet.

Mindez, kérem, elfogadhatatlan! Először is tudva levő, hogy nem létezik oly' ország, melynek neve Azerbajdzsán! S nem létezik olyan sem, hogy Örményföld! Mert bizony ez legalább ama theóriához hasonlatos lódítás, amit a Föld kerekdedségéről méltóztatnak állítani egynehányan! S mivel nem léteznek ily' népségek sem, practicus, ha nem is adhatóak ki egymásnak sem. S ha nem adhatóak ki egymásnak, nincsen diplomácziai herczehurcza sem!

Ám e tények ellenére

mégis úgy hírlik, hogy e nemlétező népek viszolyogják, s egymás pokoljába kívánják a másikat! Mindez üdvös, ám újabb kérdésekkel tracktálják a történelem viharveréseitől amúgy is ínségben tengődő nemzetünket! Mert bár hiába mondom vala, hogy az olvasás tudományát rút hiba volt kiengedni a kolostorok falai mögül, a szegény egyszeri lélek mégis elolvas olyasmit, amit nem volna neki ildomos. S miután elolvasta volt, nem tekint utána, hisz' a jószág mégiscsak etetésre szorul, az idő pediglen híján jár és kel. Ám amíg e szegény electromossággal ellátott zsellér meg nem eteti jószágát és asszonyát, olvas. Azt, hogy zúg a galiba az úgymond nyugati hegyek ormáról, s az illegitim, plebejus cabinátus szabadkozni kénytelen, védeni tenmagát és locsogni. Ámde bizony mondom, e politicai stáczió is legalább oly' világos, mint a juliánus-naptár visszaállításának szükségessége!

Mert hiszen egyfelől az örmény népség tudvalevőleg is hasonlatos az isráelita judeánusokhoz, kik éppen úgy kalmárkodnak, mint amazok. Következésképpen az állítólagosan esett hegyi-karabah-i háború idején (melynek már neve is abszurdum!) az úgynevezett "Isráel" ország segedelmezte az úgynevezett "Azerbajdzsánt" a hozzája hasonlatos örménység ellenében. 

Imigyen, ha mégis létezne

örményföldi népség, nyilvánvalóvá válna ama régi mondás, miszerint "inimicus inimici mei amicus meus est", hisz' úgy szól a fáma, hogy azok nem kedvelik a judeánus isráelitákat. Ám, hogy visszatérjek örökkön a magam szavához, az úgynevezett "külpolitika" az ördög művészete! Eztán tehát tilos is gyakorolni, hacsaknem fővesztés terhe mellett! Tilos volna jövevényeket fogadni messzi, s alighanem nem létező földekről, s tilos volna őket kiadni is! Őrségeinket pediglen a hegyoromra küldeni, hogy önnét leshessék a nyugati fellegek homályát, hogy azok ne keheghessék tele Szent Hazánk völgyeit. S ha már ott állnak a vártán őreink, segedelmezhetik a távollátásukkal mindazokat, akik ribilliót rendeznek az egyébként is illegitim cabinátus ellenében, mégpedig a demokráczia mélyítését illetően, de nem ám az régen kívánatos királyság restitúczióját szorgalmazandó!