Nagyon nehéz bármiféle kollegiális empátiát felélesztgetni az emberben, akár arról legyen szó, hogy a Fidesz kitol az eddig őt ajnározó sajtótermékekkel, akár arról, hogy a propagandatévéként működő nemzeti hírcsatorna műsorvezetőjét megverik.
Akkor kezdjük a könnyen megfogható résszel: bármilyen véleménye miatt bárkit tettleg bántalmazni egyrészről alapjában véve bűncselekmény, másrészről pedig kérdés nélkül elítélendő dolog. Ha igaz, hogy Borsa Miklóst azért verték meg, mert a köztévé műsorvezetője, akkor ezt a cselekményt a legmélyebben elítélem és morálisan menthetetlennek tartom. Az Alternatíva blogon többször világossá tettük, hogy fenntartások nélkül kiállunk a sajtószabadság mellett – akár lemészárolt francia karikaturistákról, akár ostoba Kurucinfó-szerzőkről van szó.
A nehezen megfogható rész az, hogy miért vannak – vagyunk – Borsa Miklós megtámadásával sokan úgy, ahogy. Van aki kifejezetten elégedett. Van, aki kárörvendő. Megint mások arról beszélnek, hogy ez csak az előszele a népharagnak. Végül úgy látom, sokan szemlélik az eseményeket, úgy ahogy én: elítélve azt, de részvétlenül.
Ez a probléma már a netadós tüntetések környékén is felmerült: a jobboldalról többen is – formális, informális csatornákon – számon kérték, hogy miért nem ítéli el a közvélemény a Hír TV riportereit ért folyamatos inzultusokat, miközben egy-egy médiamunkást ért bántalmazás nagy felháborodást, közös állásfoglalásokat szokott kiváltani szakmai körökben. Aztán fellángolt egy hasonló vita a Simicska-Orbán-háború nyomán elanyátlanodó, sok esetben kirúgott újságírókkal kapcsolatban is.
A részvétlenség oka, hogy ezekre az újságírókra, médiamunkásokra mind a közvélemény, mind a szakma jelentős része a jelenleg regnáló kormánypárt kiszolgálóiként tekint, azonosítja őket a kormánnyal. Az újságírók nem tartják szoros értelemben véve kollégának őket. A Hír TV esetében egészen egyszerű módon maga Császár Attila segített illusztrálni a részvétlenség okát: 2006-ban lelkesen forradalomról, 2014-ben elítélően rendzavarásról beszélt egy-egy viszonylag hasonló eseménysor kapcsán.
Ugyanígy kevesebb részvétet érzett az ember a kormány álláspontját legtöbb esetben, sokáig vonalasan képviselő Simicska-médiumoktól leépített, illetve kormány által durván ejtett újságírók, lapok kapcsán, mint az origósok kapcsán. Az addigi, szinte feltétlen támogatásért juttatott közpénzek elvesztése, és az ennek kapcsán szorult helyzetbe jutó lapok iránt hogyan is érezhetné ugyanazt az ember, mint a Lázár Jánosról szóló cikk miatt letiltott, kirúgott, illetve ezért szolidaritásból távozó kollégák iránt?
Hatványozottan igaz a fenti percepció a nagy csinnadrattával létrehozott, egyértelműen állampárti/pártállami „hivatalos hang”-funkciót betöltő nemzeti hírcsatornával kapcsolatban. Nem kell sok ismeret ahhoz, hogy egy híradót végignézve megállapítsuk: az orgánum ferdít, kihagy, adott esetben eltúloz − tehát egyértelműen a Fidesz irányában elfogultan hazudozik, s teszi ezt 80 milliárd forintnyi közpénzből. Sok kipróbált, hűséges káder került ide, illetve sok lelkes, talán kissé tájékozatlan kezdő. Ők nehezen tudják tagadni, hogy a Fideszt kiszolgáló médiagépezet fizetett katonái. A kormány emberei. És ez, úgy tűnik, mostanában egyre komolyabb következményekkel járhat.
Mintha csak az álláspontomat akarná illusztrálni, megszólalt a Skoff Elza blog névtelen huszárja, aki közpénzből szokta fullba nyomni a kretént. Azt mondja, hogy „a máskor oly szolidáris újságíró »szakma«, amely – egyébként helyesen - siet elítélni az erőszakot, - különösen ha újságíróval szemben követik el - most milyen hűvös eleganciával szemléli az esetet”. Majd a következő, Tutiblog/Spilerinfo-ízű, közpénzből finanszírozott bekezdésekben – mondom, illusztrálva a fent leírtakat – azt az ordas hazugságot, implikálja, hogy a szerinte ellenzékinek (liberálisnak, baloldalinak) tartott médiumok nem fejezték ki szolidaritásukat. „Azt üzentük, hogy le vagy Te szarva, Borsa Miklós!” – próbálja elferdíteni a tényeket a dolgos propagandista.
Utólag azért hozzácsapta, hogy minden tisztelet a Szilynek, hogy a Cinken megírta, amit ő mindenkitől azonnal elvárt volna. De az elkerülte a kormánypárti anonímusz figyelmét, hogy az Indexen is volt elítélő vélemény Szász Barna tollából, meg a Válasznál Ablonczy Bálintéból. És ennyi. A kormánypárti/simicspárti médiumok sem írták meg azonnal a szolidaritásukat kifejező publikat. No most, csak egy gyors kérdés: hányszor fejezték ki szolidaritásukat a közmédia munkatársai a szakmát ért különböző támadásokkal kapcsolatban? Jogosan követelik azt a szolidaritást, amit egyébként meg is kaptak? Persze a kérdés beugratós. Hiszen a közmédia jelenlegi rendszere, szelleme és állapota önmagában véve támadás a szakma ellen. Támadás az objektivitásra törekvés, a jóérzés, a jóízlés és az etikai szabályok ellen.
Szóval annak ellenére ítélem el Szász Barnával, Szily Lászlóval egyetértve és Bede Márton ellenében a Borsa Miklóst ért feltételezett támadást (rendőri feljelentés még nincs), hogy Borsa Miklós szabad akaratából egy olyan, közpénzből működtetett propagandatévé munkatársa, amely hazudik és ferdít reggel, éjjel, meg este. Joga van hozzá.
