A téma valószínűleg megint egy unalmas gumicsont lesz a nyár végi utóuborkaszezonban. A Magyar Nemzet vélhetően beáll majd a hír mögé, megerősíti annak tényleges előnyeit, a Népszabadság pedig ennek fogja az ellentettjét venni. Ami elég nagy kár, mert a téma megér némi pártosságtól független józan továbbgondolást, és akár nagyon jó dolgokat is ki lehetne hozni belőle.

Eső után köpönyeg

Az a klasszikus értelemben vett iskolaköpeny, ami egy három lyukkal és egy marék gombbal ellátott idétlen zsákra emlékeztet, semmit nem ér. Régen esetleg, de ma már nem. A gyerekeknek, akik a médián keresztül meg vannak őrjítve a divattal, derogál felvenni egy idétlen rongyot. Teljesen jogosan. Pláne, hogy az kábé öt százalékban tenne eleget az államtitkár asszony által említett funkciónak. Az ő nyolc éves blúzát jó, hogy eltakarta a köpeny, de ma a társadalmi különbségek nemcsak a gyerekek outfitjén, hanem a technikai mütyürjeiken is kiütköznek. Nem így negyven éve. Ráadásul anno a cipő sem volt olyan jelentős bukszamérce, mint ma, amikor egyszerre van jelen a piacon a menő nyugati márkák kollekciója és a kínai márkás vackok sokasága. Márpedig a lábbelik kilógnak a retro cuccból, így az már sokat nem ér.

Akkor minek és hogyan?

Sokkal jobb lenne, ha nyugati példára az ott széles körben bevált iskolai formaruhát részesítené előnyben az államtitkárság, aminek ezer meg egy előnye van. Például hogy tényleg elfedi a társadalmi különbségeket, ha a krétafogó rongyon kívül cipőt, pólót, kardigánt és minden más egyebet magába foglalna a szett. Így egyébként a tanár nénik is könnyebben, eredményesebben tudnák átadni a szülők által gyakran elhanyagolt olyan öltözködési formulákat a gyerekeknek, mint a cipőfűzés vagy az ing betűrése. 

Szemben a citált köpennyel, egy trendi, a gyerekek által szívesen viselt egyenruha teljesen egészségesen teremt közösséget. Ami bizonyára a kabinetnek is ínyére van, hiszen az összetartozás kérdése és mélyítése visszatérő motívum. A kicsik is vágynak rá. Mindegyikük látta a Harry Potter filmeket, így az agyukba be van sugározva, hogy simán lehet egy olyan közösség tagjának lenni, ahol tényleg csak a személyiségjegyek különböztetik meg az egyik kiskölköt a másiktól, miközben mindenki menő cuccokban küldi.

Nem halottnak a csók

A családoknak is segítség lehetne a kötelező formaviselet. Ha az állam okosan segít. A kötelezően meghatározott ruhatár némi állami pénzpumpával eredményesen segíthetne a rászoruló és nagycsaládba született gyermekek ruháztatásában, akiknek így sokkal kevesebb civil ruhát kellene vásárolniuk, hiszen heti öt nap viselete megoldott lenne. Márpedig ezt a támogatást tényleg lehetne nyílegyenesen a szükséges helyekre célozni, nem úgy, mint a kétes helyekre (italboltba) kerülő segélyeket. A tehetősebbeknek meg úgyis mindegy, noha vélhetően a nagy mennyiségben rendelt szettek a piaci árrés rápakolása nélkül számukra is olcsóbban jönnének ki, mint a butikokból összevásárolt öltözetek.

De ha mondjuk pont annyi árrés lenne a dolgon, amennyiből a támogatandókat kisegítik, akkor az tényleg diadala lenne a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésének. És akkor az már tényleg csak utópisztikus gondolat, hogy az egész ruhabizniszt meg lehetne oldani az kormány foglalkoztatási politikájába illeszkedő módon, hogy a görcsös állami közmunkahely-teremtés ha nem is hozna hasznot, de legalábbis nem lenne mínuszos. Plusz lehetne újfent a jelenlegi kurzushoz illeszkedően magyar vállalkozásokat erősíteni a megrendelésekkel, ami azért felvet némi kérdést a haldokló magyar textilipart tekintve. Mondjuk nem biztos, hogy Orbánéknak nem jönne be egy Nemzeti Szövőszék gondolata.

Bárcsak

Tutira nem ez lesz. Hanem a fent ecsetelt semmirevaló kapca. A kormányfrakciók Basmacskin önállóságú tagjai nyomnak egy igent, hogy a régi iskola képviselőinek (saját szavazóbázisuknak) adjanak egy újabb jellegtelen vitatémát, ha elutaznának valamelyik bányavárosbeli törzsszocialista rokonukhoz, akivel így tudnak valamiről vitatkozni. Kár, hogy a téma tényleg csak az oktatáspolitika valóban fontos kérdéseiről (jövő évben senki sem tanulhat közgazdásznak vagy jogásznak az állam pénzén) figyelmet elvonó gumicsont, mert akár lehetne nagyot is alkotni.