Az EU megelégelte, hogy Közép-Kelet Európa a nyugati technológia farvizén végez jó ideje kutyaúszást, ezért egy szélessávú projektet indított be, melynek keretében Prága, Bukarest, valamint Szeged 2006 folyamán elnyerte az ELI-re (Extreme Light Infrastructure) történő pályázás jogát. Bízva Brüsszel jóindulatában, az ország végre jelentős hely lehetne a tudomány terepasztalán. Támogatás adott, pénz biztosítva, tervező, hely van. Valamint egy kormányunk, tele szeszéllyel, mely épp szétrúgni készül a homokvárat.
Pedig az állam bőszen veregeti a projekt vállát, mást se artikulálnak, mint hogy olyan kiemelt ügyként terelgetik, aminek részeként még az utolsó MSZP-s végvár polgármesterével, Botka Lászlóval sem átallnak - látszólag - parolázni. Egészen addig, míg augusztus 3-án egy odavetett se füle, se farka nyilatkozattal kijelentették: a kormány tudomására jutott aggasztó tények – azaz a projekt január óta földbe van verve – tükrében vizsgálatot indít a felelősök után.
Emlékszem, egyszer blicceltem a trolin, utolsó aznapi járat, békés önbizalommal, egy megállóra a lakásomtól, mire ott termett két ellenőr és lekaptak a tíz körmömről. Hasonló analógiát követ most Orbán. A pályázatot szeptemberben nem ártana Brüsszel elé terjeszteni, már így is egy évet késve és szemrebbenés nélkül tűrve, hogy mind Csehország, mind Románia csúnya köröket verjenek ránk. Ha most a vizsgálattal dupla-nelsonba fogják az ELI-t, a kivitelezés 2015-ös határideje tarthatatlan lesz. Az EU-nál igazán jó fejek, a lézerközpont nem csak holmi odavetett csont, hosszú távú befektetést jelent egész Magyarországnak. Ha viszont önhibánkból hagyjuk, hogy a megvalósulás fázisa helyett groteszkbe menjen át az egész hiszti, akkor az EU veszi a lapot és szépen kivonul a térségből, mivel mi magunk bizonyítjuk be, hogy alkalmatlanok vagyunk rendesen nyélbe ütni a jövőt. Ez egy mindent vagy semmit természetű sansz. A Nemzeti Fejlesztési Kormánybizottság augusztus 31-vel bezárólagos szaglászása után elválik, tényleg csak a semmit sózhatjuk-e majd.
Persze az ügy kormány általi átvilágítása
jogosnak tűnhet. Nem az. Kezdve attól, hogy a Bajnai-kabinet Póda Jenő, gazdasági tanácsnok szerint nem különített el pénzt a strukturális alapból (az EU nem finanszírozza külön a beruházást, a pályázó tagállamok privát hétéves keretükből kell, hogy lekanyarítsák a kivitelezés költségeit). Eszerint csupán kampánymegfontolásokból dédelgette az ELI megvalósítását, majd mikor a választások közeledtével szorult a hurok, az inkompetencia cáfolataként megalapították az ELI-HU Nonprofit Kft.-t, ami pusztán futóhomokbeli kétségbeesett kapálózással egyenértékű. Ezt megelőzően a mulya MSZP-sekre mutogató Kósa Lajos, Debrecen Fideszes feje állt be védekező pozícióba kijelentésével: „A szegedieket alaposan átverte a Bajnai kormányzat a szuperlézerrel kapcsolatban. Az EU semmilyen támogatást nem ad a szuperlézer megépítéséhez.”
Mindezt 2010 őszén. Tíz nappal később az önkormányzati választások kampányáramlatával úszva, B. Nagy László nagy hévvel szögezte le, hogy Orbán maximálisan kiáll az ELI mellett. A Fidesz tradicionális magatartása ez – első menetben rákenni mindent az elődünkre, majd buzgón, cowboyok keménységével lekommunikálni a „Na, majd mi gatyába rázunk mindent”. Ja, persze Botka is hazudozott, mikor tavaly januárban már a kormány indokolatlan késlekedéséről beszélt. Pedig az ELI már ekkor fél éves késésben volt. 2011 ősze óta nem döntöttek az építési terület jogi helyzetéről, a tervezővel ezért nem tudták megkötni a szerződést, mivel az ELI-HU-ban (az SZTE és a szegedi önkormányzat mellett) 95%-ban tulajdonrészes állam nem szavazott. A Kft. gyorsítani akarta a közbeszerzési eljárást is, amit annak rendje és módja szerint fényes mosollyal, a támogatás elvi garanciájával, de azért megtagadott a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség. Újabb 5 hónap orrtúrás, miután az állam már beleinvesztált 60 milliárdot az előkészületekbe. Most pedig a vizsgálat, hogy adjanak még egy pofont a szarnak.
Ahogy Szabó Gábor rektor fogalmazott:
semmi szükség alapos vizsgálatra, mivel az olyan, mintha saját magukat motoznák meg. Az ELI elnökének Lehrner Lórántot hozták át az NFÜ-től, és a Felügyeleti Bizottság is olyan tagokat számlál, mint az NFÜ elnöke, Petykó Zoltán, vagy a szegedi Fidesz frakció delegáltja, Görög Tibor. Ennek fényében Botka László és Szabó Gábor sem tudja kimatekozni, mi az istent kell vizsgálni. A különböző intézmények között a kommunikáció érthetetlen, hol és miért akadt el, miért most döbbent rá a kormány, hogy szar van a palacsintában. Pontosabban, miért most játsza el a homlokra csapó felismerést, hogy szar van a palacsintában. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium megkeresésünkre nem válaszolt, mondván, majd ha a vizsgálat kikristályosít mindent, a sajtó rendelkezésére állnak, addig masszív kuss mindenki részéről. Ennél átlátszóbb retorikával nehéz lenne direkt szabotálni az ELI-t. Már a hó elején tett nyilatkozatban is megbújtak olyan formulák, melyek a kormány szemöldökráncolását sejtetik Szeged irányába, a város egyértelmű MSZP-szaga miatt, nevezetesen: „(…) kiket terhel a felelősség, Szegeden minden szükséges lépést megtettek-e.” Áhá.
Az ország centrális berendezkedésében már a vidékfejlesztés is kényelmetlen, nem beszélve, ha a vidék ominózus sarkában szépen nő a szegfű. A választások küszöbén Kósa is olyan vélt szentenciákkal dobálózott, mint pl. „Szegednek nem lézerközpontra, hanem munkahelyekre van szüksége”. A Csongrád megyei helyszín mindazonáltal erőteljesebben indokolt, mint a pártpolitikusok pattogása. Felhúzhatnák a kócerájt a fővárosban is. Ezzel viszont magunkra lőcsölnénk a teljes költségvetést, mivel az EU a társadalmi felzárkóztatás glóriája alatt csak azokat a régiókat engedi belenyúlni a kohéziós támogatás mézesbödönjébe, melyeknek GDP-je az uniós átlag 75 százaléka alatti értéket produkál. Pesté 109%, Szegedé 42. Elemi matek. Utóbbi esetben csak a beruházás 15%-a miatt kéne az államnak saját zsebébe nyúlnia, amit jelenlegi retorikájuk értelmében készséggel meg is tennének. Feltételes mód.
Az ELI pozitív hozadéka
csak úgy tíz év múlva lenne kitapintható, abban az időben, mikor mágnesként bevonzzuk a külföldi kutatókat, az egyetem presztízse az eget karcolja, vagy ezer embert mozgató munkahely válna belőle. A 245 millió eurót kóstáló központ 360 milliót szülne, a közvetlen hatások hosszú távon pedig a 720 milliót is megüthetik. Elméletben. Jól csengő promóduma, amivel Bajnaiék csak a kampány hevében operáltak. Az se könnyít a dolgon, hogy a közvélemény nincs megfelelően informálva a szuperlézerről. Jogosan vélhetik egy újabb belterjes, csak a fizikusokat kényeztető látszatberuházásnak. Szabó Gábor azonban többször is kiemelte, hogy a fotonikai piac magába foglalja a fogyasztói felhasználást és a síkképernyős megjelenítést. Tekintve, hogy a gyakorlati hasznú egyetemi karokat elvben preferáló kormánypolitika végre tehetne valamit azért, hogy profi szakemberek profi felszereléssel dolgozzanak, ráadásul országhatáron belül, újfent inkonzekvens a most fájdalmasan becsúszó vizsgálat.
Az államra igen, a népre viszont nem lenne gazdasági értelemben azonnal (és ez a kulcsszó) megnyugtató hatású a tudat, miszerint egy fajsúlyában CERN-szintű kutatóközponton trónolunk. Itt van ez a genetikailag belénk kódolt honi értékítélet, miszerint még seggtörlésre se jó az, amitől nem olcsóbb a kenyér. A hosszútávfutás pedig nem erőssége az Orbán-kormánynak sem, épp ezért osztja ezt a nézetet. Részükről mire az ELI a megvalósulás célegyenesében araszolna 2014-2015 környékén, jön a választási dagály, ergó a társadalmat közvetlenül szolgáló eredmények kellenek. Magyarul az EU-s keretünkből inkább a kisvállalkozások istápolására csoportosítana át pénzeket. Szép és jó. Orbán tehát igyekszik az ügy iránt plasztikus hűséget mutatva lekerekíteni az ördögi kört és ugyanúgy kampánymegfontolások miatt jojózik az ELI-vel, amivel Póda volt kedves és bevádolta.
