Orbán Viktor szerint „viccelődésre csábító” az a kérdés: kíván-e tenni valamit a kormány annak érdekében, hogy a nem heteroszexuális párok is félelem nélkül foghassák meg egymás kezét az utcán. Hát... elég furcsa humorérzéke van a miniszterelnöknek.

Az Index a homofóbia elleni világnap kapcsán kérdezte Orbánt, de a magyar kormányfő közel három perces mondókája során egyszer sem tért ki a homofóbiára és a homofóbokra, ellenben azt nem felejtette el újfent kihangsúlyozni, hogy noha Magyarország toleráns ország, de ez pusztán együttélési képességet jelent, és nem azt, hogy azonos szabályozás (ergó azonos megítélés) alá esnének a különböző „életfelfogások”.

Egyrészt érdekes „együttélési képességről” beszélni olyanok esetében, akik ugyanúgy a magyar társadalom tagjai. De ettől függetlenül is olyan távolságtartással beszélt végig Orbán a melegekről, hogy nem volt nehéz úgy érezni: valóban nem tartja úgy, hogy ők is beletartoznának a „mi” fogalmába. 

Orbán ugyanakkor hálás a „homoszexuálisok magyar közösségének” (és még véletlenül sem a magyarok homoszexuális közösségének), mert nem „provokálnak”, és nem úgy élnek, mint a hanyatló Nyugaton. Szerinte ez a kívánatos, így tudunk együtt élni, és csak így, ellenkező esetben felborul a mostani „egyensúlyi állapot”. Ezt nehéz nem úgy értelmezni, hogy Orbán arra gondolt: Magyarországon jórészt láthatatlanok a melegek, és ez így is van jól, mert ha elkezdenének „kihívóbb magatartást tanúsítani” – bármit jelentsen is ez az ő felfogásában –, akkor oda lenne az „idilli” állapot.

Persze kérdés, hogy kinek idilli a mostani állapot? Nyilván a homofóboknak igen, akiknek így nem kell szembesülniük azzal, hogy bizony elég sokan vannak olyanok, akik egy velük azonos nemű személy mellett találták meg a boldogságot. Egészen biztosan nem idilli viszont azoknak, akiknek meg kell élniük azt, hogy még csak meg sem foghatják nyilvánosan a párjuk kezét a nélkül, hogy ne kellene atrocitástól, de legalábbis furcsa tekintetektől tartaniuk emiatt. És Orbánnak erről mindössze a viccelődés jut eszébe.

Nekem viszont inkább az, hogy egy, a magyar jobboldal által sokat hivatkozott, EU-s különutassága miatt Orbán szövetségeseként is beállított bizonyos David Cameron mennyire másképp áll hozzá ehhez az egész kérdéshez. A régi-új konzervatív miniszterelnöknek nem kis érdeme van abban, hogy Nagy-Britanniában már a melegek is házasodhatnak. Mint korábban fogalmazott: a konzervatívok hisznek a kötelékekben és a fogadalmakban, vagyis nem annak ellenében, hanem éppen azért támogatja a melegházasságot, mert konzervatív.

Orbánnal ellentétben Cameron éppen arra büszke, hogy a házasság immáron mindenki előtt nyitott, és a törvény előtt minden szerelem egyenlő. A brit miniszterelnök a 2014-es London Pride alkalmából küldött üzenetében arról is beszélt: mérhetetlenül büszke, hogy annak az európai országnak a miniszterelnöke, ahol hivatalosan is a legjobb melegnek, leszbikusnak, biszexuálisnak és transzneműnek lenni. És ennek ellenére Cameron mégis úgy véli, hogy még mindig van tennivalójuk, többek között azért, hogy senkinek se kelljen tartania a homofób támadásoktól, amik még mindig előfordulnak náluk is.

Orbán ilyenekről nem beszélt. A homofób szót ki se ejtette a száján, pedig a hozzá intézett kérdés éppen rájuk vonatkozott, nem a melegekre. Vagyis ez alapján szerinte nálunk minden a legnagyobb rendben van ezen a téren. Jó tudni, hogy Magyarországon még Nagy-Britanniánál is jobb melegnek lenni.